Jineális életem

2.3

Namjoon és én a tengerparton ültünk egy kockás pléden, és éppen egymás társaságát élveztük önfeledten, amikor hirtelen megcsörrent a telefonom és az álom nyomtalanul szertefoszlott.

-Mi a szar? - ültem fel tapogatózva az ágyon a folyamatosan rezgő készülék után kutakodva. Persze ez félálomban, mindössze félig nyitott szemmel eléggé nehezen ment, így nem meglepő, hogy a nagy hadonászásban levertem a telefont az ágyról. A hangos csattanásra idegesen szívtam a fogamat, de Namjoon nem ébredt fel rá, csak tovább hortyogott. Nagy nehezen összeszedtem magam és az ágyról félig lelógva szedtem fel a készüléket.

Azon az apró tényen kívül, hogy hajnali négy óra tizenhét perc volt(!!!!), még az is feltűnt, hogy Jimin pszicho feje villog a kijelzőn megállás nélkül. Az ágyba visszazuhanva vettem fel a telefont.

-Halló? - ásítottam bele.

-HYUNG! - üvöltött Jimin, mire ijedtemben szó szerint eldobtam a telefont, ami viszont hangos koppanással landolt...Namjoon fején.

-Francba - szitkozódtam, miközben Jimin teljes hangerővel kiabált a telefonból, hogy "halló, hyuuuung, hallasz, hahó!". Ám Namjoon erre sem ébredt fel. Ha nem horkolt volna hangosan, már azt hittem volna, hogy halott.

Miután visszaszereztem a telefont, a legjobbnak láttam, ha inkább kimegyek a szobából, mielőtt még én ölném meg Joont.

-Mi van?! - szóltam idegbetegen a telefonba, mikor végre kiértem a nappaliba és becsuktam a szobaajtót magam mögött.

-Végre már! Hyung, ide kell jönnötök!

-Mi van? Hová? - értetlenkedtem, mivel tudtommal Jiminék nem is voltak otthon.

-Busanba...vagyis, Jejura - korrigált.

-Mégis miért, mi történt? Jimin, beszélj értelmesen! - förmedtem rá.

-Oké, szóval. Van egy kisebb probléma.

-Miféle probléma? - szaladt fel a szemöldököm.

-Nos, hát az van, hogy egy kicsit meg vagyunk lőve...

-MIVAN?! - üvöltöttem, majd észrevéve magam, kicsit halkabban folytattam. - Ki lőtt meg Jimin?! Miért nem hívod a rendőrséget, a mentőket, úristen! Élsz még egyáltalán?

-Persze hogy élek - felelte furán.

-Akkor meg ne ijesztgess! És beszélj érthetően!

-Próbálnék! - kiabálta. - Szóval, mint tudod lejöttünk anyámhoz Busanba.

-Aha.

-Na, és ott is voltunk pár napot, de aztán Minseo kezdett idegösszeroppanást kapni, és azt mondta ugorjunk el Jejura, hiszen úgysem voltunk még ott, na meg nászutunk sem volt, meg semmi. Mondom, oké, persze és el is indultunk. Tegnap este. Seokie-t anyámmal hagytuk, mert csak pár napra akartunk leugrani...

-Szegény gyerek - csóváltam a fejem.

-Mindegy. A lényeg, hogy valamilyen oknál fogva az összes cuccunk elveszett a reptéren.

-Mégis hogyan?!

-Nem tudom, jó?! Leszálltunk, de a cucc nem volt meg. És végigkérdeztünk mindenkit, de senki nem tudott segíteni és most itt vagyunk Jejun minden nélkül. És nincs pénzünk visszamenni. Úgyhogy rohadtul ide kéne jönnötök - fejezte be.

-Miért nem hívtad anyádat? - érdeklődtem.

-Szerinted? - kérdezte gúnyosan.

-Jó, jó, oké - sóhajtottam. - Megnézem mikor megy gép.