Jineális életem

19.

-Na jó, Jimin - torpantam meg előtte, mikor kiverekedtem magam a nagydarab fickó szorításából. - Ez nem volt szép tőled - néztem rá fenyegetően, de ő csak magában vigyorogva a kezembe nyomta a képet.

-Szívesen - fűzte hozzá, én meg hitetlenül elnevettem magam és esetlenül átöleltem.

-Megnézhetem? - lépett mellénk Namjoon, kinyújtva a kezét. Odaadtam neki a képet, bár erősen vissza kellett fognom magam, hogy ne a saját kezemet nyújtsam viszonzásul. - Ez egészen....lenyűgöző - mondta. - Kirakhatnánk a szekrényre.

-Mindenképpen - szűrtem ki a választ a fogaim közül, mert persze más vágyam sem volt, minthogy az artikulálatlan üvöltésem és kirohanásom emléke vigyorogjon rám a polcról. Csodás.

-Ééééés....Mit csináljunk most? - nézett rám Jimin tágra nyílt szemekkel.

-Vehetnénk vattacukrot - ajánlotta fel Namjoon, én pedig csak remélni mertem, hogy ezúttal nem kell majd hánynom tőle. De hát az én életem el van baszva valahol, hiba van a forráskódban vagy tudom is én, szóval kizárt dolognak tartottam, hogy ne hányjak a vattacukortól. Ennek ellenére vettem egy málnását, mert velem már csak ne cseszekedjen senki, főleg ne a saját bélrendszerem! (Fél óra múlva görnyedten hajoltam a wc fölé a vidámpark mosdójában, de addig minden nagyon jó volt :D).

Fél ötkor indultunk el hazafelé, addig mindenki elfoglalta magát valamivel, jól szórakoztunk, kivéve én abban a tíz percben, míg csillámpónikat megszégyenítő tehetséggel vattacukor felhőt hánytam. A kapuban elbúcsúztam Jimintől (a feleségétől értelmszerűen nem, ő úgyis el volt foglalva Jiwoo-val), meg Yoongitól, aki állítása szerint agyérgörcsöt kapott és erősen tikkelt, de én azért láttam, hogy valahol legbelül mosolyog. Jiminék felajánlották Yoonginak, hogy hazaviszik, mi pedig négyen Namjoon kocsija felé indultunk.

-Nagyon szimpatikus ez a Yoongi - kezdett el fecsegni Hoseok azonnal, ahogy beült a kocsiba.

-Ezek szerint jól kijöttetek? - kérdezte Namjoon, miközben kitolatott a parkolóból.

-Hát, először nagyon mogorva volt, de a végére már egészen jól elbeszélgettünk. Tudtátok, hogy van egy saját zöldségeskertje? - kérdezte olyan lelkesedéssel, mintha Yoongiról az derült volna ki, hogy milliomos és nem az, hogy káposztát termeszt, amibe aztán cukrot tesz, hogy megszívasson (minden értelemben) engem.

-Nahát, tényleg? - csevegett Namjoon, mert én tudatosan igyekeztem ignorálni Hoseokot.

-Aha. Én örülnék neki, ha még találkoznánk. Elmehetnénk akár dupla randira is - mosolygott, én meg félrenyeltem a nyálam.

-Parancsolsz? - néztem rá könnyfátyolos szemmel, igyekezve, hogy ne fulladjak meg, de elég nehezen ment.

-Úgy értettem Jiminékkel - mondta Hoseok, én meg erre még jobban köhögni kezdtem. - De persze lehet tripla randi is - tette hozzá mentegetőzve.

A fuldoklástól kicsordult egy kósza könnycsepp a szememből, de szerintem nem csak attól volt.

-Jin, minden oké? - nézett rám Namjoon aggódva és leparkolt az út szélére, mert közben haza értünk.

-Meghhhhhhhh - kezdtem, de konkrétan kiköptem a tüdőmet, annyira köhögtem. Mellesleg azt akartam kinyögni, hogy "meghalok", de hát erre úgyis rájönnek majd maguktól fél percen belül.
Jiwoo elkezdett bőgni, szóval Hoseok kiszállt vele, Namjoon pedig az én hátamat ütögette.

-Mégis mi történt? - kérdezte csodálkozva, miután már jól voltam annyira, hogy tudjak rendesen levegőt venni.

-Csak allergia - hörögtem.