Reményem utolsó fonala

31.

Hange:

Hihetetlenül megijedtem, mikor Levi a karomba rogyott össze a folyosón. Látszott rajta, hogy küzd a lábon maradással. Átkaroltam és oldalánál fogva vezettem a szobája felé. Mondanom sem kell, hogy megijedtem, pont most van baj, hogy Erwin nincs itt. Ha minden gyorsan megy, akkor holnap éjszaka itthon lesznek, de lehet hosszabb is.

- Várj itt, hozom a táskám! - Rohantam el, miután az ágyra fektettem.

Gyorsan szájába tettem a lázmérőt, addig pedig egy kifejezetten terhesség idején alkalmazható lázcsillapítót kevertem a poharába. Nagyon gyenge gyógyszer, de talán elég lesz. Még az elején van, nem lehet nagy baj. Viszont mikor kivettem a hőmérőt elfogott a pánik. Nagyon magas, túl magas ennek a gyógyszernek. Ott hagytam Levit a szobában és a fürdőbe szaladtam. Elővettem néhány törülközőt és puhább kendőt, majd hideg vizet engedtem egy lavórba. Vissza siettem az ágya mellé és alámerítettem az anyagokat, majd kicsavartam azokat és testére helyeztem. A homlokára egy kellemesebb tapintású kendőt, a nyakához egy törülközőt. A csuklóira szintén vékonyabbat és a bokáira pedig türcsit.

- Jobban érzed magad? - Kérdeztem, mire aprót bólintott.

- Kérlek ne szólj Erwinnek, nem akarom, hogy aggódjon. - Nézett rám könyörgő, kiskutya szemeivel

- Megígértem neki. - Ültem le ágya szélére.

- Tudom, de annyit idegeskedik miattam. Hadd dolgozzon nyugodtan. - Próbált győzködni.

Tudom, hogy Erwin nagyon mérges lesz rám így is, úgy is. A legjobb, ha küldök neki üzenetet, de Levi úgysem fogja hagyni. Ha pedig titokban küldöm, akkor mind a ketten mérgesek lesznek. Tudom, hogy Levi szervezete erős, hamar le fogja gyűrni ezt a betegséget.

- De miszlikekbe aprít, ha megtudja. - Kínlódtam, hogy mit csináljak. - De mivel igazad van, így ígérem, nem szólok neki.

- Köszönöm... - Mondta ki szinte suttogva, majd el is nyomta az álmok világa.

Órákig ültem az ágya mellett. Folyamatosan cseréltem borogatásait és lemostam verejtékes arcát. Lázálma volt, forgolódott, beszélt valakihez. Sőt volt, hogy szemét is kinyitotta, de nem volt éber. Egyre jobban megijesztett, ha nem megy lejjebb a láza, akkor nagy baj lehet belőle. A kicsit nagyon meg fogja viselni. Levi talán kilábal belőle, de a magzat bele is halhat. Vagy esetleg olyan gyógyszert kell adnom neki, ami megölheti a babát. Tudtam, hogy nem szólhatok Erwinnek, mert így sem pazarolja az idejét, siet haza, mint mindig. Ha pedig gyorsabban jön, esetleg éjszaka, akkor neki is baja eshet. Amit végképp nem szeretnénk, mert abba Levi tényleg belehal.

Besiettem a fürdőbe és hideg vizet engedtem a kádba. Mikor kellően megtelt a kád visszamentem Levihoz és keltegetni kezdtem. Nyöszörögni kezdett, majd fáradtan nyitogatta pilláit. Szemei vörösek voltak és látszott rajta, hogy lángolnak látószervei. Alig tudta nyitva tartani bagolylesőit.

- El kell mennünk a fürdőig. Tudom, hogy nagyon rossz lesz, de muszáj. Segítek. - Szedtem le róla a borogatásokat, amik már melegek voltak.

- Nem megy... - Hunyta le újra szemeit.

- Nézz rám Levi! - Ültem le ágya szélére. - Ne hagyd, hogy egy kis láz ledöntsön a lábadról. Erős vagy és annak is kell maradnod. Ha most eljutunk a fürdőbe, akkor már jobb lesz.

-Rendben... - Nyitotta ki szemeit és nagy nehezen föltornázta magát ülőhelyzetbe.

Segítettem neki kimászni az ágy szélére és onnan felállni. Vacogott, folyamatosan remegett teste és bőre forró volt. Rám támaszkodott és úgy emelte lassan lábait. Amennyire tudtam könnyítettem súlyán és úgy tipegtem vele együtt. Szívverése gyors volt és szaporán vette a levegőt. Nem volt messze a helyiség, de mégis lassan, fájdalmasan értünk el célunkig.

- Ez most nem tagadom nagyon rossz lesz, de ki kell bírnod. - Hámoztam le róla ruháit, de boxerét rajta hagytam. Erwin megölne, ha levenném.

- Kérlek Hange... ne... - Suttogta úgy, hogy én is alig hallottam.

- Sajnálom. De ettől leszel jobban. - Emeltem meg és segítettem neki belépni a kádba.

Reszketve nyögött föl mikor belelépett a jéghideg vízbe. De a nagyja még hátra volt. Megtámaszkodott a kád szélén, úgy eresztettem be a vízbe. Hirtelen fájdalmasan felsikoltott és sírva csúszott mélyebbre a fagyosságban. Meggyötört arcán folyt le két kínkeserves patak, melyek egybefolytak a dermesztő hideggel. Ellepte őt az olvasztott pokol, mire vacogása csak jobban erősödött. Elszaladtam egy borogatásnak használt kendőért és a vízbe mártottam. Kicsavartam és mint egy lepelként terítettem arcára, mire összerándult teste. Nem akartam több fájdalmat okozni neki.

- Fázom... - Suttogta reszkető ajkakkal.

- Tudom, sajnálom. Nemsokára jobb lesz. - Cseppesedtek be szemeim, majd ki is buggyantak a krokodil könnyek.

- Ei-ji... meg fog... fázni... - Nyöszörögte halkan és hasára tette remegő ujjait.

- Nem, ennyitől nem lesz baja. Csak bírd ki még egy ideig. - Simítottam kezére ami pocakján pihent.

Éreztem, hogy Levi teste egyre jobban áthül, a víz pedig fölmelegszik. Levettem róla a borogatást és segítettem neki kiszállni a kádból. Már nem remegett annyira és a fogai sem vacogtak. Leültettem egy székre és egy törülközővel áttörölgettem. Gyorsan átcseréltem alsóját és egy új pizsamát adtam rá, majd ismét felkaroltam. Elindultunk az ágy felé, de már sokkal jobban volt. Magánál volt és tudott normálisan kommunikálni.

- Ugye nem szóltál senkinek? - Kérdezte tőlem, mikor éppen betakartam.

- Nem, de szerintem már úton is vannak hazafele. Kora reggel van. Sokat aludtál. - Kezdtem el újra rá rakni a hideg vizes kendőket.

- Nem csak ők. Senkinek sem szóltál? - Kérdése kissé furcsa volt, így visszakérdeztem.

- Miért ne szólhattam volna senkinek? - Tartottam felé egy vízzel teli poharat, hogy igyon is valamit.

- Köszönöm... - Vette el tőlem. - Mert nem szeretnék gondot okozni. - Válasza kissé meglepett.

- Miért lenne baj, ha elmondanám, hogy beteg vagy? - Kérdeztem értetlenül.

- Mert mindenki ezzel foglalkozna. A királynő és néhány barátom aggódna, a többieknek pedig nyűg lenne, hogy egy gyenge omegáról kell gondoskodni. Aki nem tudja magát ellátni. Meg persze pletykálnának, hogy szégyen vagyok a trónra és nem érdemlem meg ezt a házasságot. - Beszéde egyre tisztább volt és rendezett.

- Ugyan már. Senki nem gondol így rád. - Legyintettem és újra alámerítettem egy törülközőt.

- De... Sajnos olyan szakmában dolgoztam, ahol megismertük az embereket. - Jelentette ki keserű arckifejezéssel.

- Sajnálom, hogy csalódnod kellett az emberiségben. - Csak ennyit tudtam válaszolni. Mit mondhattam volna? Hogy nincs igaza? De, ha egyszer megtapasztalta.

- Köszönöm, hogy itt vagytok nekem. - Mosolygott rám és hasát simogatta.

- Hát nagyon szívesen. - Bukott ki belőlem a röhögés.

- Ilyenek veled a komoly pillanatok. - Ő nem nevetett, látszott rajta, hogy még mindig kísérti a láz.

- De ajánlom, hogy jól legyél, mire Erwin hazaér, mert különben esküszöm én... - Adtam neki egy darabka kekszet.

- Meglátjuk...

Miután megette a kekszet és ivott egy kortyot, újra lehunyta a szemét és álomba merült. Most már jobb volt a helyzet. A teste kissé hűlt, de még mindig forró volt. Borzasztóan aggódtam érte, legfőképpen azért, mert nagyon rosszkor jött ez. Alig van néhány hete a szülésig, nem szeretnék semmi komplikációt vagy szövődményt.