Reményem utolsó fonala

6.

Erwin:

- Hange! - Kiabáltam el magam a nagyteremben.

- Igen!? - Jelent meg rohanva az ajtóban.

- Beszélnünk kell. - Ragadtam karon és elráncigáltam egy eldugottabb helyre.

- Mi a baj, mi történt? - Kérdezte szemöldökét húzogatva.

- Segítened kéne megölnöm valakit. - Mondtam neki suttogva.

- Kit!? - Csattant föl ijedten.

- Apámat, ki mást? - Kérdeztem szemforgatva.

- Minek?

- Mert, ha én leszek a király, akkor változtathatok a törvényeken. - Mondtam el egyszerűen.

- Mi a baj velük, mit kell megváltoztatni? - Kérdezte furcsállva a dolgot.

- Egy herceg vagy hercegnő, csak nemesi származásúhoz mehet hozzá. - Válaszoltam nemes egyszerűséggel.

- Nem mondod, hogy beleszerettél valakibe, de őt pont nem veheted el? - Nevetett ki.

- De, de ő ezt nem tudja. Úgyhogy egy szót sem erről senkinek. - Kötöttem a lelkére.

- Rendben, Levi nem fogja megtudni. - Esküdött, szívére tett kézzel.

- Honnan?

- Egyszerű. Róla áradoztál a legtöbbet és mióta itt van, te fura vagy. - Vont vállat és lehuppant a földre.

- Kérlek segíts. - Könyörögtem, mire elnevette magát.

- A nagy Erwin Smith könyörög nekem? Majd térden fogsz csúszni? - Kérdezte nevetve.

- Tudom, tudom.

- De miért nem próbálsz beszélni vele? Ő a király, bármikor átírhatja a törvényeket. - Szegezte nekem az amúgy jogos kérdést.

- Most gondolj bele. Az egy szem fia közli, hogy egy fiúba szerelmes és szeretne összeházasodni vele. Szerinted mit szólna hozzá? - Kérdeztem lehajtott fejjel.

- Semmit, ha azt is hozzáteszed, hogy Levi omega. - Vont vállat és föltápászkodott.

- Ez nem így működik. - Forgattam szemeimet és elindultunk visszafele.

- De beszélj vele. Sokkal jobb, mintha megölnéd. - Mondta nevetve és mellém szegődött.

- Rendben, de erről senkinek egy szót se. - Intettem neki és beléptem a szobámba.

Látnom kell Levit, ha nem is csinálok vele semmit, akkor is látnom kell. Egyszerűen a mai nap úgy lehet csak jó, ha azzal kezdem, hogy látom mosolyát, karcsú alakját és csodásan fehér bőrét. Most már nem csak, mint ágyasként tekintek rá, sokkal inkább szeretőként. Nem csak a testét akarom, hanem a lelkét szeretném. Minden porcikáját és minden levegővételét figyelemmel akarom követni. Szeretném magam mellett tudni és minden rossztól megóvni. Minden fájdalomtól, betegségtől és szörnyűségtől meg szeretném védeni.

- Jó reggelt Uram! - Lépett be egy lány a szobámba.

- Miért jöttél? - Léptem elé, de azonnal rá is jöttem.

- Sajnos Levi most nem tud jönni, így én helyettesítem. - Szólalt meg éles hangján.

- Nem kell. Elmehetsz. - Mondtam neki unottan.

- De Uram... - Csuklott el hangja. - Mióta ő itt van minket már nem is hívat.

- Ehhez neked semmi közöd, elmehetsz. - Intettem az ajtó felé, mire megindult.

- További szép napot Uram. - Lépett ki.

- Várj! - Hirtelen visszafordult és boldogság tükröződött az arcán.

- Igen?

- Miért nem tudott jönni? - Azonnal leolvadt szájáról a mosoly.

- Mert beteg. Valami kis vándor vírus. - Legyintett komor tekintettel.

- Rendben, köszönöm.

Amint elment én is útnak indultam. Mégpedig Levi szobája felé. Nincs az a betegség, ami visszatántorítana attól, hogy vele legyek. Úgyhogy eldöntöttem, megkeresem a szobáját. Ami elég nehéz procedúra volt, mivel rengeteg ajtó van az épületben. Úgyhogy mindegyiket egyesével kinyitottam, de nem találtam. Majd valami csoda folytán a konyha folyosóján megtaláltam az általam keresett helyiséget. Óvatosan benyitottam, nehogy felkeltsem, ha aludna. Beléptem a szobájába, de Hange azzal a lendülettel ki is lökött

- Ne gyere be. Te is elkaphatod! - Morrant rám.

- De mi baja? - Türelmetlenkedtem.

- Szerintem egy kis vírus, de nem komoly. Bár minden ami bejut a gyomrába, azonnal jön is vissza. Úgyhogy elég gyenge szegény. Most alszik, úgyhogy nem tudnál vele beszélni. - Veregette meg vállamat, majd levette szája és orra elől a kendőt.

- Mikor mehetek be hozzá?

- Majd szólok, de nem örülnék neki, ha a herceg egy vírusba halna bele. - Dorgált meg, szigorú szavai pedig gondolataimba égtek.

- Nem azt mondtad, hogy nincs nagy baj? - Kérdeztem ijedten.

- De. De ő olyan helyről jön ahol mindennaposak voltak a betegségek. Levi szervezete megedződött, de a tiéd gyenge. Valószínűleg neked jobban ártana, mint neki. - Küldött felém egy biztató mosolyt.

- Rendben, de kérlek, azonnal szólj, ha bármi van. - Bólintott és eltűnt az ajtó mögött.

Szomorúan kullogtam vissza a szobámba és a munkáimba temetkeztem. Az összes papírhalmot átnéztem és még a városba is lementem. De semmi hír nem érkezett. Hange hol a folyosókat rótta, hol egy bizonyos ajtó mögött tanyázott, hol pedig a városi gyógyfüvesnél vásárolt. De Levi állapota nem javult, sőt rosszabbodott is. Már nem volt hajlandó enni és inni is csak alig. Nyílván nem látja sok értelmét, ha az utána úgyis visszajön. Persze a napok tehetetlenül következtek és egyre kevesebb gyógymód maradt. Hange pedig csak azzal nyugtatott, hogy az idő majd mindent megold. Az én munkám egyre hanyagabb lett és már az alvást is mellőztem. Készen akartam állni, bármilyen hírt kapok. De Hange nem szolgált információval még sok ideig.

- Erwin ez nem mehet így tovább. Azzal nem lesz jobb, ha folyton fent vagy. - Jött be éjszaka a szobámba.

- Nem lennék, ha Levi állapota javulna. - Válaszoltam és ismét az iratok fölé görnyedtem.

- Tudod, hogy én próbálkozom, de ez nem ilyen egyszerű. - Emelte fel hangját és hajába túrt.

- Tudom, sajnálom... - Zártam le a témát.

De bebizonyosodott, hogy Hangenak megint igaza volt. Az idő mindent megoldott. Levi két hét után egyre többet evett és Hange elmondásai alapján a színe is visszatért. Kezdett kilábalni a betegségből és visszatérni az életbe. Így röpke három hét után már meglátogathattam. Hange utasításai szerint még ágyban volt és teát szürcsölgetett. Mikor beléptem a ajtón, boldogan felém fordult és elmosolyodott.

- Annyira hiányoztál. - Siettem hozzá és szorosan átöleltem.

- Ön is nekem. - Vörösödött el.

- Hogy érzed magad? - Ültem le az ágya szélére.

- Már kutya bajom, de Hange szinte egész nap itt van. - Kuncogta el magát.

- Tudom. Én mondtam neki, hogy vigyázzon rád. - Simítottam arcára.

- Köszönöm...

- A lényeg, hogy jól legyél. - Mondatomra Hange lépett be.

- Üdvözletem a gerle párnák. - Mosolyodott el és leült az ágy mellé.

- Hé! - Csattantunk föl egyszerre.

- De igazam van. Más ágyast már rég lecseréltek volna. De Erwin mégcsak mást sem hívott magához. - Levi szemei elkerekedtek és rám kapta acélos íriszeit.

- Ez igaz? - Kérdésére bólintottam, de nem örültem, hogy Hange elmondta.

- Köszönöm, igazán hálás vagyok mindenért.