Jineális életem

15.

-Ez minden, amit el akartál mondani?

-Miért, talán nem elég? - néztem összeráncolt szemöldökkel a pszichológusomra - Yoongira.

-Dehogynem. Kicsit talán még sok is - vakarta meg a halántékát egy tollal.

Három hete jártam hozzá(naponta!), a jól ismert "terhes hugi" incidens óta, amit még mindig nem tudtam kiheverni. Egyszerűen sokkot kaptam. És ha ez még nem lett volna elég, akkor is sokkot kaptam, mikor először jöttem el pszichológushoz és kiderült, hogy Yoongi az. Akkor most el is mesélem, pontosan mi történt.

Amikor felébredtem, merthogy ugye tényleg elájultam, a régi szobámban ébredtem, Jimin házában. Az ágyam szélén ott ült a barátnője és éppen kicsavarta a vizes borogatást egy lavór felett.

-Csakhogy felébredtél, Jin! - nézett rám halvány mosollyal, én meg azt sem tudtam mit reagáljak, csak meresztettem rá a szemeimet.

-Mégis mi a franc történt? - ültem fel egy kis idő elteltével, mikor úgy ítéltem meg, már befejezhetjük egymás céltalan bámulását. - Hol van Partvis?

-Jin, nyugodj meg! - mondta A barátnő, majd szó szerint visszalökött az ágyba. Köpni-nyelni nem tudtam a meglepettségtől. - Az orvos azt mondta pihenned kell. Úgyhogy feküdj szépen vissza és maradj is úgy! Itt maradsz, míg jobban nem leszel. Partvisra pedig Namjoon vigyáz - tette hozzá.

-Namjoon! - kaptam észbe.

-Igen, Namjoon - bólogatott A barátnő. - Jin, emlékszel valamire abból, ami történt? - kérdezte homlokráncolva.

-Valami rémlik - motyogtam, de megráztam a fejem. - De az nem lehet. Ez biztos nem történt meg!

-Micsoda?

-Jimin nem lehet a bátyád és Namjoon nem lehet terhes - soroltam.

-Nem, ez valóban nem történt meg - nevetett fel A barátnő. - Akkor tisztázzuk - sóhajtott. - Namjoon a bátyám és terhes vagyok.

-Te jó isten! - fogtam a fejem. - Ezt nem hiszem el!

-Jin, nyugodj meg, jó? - simította meg a karom, én meg hagytam, mert még arra sem volt erőm, hogy arrébb húzzam. - Megyek, telefonálok Jiminnek - tápászkodott fel az ágyról és kisétált.

Így, hogy egyedül maradtam a gondolataimmal, kicsit megfájdult a fejem, bevallom. Oké, oké, még egészen megemészthető, hogy Namjoon, talán életem szerelme, a legjobb barátom barátnőjének a bátyja (akit nem kedvelek túlzottan), na de az, hogy Jimin barátnője terhes és így mondhatni duplázódni fog, na azt nem! Oké, Jimin is benne van, de csak feleannyira, ami azt jelenti, hogy csak félig szerethetem majd azt a gyereket, mert ugye felerészben az anyja, akit nem bírok. Szegény gyerek.

Abban a pillanatban furcsábbnál furcsább gondolatok tömege özönlötte el az agyamat, de annyira bonyolultak voltak, hogy már nem is emlékszem rájuk. Talán nem is lényegesek.

Egy darabig csendben ültem, de aztán meguntam, úgyhogy elkezdtem magamban hümmögni. De őszintén ez is eléggé untatott. Végül inkább kimentem pisilni, bár mikor felkeltem eléggé megszédültem.

-Áh, homokszín! - simítottam végig elégedetten a csempén. Úgy hiányzott.

Dolgom végeztével visszatértem a (volt) szobámba és leültem az ágyra, de valahogy nem éreztem jól magam, ami persze az miatt is lehetett, hogy mikor elájultam bevertem a fejem, de nem hiszem, hogy itt ez lett volna a fő probléma. Valahogy nem éreztem jól magam abban a szobában. Éppen nagy hevesen felpattantam, mikor A barátnő belépett a szobába.