Jineális életem

13.

-Nem, Jimin, nem szeretném, ha idejönnél fogadni a lakótársamat. Nem, azt mondtam, ne gyere ide, miért olyan nehéz megérteni? És ne hozzd a barátnődet! Yoongit se! Különben is, miért hoznád Yoongit?! Mi van? Dehogy jártunk, normális vagy? Az csak egy cukros káposztázás volt, semmi több! Na de kérlek! Utoljára mondom el. Ne. Gyere. Ide - zártam le a telefonbeszélgetést.

Jimin pedig egy órán belül megérkezett. Az ajtót kinyitva lemondóan sóhajtottam és megráztam a fejem.

-Hello - köszönt vigyorogva, fejét félre billentve.

-Megmondtam, hogy ne gyere ide!

-Jól, köszönöm kérdésed. És te? - tolt be az ajtón.

-Most, hogy itt vagy, egyre szarabbul - röhögtem el magam.

-Szóval mikor ér ide?

-Hamarosan - sóhajtottam.

Az elmúlt pár napban Namjoon folyamatosan hordta át a dobozait és rendezkedett, és én igazán segítettem volna neki, ha a közelében nem lett volna mindig rákvörös a fejem és nem akartam volna kitörni a nyakam a holmijaiban. Így is összetörtem az egyik vázát pakolás közben. Azután inkább nem segítettem többet. Ma pedig teljesen végzett az átcuccolással és véglegesen itt is marad. Hurrá! Jimin pedig feltétlenül itt akart lenni, mikor ez megtörténik. Én ezt annyira nem akartam, őt viszont látszólag pont nem érdekelte a nyomorom. Pech. 

-Hoseok itthon van? - kérdezte hirtelen.

-Azt hiszem. Miért?

-Átmegyek köszönök neki. Meg hátha van nála valami kisgyerek. Mindig olyan cukik - vigyorgott fülig érő szájjal. Hogy is mondjam. A viselkedése cseppet aggasztó volt. 

-Menjél - löktem ki az ajtón. - Partvis! Gyere ide! - kiabáltam. Nem jött oda. Tulajdonképpen azt sem tudtam hirtelen, hogy hol van. Éppen őt kerestem, amikor nyílt a bejárati ajtó. Azt hittem Jimin jött vissza.

-Na mi van, visszajöttél? - kiabáltam ki neki. Nem Jimin volt.

-Itt lakom, nem? - kérdezett vissza...Namjoon. Basszus, a szerencsétlen formámat. Azt hittem ott helyben elsüllyedek szégyenemben. Ilyen bunkó vagyok, mindjárt kiköltözik. Pedig csak most jött. Ahj.

-Bo...bocsánat. Azt hittem, Jimin az - hebegtem.

-Ki az a Jimin? - vonta fel a szemöldökét, tekintetét az enyémbe fúrva. Hát én azt hittem ott halok meg a sötétzöld szemeibe bámulva. Közben már lepakolta a dobozait, de én még mindig nem szólaltam meg. 

-A barátom...illetve egy barátom. Most lesz az esküvője, igen - hadartam. Őszintén fogalmam sincs miért kezdtem el egy jóformán teljesen idegen embernek hablatyolni a legjobb barátom közelgő esküvőjéről, mindenesetre elég pocsékul éreztem magam utána. Szerencsémre Namjoon csak halványan elmosolyodott és nem röhögött pofán. Ja és nem is költözött ki rögtön. Ezt egy jó jelnek vettem.

-Az esküvőkkel csak a baj van - jegyezte meg halkan.

-De a mienkkel nem lesz - motyogtam ábrándozva.

-Hogyan?

-Semmi, csak azt mondtam, hogy megsétáltatom Partvist - vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott. Pechemre, ennél szarabb és kivitelezhetetlenebb ötlet eszembe sem juthatott volna. 

-Aha - bólintott Namjoon furán, majd a dobozait a szobájába cipelve elkezdett berendezkedni, én pedig kénytelen-kelletlen előkotortam a macskámat a szekrény mögül és akarata ellenére kivonultam vele a folyosóra.