Reményem utolsó fonala

49.

Erwin:

- Jó reggelt Apám! - Köszöntem neki, mikor beléptem a dolgozószobájába.

- Jó reggelt! Hogy van a kisunokám? - Fordult felém mosolyogva.

- Jobban, de Levi még minden levegővételét figyeli. Mondanom sem kell, hogy nagyon megijedtünk. - Ültem le az asztal előtt elhelyezkedő székre, így szembe kerültem vele.

- Ennek szívből örülök. Emlékszem, mikor te voltál először beteg. Anyád halálra aggódta magát és éjjel-nappal figyelt téged. Pedig csak náthás voltál és kicsit fojt az orrod. - Kacagott jóízűen az emlékeken.

- Folyamatosan Levi kel föl Eijihez, mert én nem ébredek meg rá. Te is mélyen alszol. Mit csináltál, mikor én születtem? - Valóban kíváncsi voltam, mert jelen állás szerint Levi nem tud aludni se éjszaka, se nappal.

- Ez engem is borzasztóan idegesített. Anyád egész nap kimerült volt és este sem tudott aludni. Én az akkori palotaorvoshoz mentem segítségért. Adott nekem egy teát, amitől az ember éberebb lesz éjszaka, olyasmi, mint a kávé. Onnantól sokszor én keltem hozzád, így anyád is tudott pihenni. - Adott át nekem egy dossziét.

- Akkor majd meglátogatom Hanget, hátha tud adni valami gyógybizériát. - Vettem el tőle a papírokat és felálltam az asztaltól.

- Rendben. Ezeket kéne leadnod különböző helyekre. Van amit házon belül, van amit postán, de mindegyiket olvasd át és írd alá. Szeretném, ha alapos lennél, ezért csak ennyit kapsz mára. Pihenj sokat is, ne dolgozd halálra magad. Még nem vagy király, ráérsz még. - Kacsintott, majd visszagörnyedt a papirosai fölé.

- Köszönöm. Jó szórakozást. - Intettem felé és vidáman kiléptem az ajtón.

Felmentem az emeletre és a dolgozószobám felé indultam. Minél hamarabb befejezem, annál hamarabb lehetek az én drágáimmal. Már útközben elkezdtem olvasni az egyik törvénymódosítást, így nem figyeltem eléggé és nekimentem valakinek. A kezemből kiestek a papírok és szanaszét hevertek a földön. Előttem pedig egy fiatal lány koppant a padlón. Szoknyája fellibbent és elég kényes pozícióba esett.

- Jaj, bocsánat! Nem figyeltem. - Nyújtottam neki kezemet, de ő még mindig lefagyva bámult rám.

- Ön kicsoda? - Kérdezte ámulva.

- Erwin Smith herceg. - Válaszomra megfeszült és végre feltápászkodott kellemetlen helyzetéből.

- Nagyon sajnálom. Új vagyok még és alig ismerek valakit. - Kezdte el idegesen összeszedni a papírokat.

- Ugyan, semmi gond. Megesik... - Kaptam össze az utolsó darabokat és magamhoz vettem a nála lévőket is.

- Még egyszer elnézést kérek és már itt sem vagyok. - Hajolt meg jó mélyen, hogy biztosan belássak dekoltázsába.

Miután elszaladt én is elértem a dolgozószobámat és az asztalomhoz ülve folytattam az olvasgatást. Szerettem volna elfelejteni a történteket, de nem tudtam. Egyszerűen taszító volt, ahogy próbálkozott nálam, mégis... férfiból vagyok és a farkam irányít. Irreálisan nagyok és feszesek voltak domborulatai. De továbbra is fájt ezt gondolni, én csakis Levit láttam kívánatosnak. Ezen semmi nem változtathatott, de akkor is szép lány volt.

- Basszus! - Szisszentem föl gondolataimra. - Így sose fogok végezni.

- Itt vagy? - Kopogott be Levi az ajtón.

- Persze, gyere csak. - Szóltam ki neki boldogan.

- Jöttünk meglátogatni, mert már kora reggel elmentél. - Lépett be Eijivel a kezében.