Reményem utolsó fonala

17.

Erwin:

- Hange! Hange hol a francban vagy már!? - Kiabáltam a palotában fel-alá járkálva.

- Itt! - Futott felém és rám ugrott.

- Most velem jössz! - Jelentettem ki és karon ragadtam.

- Jó, de hová megyünk? - Kérdezte kíváncsiskodva.

- Majd megtudod. - Húztam magam mögött.

- De Erwin ez a kert. - Nézett rám értetlenül.

- Tudom... A nagy kérdés, hogy szerinted megfelelő egy eljegyzéshez? - Szemei elkerekedtek és ujjongva ugrált körbe.

- Végre megkéred Levi kezét? - Mit mondhattam volna kérdésére? Nem a szomszéd Bélát veszem el.

- Nyílván...

- Jól van na. Csak megkérdeztem. - Durcázott be.

- Akkor? Szerinted ez egy megfelelő hely? - Kérdésemre hevesen kezdett bólogatni.

- Levi imádni fogja. De ugye segíthetek? - Lelkesült be újra.

- Persze. El is várom. - Ültem le a halastó melletti padra.

- Mesélj, mire gondoltál? - Huppant le mellém vidáman.

- Este lenne. Mindenhol gyertyák. A nagy cseresznyefa alatt lenne. Gyönyörű, mikor hullanak a levelei. Úgyhogy egy kis ösvény lenne kirakva, én pedig a fa alatt várnám. Kapna az ágyára egy kis levelet, hogy ide jöjjön. És röviden ennyi. Persze mindent fel kéne díszíteni. - Magyaráztam elég katyvaszosan.

- A folyosón legyenek végig mécsesek kirakva, hogy tudja merre kell jönnie. - Ötletelt ő is velem.

- Oké, Levinak fel fog tűnni, hogy eltűntem, így az apró részleteket rád bízom. De majd értesíts a fejleményekről. - Álltam föl és visszafelé indultam.

- Rendben titoktárs. Ki tud még erről? - Szólt utánam.

- Apám... - Intettem neki és beléptem az épületbe.

...

- Levi! Szívem! - Kiabáltam el magamat, mikor beléptem a szobánkba.

- Hm? - Bújt elő a fürdőből.

- Bemegyek néhány órára a városba, csak gondoltam szólok, hogy ne keress. - Sétáltam elé és átöleltem.

- Miért? - Kíváncsiskodott egy puszi kíséretében.

- Ohh igazán semmi, csak egy gyors találkozó. - Legyintettem, hogy ne aggódjon.

- Kivel? - Lett kicsit komolyabb.

- Csak egy régi ismerős. - Igazából nem hazudtam, mert már régóta ismerem az alanyt.

- Oké... - Húzta el száját.

- Szia! - Köszöntem el egy búcsú csókkal. - Szeretlek!

Nem mondott semmit, csak intett egyet és visszament a fürdőbe. Remélem nem sértődött meg, hogy nem mondtam neki semmi konkrétat. Bár ő mindig szkeptikus és mogorva szokott lenni. Ezek szerint csak hozta a formáját. Remélem... Lóra pattantam és elindultam lefelé a városba. Kocsival is mehettem volna, de jobb szeretek lóháton közlekedni.

Nemsokára megérkeztem az úticélomhoz. A piroslámpás negyed egy eléggé tiltott részleg a hozzánk hasonlóknak, de most muszáj volt ide jönnöm. Kikötöttem a lovamat és beosontam a sötétben az épületbe. Taszító volt maga a légkör is. Mindenhonnan fura hangok szűrődtek ki és jelenleg nem foglalt kurvák lebzseltek egy kanapén. A pulthoz léptem és még jobban fejemre húztam a csukjámat.

- Jó estét! Kenny Ackermant keresem. - A pultban álldogáló fiúnak a szemöldökei felszöktek.

- Milyen ügyben? - Kérdezte a telefonért nyúlva.

- Megbeszélés céljából. Csak szeretnék váltani vele néhány szót. - Válaszoltam kérdésére, mire tárcsázott egy számot.

- Uram, önt keresi egy Úr. Igen... Nem tudom... Rendben... - Tette le a telefont.

- Egy perc és itt lesz. - Tájékoztatott és elsétált.

- Jó estét! Kihez van szerencsém? - Jelent meg a lépcső aljában.

- Jó estét! - Körbenéztem és kissé megemeltem a kapucnimat.

- Ugye nincs baj? - Kérdezte, amint felismert.

- Nincs, de tudunk négyszemközt beszélni? - Kérdeztem, utalva a mögöttünk ülőkre.

- Persze. Kövessen... - Vezetett el egy irodába.

- Köszönöm. - Ültem le egy fotelbe.

- De most meséljen. Miért jött? - Térjek azonnal a lényegre vagy csevegjek kicsit?

- Először is Levi teljesen jól van. Már csak kicsit több, mint egy hónapja van hátra. Természetesen mindenben segítünk neki és én is mellette vagyok, ha időm engedi. De amiért valójában jöttem az az, hogy... szeretném megkérni Levi kezét. - Kijelentésemre csak elkerekedtek szemei és lefagyott.

- Huh, hát erre most mit mondjak? Levi mesélt erről a románcról, de nem gondoltam, hogy idáig jut. Ne vegye sértésnek, de azt hittem, hogy viszonylag hamar véget vet ennek. - Húzta el száját keserűen.

- Tudom, engem is meglepett és most már ideje lépnem. Úgyhogy szeretném az áldását kérni. - Hirtelen nagyon ideges lettem és izgultam is, hogy mit fog válaszolni.

- Levi mindig is olyan volt, mintha a fiam lenne. Nem volt szoros a kapcsolatunk, de én neveltem és tanítottam. Mikor bejelentette, hogy a saját neméhez vonzódik, kissé hirtelen ért. De tudtam, hogy mivel omega valakit úgyis találni fog maga mellé. Segíteni sosem tudtam neki, mivel egy alfa mit tudhat, amit egy omegának kell. Úgyhogy ezt a részét másokra bíztam. Ám a munkája miatt fogamzásgátlót kellett szednie. Mondanom sem kell, hogy mennyire megijedtem, mikor kiderült, hogy nem az volt nála. Azt hittem, hogy ezzel tönkretettem az életét. Mert vagy el kell vetetnie a gyerekét, vagy megszüli és ott kell hagynia. De ez az opció sosem játszódott le a fejemben. - Magyarázott lelkesen, de mégis komoran.

- Mire akar ezzel kilyukadni? - Kérdeztem még mindig pánikolva a választól.

- Természetesen áldásomat adom. De azt remélem tudja, hogy Levi nem egy átlagos omega. Nem mondom, hogy megbánja ha megbántja, mert tud vigyázni magára. De kérem hordozza a tenyerén, mert eddig az élete nem volt túl fényes. - Kötötte a lelkemre, hogy óvjam meg.

- Természetesen. Félek már annyira szeretem, hogy megfolytom ezzel. - Nevettük el magunkat.

- Ráfér, hogy végre valaki igazán szeresse. Ne legyen egy mogorva törpe. - Mosolyodott el boldogan.

- Köszönök mindent. És ha tudjuk az esküvő dátumát, ön fog tudni róla először. - Nyújtottam felé kezemet.

- Reméltem is. - Viszonozta a gesztust és kikísért az épületből.

- Viszont látásra! - Intettem neki és felpattantam a nyeregbe.

Viszonylag hamar hazaértem és csendesen sikerült bejutnom a szobánkba. Levi az ágyban feküdt, csak egy kislámpa égett az éjjeliszekrényemen. Halkan átöltöztem és lekapcsolva a lámpát bebújtam a takaró alá. Átöleltem összekuporodott alakját és kis idő múlva én is elaludtam.

Elnézést kérek azoktól, akik a napokban kirakott néhány részt olvasták, mivel volt egy kis kavarodás. Ez a rész kicsit elvándorolt és így kavarodott a sztori. Javítottam és most már remélem, hogy nem történik ilyen többet.