Turpudos hercegének, Erwinnek mindennapjai kóróként száradtak el. Minden perccel egyre közelebb került a végső boldogtalansághoz. Családjától elhidegült és csak közeli barátai tudták kirángatni az íróasztala mögül. Ám, hogy felfrissítse köreit egy h...
Az igazat megvallva nem nagyon örülök annak, hogy Levi szervezi az esküvőnket. Nem szeretném, ha megerőltetné magát. Bár, ha Hangeval dolgozik együtt akkor nagy baj úgysem lehet. Sokszor egy idegesítő nőszemély, de vigyáz az én kis szemem fényére. Sőt mivel ő az orvosa is, így extrán figyel az állapotára.
- Erwin? - Nyitott be az ajtón Mike.
- Szia! Mi járatban errefelé? Rég láttalak. - Álltam föl a helyemről és elé lépve kezemet nyújtottam.
- Hoztam néhány levelet és gondoltam vinnem is kell valamit. - Vett ki táskájából néhány borítékot és tekercset.
- Köszönöm, most egyelőre nincs semmi. De, ha holnap visszajönnél azt megköszönném. - Raktam le a papírokat a kezemből.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. - Mosolygott és kezét nyújtotta.
- De majd egyszer hosszabb időre gyere. Csak nézz be hozzánk a szabadnapodon. - Bólintott és kifele kezdett lépni.
- Ja, egy kérdés. Egy állapotos fiú jött velem szemben, ő mondta meg, hogy hol vagy. Kicsoda és mióta van itt? Még sosem láttam. - Kérdezett, gondolom Levi felől.
- Ha fekete haja volt és hatalmas hasa, akkor ő Levi. A vőlegényem és 37 hetes terhes. - Válaszoltam, mire leesett az álla.
- Várjunk, azt akarod mondani, hogy belezúgtál valakibe, aki gyereket vár tőled és nem is mondtad? - Kérdezte döbbenten és szemrehányóan.
- Tulajdonképpen igen. De el tudod képzelni? Apa leszek! - Lelkendeztem, mire magához rántott és átölelve veregette meg a vállam.
- Gratulálok, a babához és az eljegyzéshez is. - Örömködött egy kicsit ő is.
- Október 28-án lesz az esküvő, amire te is hivatalos vagy, úgyhogy ajánlom, hogy ott legyél. - Köszöntünk el végleg egymástól és visszatértem a papírmunkához.
Megírtam néhány válaszlevelet és meghívót, majd mindet borítékokba raktam aztán egy kosárba helyeztem. Viszonylag hamar készen lettem mindennel és az idő is elrepült, így visszamentem a szobámba, ahol Levi az ágyon aludt, Miloval a kezében. Mellé léptem és egy apró csókot hintettem ajkaira, hogy ne ébredjen föl tettemre. Nyamnyogott néhányat majd oldalára fordult és szunyókált tovább.
Szekrényemhez sétáltam, elővettem a bőröndömet és elcsomagoltam néhány ruhát. Tisztálkodószereket és egy-két könyvet az útra, majd lezártam az utazótáskát. Az íróasztalom mellé helyeztem és átöltöztem hálóruhámba. Befeküdtem Levi mellé, mire hozzám bújt és magához húzott. Hajába szimatoltam, így megéreztem a sok teafű illatát. Rengeteg teát iszik egy nap, szinte csak azt. De mit lehet tenni, ha egyszer azt kívánja a kismama?
- Remélem szép álmaid vannak... - Súgtam úgy, hogy senki ne hallja, majd én is álomra hajtottam fejem.
...
- Jó reggelt! - Simított arcomra és lágy csókot hintett ajkaimra.
- Mhm... - "Válaszoltam" neki és tovább akartam aludni, jobban magamhoz ölelve.
- Örömmel veszem tudomásul, hogy velem szeretnél maradni, de indulnod kell. - Szinte kipattantak szemeim és kapkodva ültem föl.
- Aúú! - Nyögött föl Levi, mire rá kaptam tekintetem.
- Mi a baj? - Néztem rémülten, ahogy eltorzult az arca.
- Nagyon virgonc egy kisbaba. - Tette hasára kezemet, ahol éppen rugdosott a kicsi.
- Ez már ijesztő. Mintha hullámzana a pocakod. - Kezdtem el simogatni a púpot.
- Hát nem túl kellemes érzés, de majd lenyugszik. - Csókolt ajkaimra és kifele tolt az ágyból.
- De nem akarok menni. Veled akarok maradni. - Húztam magamhoz derekánál fogva.
- Ne hisztizz. Felnőtt ember vagy. Dolgoznod kell. - Parancsolt rám és sürgetett a készülődésben.
- De ígérd meg, hogy napközben nem maradsz sosem egyedül és szólsz valakinek, ha baj van. Nem indulsz el egyedül megoldani dolgokat és nem mész le a személyzeti részre, mert az messze van. - Zúdítottam rá mindenfélét, mikor elbúcsúztunk.
- Nem ígérhetek semmit. - Karolta át nyakamat és lehúzott magához.
- Kérlek szerelmem, ne csináld ezt. - Csókoltam ajkaira és derekára simítottam.
- Najó, egy valamit megígérhetek. Vigyázni fogok magamra és sokat alszom. - Vezette le kezeit mellkasomra.
- Ne csináld, mert a végén maradok. - Toltam el magamtól, de nem engedett.
- Miért, mit csinálok? - Játszotta az ártatlant és végigsimított felsőtestemen.
- Pont ezt. - Mutattam le matató kezeire.
- Jó utat. - Intett nekem és eltávolodott tőlem.
- Vigyázz magadra. - Léptem még utoljára hozzá és ajkaira leheltem egy csókot.
Beszálltam a előttem álldogáló fekete kocsiba. Kényelmetlen volt és kifejezetten nem volt kedvem elmenni, de muszáj volt. Apám beült mellém és lepakolta táskáját. Levi és anyám még intettek, majd elhajtottunk. A kocsi zötykölődött és jóformán beszélgetni sem tudtunk. De mikor egy jobb útra tértünk, már a kerekek sem pattogtak úgy. A táj vörösbe, bár inkább sárgába borult, de néhol még zöld tarkította.
- Hogy álltok az esküvővel? - Kérdezte apám, a tájat szemlélve.
- Nem tudom. Levi szeretné megszervezni. Csak a dátumban dönthettem én. De nyilván közben is beleszólhatok, de ő szeretné kitalálni a részleket. Én pedig, bár vonakodva, de belementem. Van ízlése hozzá, csak félek, hogy megerőlteti magát. - Jutottak eszembe baljós gondolatok.
- Erős és határozott fiú. Nem lesz baja. Örülök, hogy nem egy mimóza hercegnőt választottál, aki nem tud majd helytállni a trónon. Rá bátran bíznám az országomat, ha arra kerülne sor. - Válaszolta mosolyogva. Fura, nemrég még ellenezte a dolgot.
- Tudom, én az életemet is a kezébe adnám. - Jutott eszembe morcos pofija és kerekded pocakja. Ahogyan aranyosan nyújtózik egy pusziért és ahogy éjszaka hozzám bújik.
- Látszik, hogy nagyon szereted. Néha már attól félek összeroppantod, annyira szorítod öleléseddel. - Kuncogott a pillanaton, amit minden bizonnyal jól őriz emlékezetében.
- Túlságosan is. Bár ő sosem hagyja. Sokszor távolságtartó és morcos, ha magamhoz húzom. Nem értem mi baja lehet. - Jelent meg előttem újra alakja.
- Szerintem attól fél, hogy elveszti férfias jellemét a szemedben. Hogy az esküvő és a kicsi után, már "anyaként" és nem férfiként tekintesz rá. - Ezen még sosem gondolkoztam, de igaza lehet.
- Majd beszélek vele, lehet, hogy ez van a dologban.
- Apropó esküvő. Mikorra tettétek az időpontot? - Kérdezte lelkesen.
- Október 28-ra tervezzük, de ez Levi felépülésétől függ. - Bólintott, hogy tudomásul vette és ismét a tájat kémlelte.
A kocsi, amivel Erwinék utaznak: (Legalábbis valami ilyesmi)
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
