Jineális életem

2.10

-...és akkor, a huszadik pályán, a fogatlan nyugdíjas kiugrik eléd a bokorból, és a botjával ütni kezd és csak akkor éled túl, hogyha előtte, a tizenhetedik pályán, elfogadtad Marika néni meghívását a Vasutas Múzeumba és végigjátszottál húsz plusz percet, mert akkor a végén megkapod az aranyvonatot, amit aztán bevethetsz a fogatlan nyugdíjas ellen és kisiklathatod vele a tervét - hadarta Jungkook, lelkesen magyarázva, bár hogy kinek, azt nem tudom, mert szerintem egyikünk sem figyelt a nyomi videojátékának zavaros ismertetőjére.

-Aha, szuper - bólintott Jimin fáradtan. - Nézzétek, az a bokor ott pont úgy néz ki, mint az a másik ami mellett tíz perce elmentünk - mosolygott kényszeredetten.

-Ugye, hogy nem is olyan izgalmas a bokros park, mint amilyennek tűnik?! - ragadtam meg a panaszkodásra alkalmas lehetőséget rögtön.

-Jó, talán igazad volt - forgatta a szemeit.

-És nekem is - szólt közbe Yoongi.

-Így van, mindkettőnknek igaza volt - bólintottam. - De nekem jobban.

-Holnapra is ilyen felettébb, eget-rengetően izgalmas program van betáblázva? - kérdezte Yoongi, és én is nagyon kíváncsí voltam a válaszra. Ha már akaratomon kívül iderángattak, legalább találtak volna ki valami izgalmasat. - Mondjuk mehetnénk inkább füvészkertbe - tette hozzá Yoongi, mire úgy néztem rá, mint aki most jelentette be, hogy a füvészkert számára izgalmas program.

-Mielőtt bármit is mondanál - szóltam közbe, mert láttam, hogy Jimin már szólásra nyitja a száját. - Semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen körülmények között, még ha levelibékák hullanak is az égből levelet használva ejtőernyőként, nem vagyok hajlandó füvészkertbe menni!

-Senki nem megy füvészkertbe! - toppantott Minseo idegesen, mire mind furán néztünk rá.

-Minden oké, hugi? - nézett rá Namjoon felvont szemöldökkel, kissé hátrahőkölve ijedtében.

-Hogyne volna! - kiabálta.

-Hiszen akkor nincs semmi baj - vigyorgott rá Hoseok kedvesen, de csak egy bosszús pillantást kapott válaszul.

-Nem lehetne, hogy abbahagyjátok a nyafogást, mert mondjuk nem vagytok óvodások, és megpróbáljátok élvezni ezt a szart, mert nem azért hagytam magára az egyéves fiamat a legundokabb nővel, akivel valaha találkoztam, hogy most ezt kelljen hallgatnom!

Mind csendben néztünk rá, fontolgatva az elhangzottakat, majd Yoongi szólalt meg:

-Elég nehéz úgy élvezni, hogy te magad is szarnak nevezted.

-Harcolj a gondolattal - jegyezte meg ellenségesen. - Egyébként holnap is parkokba megyünk, csak mondom - tette hozzá.

-Már alig várjuk! - közölte Hoseok, igazi, nem megjátszott lelkesedéssel, és ezúttal mindannyian hagytuk, hogy mindenki nevében nyilatkozzon.

-Akkor mehetünk? - nézett ránk Minseo kérdőn, és ha kelletlenül is ugyan, de utána indultunk.

Vagy félórát gyalogoltunk a parkban, fáradhatatlanul, ha esetleg nem tudtuk volna, merről jöttünk, könnyen visszatalálhattunk volna, tekintve, hogy Yoongi izzadságcseppek kisebb hadseregét hullajtotta el maga után. Aztán egyszercsak az elöl haladó trió, Jimin, Jungkook és Hoseok kisebb sorfalat alakotva torpantak meg előttünk, ami miatt majdnem dominó-effektusba kezdtünk, de szerencsére jók a reflexeim, így mikor elestem, csak Yoongit rántottam magammal a földre. A többieket nem.

-Most meg mi van? - tárta szét a karjait Minseo értetlenül, de egyikünk sem tudta, hogy mi van.

-Én nem tudom mi van - adott hangot a gondolatainknak nagylelkűen Namjoon.

Már éppen előre léptünk volna, hogy megtudakoljuk, ugyan mégis a mi a fene van, amikor ezek hárman ott elöl olyat sikítottak, hogy szó szerint belémfagyott a szar is.

-Jaj, ne - suttogta elhalóan Minseo. Vagyis azt hiszem ezt suttogta, mert olyannyira csengett a fülem, hogy a jóég se tudja már ki mondott és mit.

-MI? - üvöltött jókorát Yoongi, aki ezek szerint szintén elvesztette a hallását. Vagy annak jelentős részét.

-HOGYAN? - csatlakozott Namjoon is.

-NE ÜVÖLTSETEK MÁR - üvöltöttem rájuk.

-Fiúk - állt meg előttünk Minseo. Igyekeztem a szájáról olvasni, de nem hiszem, hogy sikerült, mert kétlem, hogy azt mondta volna, hogy "faszt hiszem bab hegy kis bodega".

-HANGOSABBAN KÉRLEK - kiabált Namjoon, de Minseo csak megrázta a fejét és inkább a kezünknél fogva előrébb rángatott minket.

Jimin, Hoseok és Jungkook még mindig kővé dermedve álltak, szerencsére immár csendben. Vagyis azt hiszem csendben, ugyanis szart nem hallottam. És mindannyian egyetlen pontra meredtek. A park egy elkerített területén egy egész filmes stáb foglalt helyett, több száz ember nyüzsgött a területen, de még így is kitűnt közülük egy ember (és nem csak azért mert magasabb volt az emberek java részénél). Fiatal volt és felettébb jóképű. És ezek hárman mind megveszni készültek a puszta látványától. Egy darabig fogalmam sem volt ki az, de pont mikor valami bekattant vele kapcsolatban az agyamban, ezek hárman újra felüvöltöttek:

-Kim Taehyung!

Én meg őszintén nem tudom miért, de elájultam a francba.