Reményem utolsó fonala

3.

Levi:

Ismét megközelítettem az ágyat, de most nem húztam be a függönyöket. Ajkaira tapadtam és falni kezdtem lédús, puha párnácskáit. Derekamra tapasztotta tenyereit és felfelé kezdte húzni pulcsim anyagát, miközben ölébe ültetett. Mikor eléggé kilátszott csipke öltözékem, számba akasztotta pulóverem szélét. Ő pedig hanyatt döntött az ágyon. Óvatosan, szinte lehelte bőrömre csókjait. Kulcscsontomtól egészen alhasamig hagyott puszikat.

Lábaimat széttolta, közéjük térdelt és úgy vette szájába mellbimbómat. Páratlan érzés volt, ahogy hatalmas kezei bőrömön munkálkodtak, ajkai pedig érzékeny pontjaimat ingerelték. Az ügyfeleim általában csak a saját örömükkel foglalkoztak, úgyhogy ritkán tapasztaltam ilyesmit. Egyre jobban kapkodtam a levegőt és már soknak éreztem, így eltoltam magamtól. Levettem csipkés alsómat és fölé másztam, de ő egy hirtelen mozdulattal maga alá tepert. Nyikkantam egyet és ijedten néztem hatalmas alakját, a felém tornyosuló izomtömeget.

Nyakamat kezdte szívogatni és pulcsim alá csúsztak kezei. Én még nem is kezdtem vele semmit. Ez így nem lesz jó, nem akarok rossz munkát végezni. Lehúztam magamhoz és ajkaira tapadtam, mindent bevetettem, de ez sem bizonyult elégnek. Ismét elvált tőlem és egy ujját belém vezette, mire felnyögtem. Ennyire rossz volt a múltkori, hogy nem hagy irányítani? Kezdem úgy érezni magam, mint a bordélyházban, ahol csak leuralnak és semmit nem tehetek saját döntéseimből.

Széttolta lábaimat és merevedésemnek simulva mozgott egy kicsit. Majd levette ő is a felesleges ruhadarabjait és felém kerekedett. Egy hirtelen mozdulattal belém vágódott, mire egy fájdalmas nyögés hagyta el számat, ami már inkább kiáltás volt. Szemeim kikerekedtek és fejem hátra csuklott. Mellkasára tettem kezemet és megpróbáltam eltolni, ezzel jelezve, hogy nem jó amit csinált. Nagyon feszített, mindegy, hogy hozzá vagyok szokva, de ennyire nem.

- Ne! - Kiáltottam föl kétségbeesetten, mikor mozogni kezdett.

- Mert, mi a baj? - Kérdezte oldalra döntött fejjel.

- Cs-csak egy kicsit maradjon így. - Dereka köré kulcsoltam lábaimat, hogy ne tudjon egy kicsit se mozogni.

Pánikom közepette teljesen befeszültem és egyáltalán nem tudtam ellazulni. De valamit csinálnom kellett, mert ez így nagyon gáz. Úgyhogy karjaimat nyaka köré fontam és lehúztam magamhoz egy kárpótló csókra. Miután hozzászoktam méretéhez, leengedtem lábaimat és hagytam, hogy mozogjon. Először félve kezdett bele, de utána rákapcsolt. Folyton hozzáért egy bizonyos pontomhoz, mire nyögve feszültem meg. Vad volt, de mégis kellően lágy, figyelt minden reakciómra és nem csak a saját öröme volt a fontos.

Megtámaszkodott fejem mellett és úgy folytatta tovább. Egyre erősebbeket és mélyebbeket lökött. Majd néhány perc múlva megfeszült és egy utolsó mély löket után belém élvezett. Megtöltött belülről a forró nedve és az arca sem volt semmi. Egyszerűen csodálatos. De amint rájött, hogy én még nem mentem el, pánik ült ki a fejére. Majd, mintha bevillant volna neki valami, kihúzódott belőlem és lejjebb csúszott. Szájába vett és úgy kezdett kényeztetni. Az ismeretlen és furcsán jó érzésre hajába túrtam. Néha meg-meg húztam tincseit és hátra vetettem fejemet. Hátam ívben megfeszült és a sok inger hatására szájába élveztem.

- Ne! - Kiáltottam föl, mikor arra eszméltem, hogy még szájában van nedvem.

Egy textilt felé nyújtva néztem rá könyörögve. Ezt nem szabad, miért akarja lenyelni. Végül egy mérges tekintettel hátba vágtam, mire kiköpte az egészet. Összegyűrtem az anyagot és pulcsim zsebébe süllyesztettem. Felvettem alsómat, meghajoltam és az ajtó felé indultam. Ez katasztrófa volt. Életem legkaotikusabb együttléte. Sőt hátba vágtam a herceget.

- Levi! Te nem omega vagy? - Kérdezte ijedten és kíváncsian.

- Igen, Uram. De emiatt ne fájjon a feje. - Válaszoltam és kiléptem a folyosóra.

Végigfutottam a mellettem elhaladó emberek közt és bevágódtam a szobámba. De ott sem lélegezhettem föl, mert egy számomra ismeretlen lány ült a fotelban. Lejjebb húztam pulóverem alját és beljebb léptem. Megigazítottam hajam és kérdőn néztem rá.

- Szia! Hange vagyok! - Csattant föl hangosan.

- Én Levi... Miben segíthetek? - Nem tudom, hogy ki ő és milyen rangon van.

- Most jöttél Erwintől ugye? - Válasz helyett csak bólintottam.

- Miért?

- Ohh csak azért kérdezem, mert engem kitiltott a szobájából. - Mondta sóhajjal kísérve. - Unatkoztam, így gondoltam benézek hozzád, de nem voltál itt.

- Igen... Öhm szeretnék elmenni fürdeni, de után beszélhetünk. - Mondtam kínosan.

- Minden alkalom után lefürdesz? - Bólintottam és magamhoz vettem néhány ruhát.

- Fura dolgok folynak ki ilyenkor belőlem, úgyhogy így a legjobb. - Válaszoltam tarkómat vakarva.

- De omega vagy.

- Tudom, de teszek ellene, így az ügyfeleknek nem kell óvszert használniuk. - Válaszoltam vállat vonva.

- Igaz, hogy te egy bordélyházból jöttél?

- Igen, bár erre nem vagyok büszke. De legalább ebben a helyzetben hasznát veszem. - Vettem magamhoz a törülközőmet és a fürdőbe siettem.

Ahogy folytak rám a forró cseppek, előjöttek az emlékek. A rém kínos szituáció. Miért nem köpte ki azonnal? Miért tartogatta a szájában? Ez ahj... Mindegy, reméljük holnap nem akar találkozni velem. Ma már kétszer is behívott, de azok után, hogy hátba vágtam. Nem biztos, hogy meg is akar tartani, lehet, hogy holnap már a bordélyház előtt fogok ácsorogni.

- Itt vagyok. - Léptem be az ajtón.

- Végre, már azt hittem megőszülök. - Drámázott egy kicsit.

- Először is, milyen ragban állsz? - Kérdeztem rettegve a választól.

- Erwin legjobb barátja vagyok. Szabad bejárásom van szinte mindenhova, de nincsen rangom. Én itt csak egy közember vagyok. - Válaszolta mosolyogva.

-Értem. Mit szeretnél tőlem? - Ültem le az ágyamra és elővettem egy könyvet.

- Kenny azt mondta, hogy nagyon okos vagy és agyafúrt. De ezt nem akartam elhinni, így magam akarok megbizonyosodni róla. - Állt fel és hozzám lépett.

- És mégis hogyan?

- Úgy, hogy szemmel tartalak. Ezért jól vigyázz mit csinálsz. - Tolta fel szemüvegét és kihívóan mosolygott.

- Oké, kihívás elfogadva. - Válaszoltam büszkén.

Elköszönt és már el is hagyta a szobámat. Ismét a csend lett úrrá a helyiségen. Fáradtan dőltem el az ágyamon a mai nappal a hátamon. Vajon Kenny megbarátkozik a ténnyel, hogy kudarcot vallottam és hazamegyek? Szerettem volna eltűnni a föld színéről. De az lehetetlen.

A hold fénye lágyan világította be a szobát. A fák ágai árnyékot vetettek a tárgyakra. A kinti világ békésebbnek tűnik, mint az itteni. El is indultam felfedező útra és eljutottam a békés kertbe nyíló ajtóig. Kíváncsian léptem az ismeretlenbe és a lélegzetem is elállt. Egy türkizkék vizű tó volt középen. Partján pedig egy cseresznyefa állt. Mindent hó fedett, meg csillogó jégcsapok és néhol egy-egy pad. Közelebb sétáltam a vízhez, mire megpillantottam egy hintát a fáról lelógni. Gyönyörű fa hinta volt, kötelekkel az ágra erősítve. Beültem és ellöktem magam a földtől. A hűs téli szellő átfutotta köntösömet, majd tovaszállt. Néhány hópehely lehullott és a tó felszínén úszva haladt tovább. Minden harmonikus és volt. Olyan amilyennek lennie kell.