Jineális életem

1.

Aznap is öt után mentem haza. Na nem a munka miatt, vagy ilyesmi. Bár a lakótársamnak, Jiminnek mindennap azt mondtam, dolgozni megyek, ez nem így volt. Két hete kirúgtak. Azóta csak úgy eljártam otthonról. Különösen megnyugtató volt mindennap a parkban galambokat etetni, meg macskakajáért járkálni a közeli üzletbe. Mindenesetre szívesebben voltam ezeken a helyeken, mint otthon, ahol csak Jimin, meg a kis barátnője hancúrozását kellett volna hallgassam egész nap.

Egy lakóparkban éltünk, egy kis, kétszobás apartmanban, amihez tartozott egy pici udvar. Nem volt épp tágas, de hárman is kényelmesen elfértünk benne. A szomszédokat viszont nem bírtam. Bár ez azt hiszem kölcsönös volt.

Mielőtt beléptem volna a házba, direkt hosszasan zörögtem a kulcsommal a bejárati ajtónál, hogy Jiminnek, meg a mittudoménhogyhívják barátnőjének esetleg legyen ideje felöltözni, ha megint egy közösen használatos helyiségben támadt kedvük ahhoz és nem a saját szobájukban. Nem egyszer előfordult már, hogy rájuk nyitottam. Azóta inkább előre jelzem az érkezésem.

-Nyugodtan bejöhetsz, hyung! - hallottam az ajtó mögül Jimin hangját, amiben mintha nevetés bújkált volna.

-Csak nem tudtam, mire számítsak - mentegetőztem, miközben becsuktam magam mögött az ajtót. - Mostanában elég kiszámíthatatlanok vagytok - fintorogtam.

-Nem lehet, hogy csak féltékeny vagy, Jin? - vonta fel Jimin a szemöldökét, amit csak akkor tesz, amikor szinte biztos abban, hogy igaza van.

-Méghogy én féltékeny?! Pfff! - feleltem, mire még magasabbra szökött a szemöldöke. - Soha! - húztam össze résnyire a szemeimet.

-Te tudod! - veregetett vállon, azzal bevonult a nappaliba. Üveges tekintettel meredtem utána, majd magamban motyogva elkezdtem kipakolni a szatyromból a töménytelen mennyiségű macskakaja konzervet.

-Hol van Partvis? - kiabáltam be a nappaliba. Majd csak úgy bele a ház csöndjébe is. - Partvis!! Partvis!! Cicc, cicc! Partvis!!

-Ne üvöltözz már! - lépett ki Jimin a nappaliból. - Az idióta macskád a szomszédban van, egy másik idióta macskával. - Forgatta a szemét.

-Partvis nem idióta! - csattantam fel.

-De hát te is mindig azt mondod neki! "Gyere ide Partvis, te idióta macska! Te állat!" Mindig ezt mondod neki.

-Nekem szabad - fintorogtam.

-Egyébként meg - támaszkodott az ajtókeretnek. -Hogy a francba lehet úgy hívni egy macskát, hogy Partvis?

-Mert mindig össze-vissza hempereg mindenhol és utána tiszta kosz. Hiszen te is tudod.

-Akkor miért nem hívod "Koszosnak"?

-Te normális vagy?! Hogy az istenbe hívhatnék úgy egy macskát, hogy Koszos? - hadonásztam egy zacskó száraztáppal a kezemben.

-Mert a Partvis tényleg jobb - dörmögte Jimin és inkább elvonult a szobájába. Én meg ott maradtam egyedül. Jimin nélkül, Partvis nélkül.

Miután elpakoltam, bevonultam a nappaliba egy friss pletykalappal és egy csésze gőzölgő gyömbérteával a kezemben. Azt terveztem, hogy majd csendben elolvasgatok ott, de persze keresztülhúzták a számításaimat. Alig két perce ültem a kanapén ugyanis, teljes kényelembe helyezve magamat, amikoris Jimin huppant le mellém, kezében egy üveg sörrel. És bekapcsolta a TV-t.

-Ez most komoly? - csaptam össze a kezemben tartott magazint.

-Megy a meccs - vont vállat.

-Éppen olvasnék! - lóbáltam meg előtte a kezemben tartott újságot.