Jineális életem

2.12

A bokorban kuksolva a három idiótával, arra várva, hogy Kim Taehyung végül észrevesz-e, vagy valamilyen csoda folytán esetleg hirtelen megvakul és nem vesz észre, egyszerre volt idegtépő és izgalmas. Mind a négyen szobormereven álltunk, vagy egyesek guggoltak (Jimin, és nem tudom, hogy a fenébe nem görcsöltek be a combjai, én már rég a halálomon lettem volna), és vártuk, hogy mi fog történni.

Kim Taehyung csak jött és jött és jött, és már majdnem elért a bokorig, amikor egy stábtag kiáltott neki, ő meg hirtelen megtorpant. Egy darabig mintha fontolgatta volna, hogy közelebb jöjjön-e, figyelmen kívül hagyva a neki szóló kiáltást, ám mikor másodjára is elordította magát valaki, ő csak megrázta a fejét, sarkon fordult és elsétált.

Azt hiszem mindannyian egyszerre engedtük ki a levegőt, amiről fel sem tűnt, hogy visszatartjuk, Jimin meg nagy huppanással seggre ült.

-Aztarohadt - suttogta Jungkook tágra nyílt szemekkel. - Ha csak egy lépéssel is közelebb jött volna, é esküszöm, hogy összepisiltem volna magam az izgalomtól.

-Akkor még szerencse, hogy nem így történt - csikorgattam a fogaimat, ugyanis Jungkook alig egy centire állt tőlem, és a pisizuhataga tuti, hogy egyenesen az új, márkás cipőmön landolt volna.

-Hát én beszarok - tátotta el a száját Hoseok teljes sokkban.

-Hát ez jó. Nagyon fasza - dünnyögtem. - Az egyik behugyozik, a másik beszarik...Jimin, te nem akarsz esetleg hányni, vagy más módon megszabadulni a benned felgyülemlett... - kezdtem, de nem mondhattam végig, mert Jimin hátat fordítva hármunknak, odarókázott a bokor közepére. - Csodás - sóhajtottam, azzal meg sem várva a többiek reakcióját, kiverekedtem magam a bokorból és elindultam vissza a csapat másik, remélhetőleg normálisabb fele felé.

-Na mi van, mit láttál? - szegezte egyből nekem a kérdést Yoongi, ahogy lecövekeltem a pad mellett.

-Kim Taehyungot közvetlen közelből, valamint Jimin reggelijét - vázoltam fel. Minseo a szemöldökét ráncolva meredt rám.

-Nem is csomagoltam el a reggelijét.

-Pedig az úgy sokkal jobb lett volna - mondtam, és a perzselő meleg ellenére megborzongtam.

-Na és tényleg olyan felemelő élmény volt közelről látni őt, vagy mindenki csak túloz vele kapcsolatban? - emelte rám gyönyörű, égszínkék, értelemtől nem túl gyakran sugárzó szemeit Namjoon.

-Nem tom - vontam vállat. - Én a kecskével jobban szimpatizáltam.

-Milyen kecskével? - meredtek rám mindannyian kérdőn.

-Van a forgatáson egy kecske. Margarétának hívják. Elég unalmas név, ha engem kérdeztek. Én személy szerint a Gyurma, Fiola, vagy Penészes Sajt neveket preferálnám.

Na, erre mind úgy néztek rám, mintha most szöktem volna el a diliházból. Pedig nem. Bár lehet, hogy ott értelmesebb emberek vennének körül.

-Jut is eszembe - folytattam. - Hiányzik Partvis. És Vizes. És persze Fűrészpor is - biggyesztettem le a számat.

-Akarsz velük...beszélni? - nézett rám Yoongi furcsán, bizonyára a "beszélni" szó nem épp rendeltetésszerű használata miatt.

-Úúúú, azt lehet? - csillantak fel a szemeim.

-Hát, Hobi felhívhatja neked Ms. Kwon-t videóhívásban, ha gondolod - mondta.

-Persze, hogy gondolom! - lelkesedtem. Már csak Hobit kellett volna előkeríteni.

Szerencsére erre nem is kellett sokat várni. Kábé két percen belül ugyanis felbukkantak a sarkon, Jungkook és Hobi a sápadt Jimint támogatva kettejük között.