Jineális életem

25.

Oké, először is szeretném leszögezni, hogy én minden tőlem telhetőt megtettem azon bizonyos rész leírásával kapcsolatban, de előre szólok, hogy semmi olyanra ne számítsatok...Nem vagyok jó az ilyenek leírásában, úgyhogy  leírtam szolidan, hogy mi történt, és épp annyit, amennyit Jin is elmesélne......"A többit meg mindenki képzelje el maga."

Egyedül, egyedül, egyedül....

Miután némileg levegőhöz jutottam és elmúlt a sokk, amit Namjoon váratlan kérdése okozott, és már az az egy szó sem visszhangzott tovább a fejemben, képes voltam a szemébe nézni, ami tele volt várakozással és azt hiszem alig bírta visszatartani a nevetését.

-Igen, tudod, már nagyfiú vagyok, nem félek a sötétben, tudok egyedül is aludni - jelentettem ki felszegett fejjel, dacosan.

-Rendben, csak kérdeztem - mondta, és cseppet sem úgy nézett ki, mint aki meg van bántva, vagy ilyesmi. Inkább tűnt szórakozottnak. Olyannak, mint aki igazán nagyon jól szórakozik az egész szituáción, miközben én a poklok poklát járom meg. Hah. Pfuj.

-Jó - mondtam, azzal faképnél hagytam és felsiettem a harmadikra. Mondjuk a tüdőm teljesen beszúrt, de nem érdekelt. Csak berontottam a fürdőbe, kitessékeltem onnan Partvist, aki valamiért a kádban ült és ott mosakodott (mármint, ahogy a macskák szoktak, de a kádban, mintha ember lenne, hm, na mindegy, bonyolult), aztán magamra csaptam az ajtót, és úgy döntöttem, most jól fog jönni egy hidegzuhany.

Kábé három perce folyathattam magamra a vizet, mikor az ajtó halkan megnyikordulva kinyílt. Idegesen kezdtem el kiabálni:

-Partvis, a rohadt életbe, hagyjál már zuhanyozni! - hitetlenkedtem. Semmi válasz nem érkezett (nem is tudom miért vártam választ egy macskától), viszont elkezdett folyni a víz a csapból. Na most. Sok mindent kinézek a macskámból, de hogy megnyissa a csapot (minek, hogy mancsot mosson?), azt erős túlzásnak éreztem. - Partvis? - szóltam ki mégegyszer, magam sem tudom, miért. Aztán, összeszedve minden lélekjelenlétem, résnyire arrébb húztam a zuhanyfüggönyt.

A csap előtt Namjoon állt és teljes nyugalomban mosta a fogát. Én meg ijedtemben szó szerint felsikoltottam.

-Mégis mit művelsz? - rántottam vissza a zuhanyfüggönyt.

-Fhoat mhosok - közölte fogkefével a szájában. Vagyis gondolom azért beszélt ilyen furán.

-De miért most?!

-Mert most éreztem szükségét - ezt már rendesen mondta. Nem fogkrémmel teli szájjal.

-Komolyan? Nem ért volna rá tíz perc múlva?

-A-a - közölte nemes egyszerűséggel.

-Jó, de ugye kimész?

-Nem, úgy terveztem mostantól itt lakom.

-Mi?!

-Nyugi már - nevetett fel. - A szobában leszek - mondta, majd hallottam, hogy nyikorog az ajtó, ami azt jelentette tényleg kiment, de én azért a biztonság kedvéért kikandikáltam, hogy biztosan elment-e. Már nem volt ott. A csempének vetett háttal fújtam ki a levegőt és további négy percen át zuhanyoztam.
Csak a törülközőm volt nálam, a pizsamám nem, és mivel úgy vettem ki, hogy Namjoon amúgy is a szobájában van, majd akkor kimegyek törülközővel a derekamon. A fürdőajtóban majdnem orrabuktam Partvisban, aki a tetejébe még dühösen fújt is rám egyet, de egyébként magabiztosan, sietős léptekkel igyekeztem a szobám felé. Átvágtam a nappalin (Fűrészpor és Vizes vizslató tekintetétől kísérve) és jószerével szó szerint berontottam a szobámba.
Azt hittem ez végre a biztonság-zónám lehet, de...tévedtem. Namjoon ugyanis az ágyomon ült, és félrehajtott fejjel bámult, mire leesett, hogy csak egy törülköző van a derekamra tekerve, úgyhogy másodszorra is elkezdtem sikoltozni, mint valami eszelős, és össze-vissza kapkodtam magam előtt a karjaimat, de persze nem segített.