Jineális életem

4.

Kelletlenül, mintha a fogamat húznák kopogtam Jiminék szobájának ajtaján, hogy megbeszélhessen A barátnővel, miért ne mondja meg Jiminnek, hogy kirúgtak.

-Jimin barátnője, bejöhetek? - kopogtam.

-Persze, Jimin barátja, gyere - válaszolta gúnyosan, és a hangsúlyától még rosszabb kedvem lett. Pfff.

Az ágyon ült, laptoppal az ölében és valamin nagyon gondolkozhatott, mert összeráncolt szemöldökkel bámulta a képernyőt.

-Szerinted melyik a jobb? A barackszínű, vagy a homokszínű? - fordította hirtelen felém a laptopot.

-Attól függ, hová - válaszoltam.

-Csempét cserélünk a fürdőben.

-Miért? Tökéletesen jó az a csempe! - csattantam fel. Gyűlölöm a változást. Gyűlölöm.

-Jin - sóhajtott. - Az a csempe úgy néz ki, mintha valaki összejárkálta volna sáros csizmával, majd ráhányt volna. Undorító. 

-Te vagy az undorító - dünnyögtem. - Szerintem akkor sem kell lecserélni. A felújítás nagyon sok macerával jár. Szerintem gondold át ezt mégegyszer. És tuti, hogy Jiminnek sem tetszik az ötlet.

-Ha mindenképp tudni akarod, pont Jimin javasolta a felújítást. De - vágott közbe, mert látta, hogy mondani akartam valami nem szépet - mit akartál eredetileg kérdezni?

-Ja, igen - kaptam észbe. - Ne mondd el Jiminnek, hogy kirúgtak.

Éppen elkezdtem volna sorolni az érveket, amiket összegyűjtöttem, de semmi sem jutott eszembe.

-Nem mondom el neki.

-Mi? - néztem döbbenten Jimin barátnőjére.

-Nem mondom el Jiminnek, hogy kirúgtak - ismételte meg. -Azt hiszem a barackszínű tökéletes lesz! - tette hozzá.

-Először is: miért nem mondod el? Másodszor: akkor már inkább legyen a homokszínű.

-Miért? Talán baj, ha nem szólok neki? És biztos vagy te abban a homokszínben?

-Dehogy akarom, hogy megmondd neki! Hiszen ezért jöttem, hogy megmondjam neked, hogy ne mondd meg neki! - mondtam, már szinte kiabálva. -És igen, teljesen biztos.

-Jó, tehát nem mondom el. És azt hiszem a barackszínű csempe tökéletes lesz!

-Argh! - fejtettem ki a véleményem, majd egyszerűen kisétáltam a szobából, becsapva magam mögött az ajtót.

Délután fél négyig a szobámban üldögéltem és jobb híján a fejemet vertem a falba. Aztán Jimin végül hazajött. Én pedig, mint egy jólnevelt, hűséges eb siettem elé, hogy elpanaszoljam neki a barátnője hálátlan tettét a fürdőszobacsempe színének meggyalázása ügyében.

-Jimin, Jimin, Jimin! - szaladtam elé.

-Mégis mi ütött beléd? - kérdezte Jimin, bújkáló mosollyal.

-A barátnőd - mutattam a csukott szobaajtóra - barackszínű csempét akar a fürdőbe! És úgy hallottam, te ezt támogatod! - böktem vállba.

-Na álljunk meg egy percre. Mégis milyen az a barackszín?

-Hát nem homok! Mikor az sokkal jobb lenne! Meg is mondtam neki, de nem hallgat rám! Beszélj a fejével!

-De hát nekem teljesen mindegy, hogy milyen színű! A lényeg, hogy ki legyen cserélve.

-Vagy homok, vagy semmi! - mondtam elletmondást nem tűrő hangon. - Különben....

-Különben mi?