Reményem utolsó fonala

23.

Erwin:

- Öltözz föl! - Szóltam az ismét meztelenül fetrengő Levira.

- Minek? Csak te vagy itt. - Nézett rám értetlenül.

- Miért kell mindig veszekednem veled? Olyan vagy, mint egy óvodás.

- Mert én ilyen vagyok. És te így szeretsz. - Vigyorgott rám és jobban szétterült az ágyon.

- Nem, ezt a viselkedésedet kifejezetten nem szeretem. Vettem elő neki egy boxert és egy hatalmas pólót.

Mikor megfordultam, akkor láttam csak, hogy engem figyelt lesúlytottan az ágyon ülve. Lehajtotta fejét és kimászott az ágyból, majd elém sétált. Elvette a ruháit és gyorsan felöltözve zuhant újra az ágyba. Magára húzta a takarót és eggyé vált a párnákkal. Akkora hasa volt, hogy egy hosszúkás párna és néhány kicsi ölelte körbe, hogy kényelmes legyen neki. De most ez nem érdekelte, csak összegömbölyödve feküdt.

- Azzal, hogy duzzogsz, nem érsz el semmit. - Feküdtem mögé mosolyogva.

De válasz nem érkezett, így lejjebb húztam róla a takarót. Aludt. Kétlem, hogy ilyen hamar elaludt volna, de ráhagytam a dolgot és inkább átölelve őt hunytam le szemeimet én is.

...

Hajnalban megébredtem egy kis neszre, így még jobban Levihoz bújtam volna, ha mellettem lett volna. Felkaptam a fejem és keresni kezdtem. Az erkélyen ült és nézte a csillagokat. Kikászálódtam az ágyból és magamra kaptam egy köntöst. Az ajtóhoz sétáltam, de nem mentem még ki. Néztem, ahogy omegám merengve figyelte a fénylő pontokat.

- Gyönyörű az ég... - Léptem mögé mire összerezzent.

- Miért vagy kint? - Kérdeztem a hatalmas csendet megtörve kis idő múlva.

- Hideg van. Nem megyünk be? - Sétáltam elé, de nem nézett rám.

- Mi a baj? - Kérdezgettem tovább.

- Levi, megijesztesz... - Ültem le mellé. De továbbra is levegőnek nézett.

- Kérlek... - Simítottam vállára, de elhúzódott tőlem.

- Én tettem valamit? - Szinte már könyörögtem, hogy mondja el, mi baja.

- Van egy macskánk... - Csak ennyit nyögött ki a távolba nézve.

- Tessék? - Lepődtem meg és rá kaptam a tekintetem.

- Van egy macskánk. Hangenál van. - Csak egy megkönnyebbült sóhaj bukott ki belőlem.

- Szuper. Beköltözteted hozzánk? - Kérdeztem, mire felcsillantak a szemei.

- Már ma reggel! - Nézett rám mosolyogva.

- Szerelmem, kérlek mondd el, hogy miért vagy itt kint? - Húztam magamhoz egy ölelésre.

- Azt mondtad, hogy nem szereted mikor gyerekes vagyok... - Motyogott úgy, hogy alig hallottam.

- Igen, ez így igaz. Nem szeretek veled vitatkozni. De te sosem akarsz felöltözni, így rád kell szóljak, amiből vita lesz. Azt szeretem mikor bújósan és viccesen vagy gyerekes, de mikor hisztis vagy, akkor nem. - Pusziltam homlokára.

- De nem kényelmes a ruha. Mindig felgyűrődik és nyomja a hasam. - Vágott keserű arcot.

- Sajnálom. De én meg egy alfa vagyok és nem tudom türtőztetni magam. Képtelen vagyok megállni azt, hogy egy meztelen Levira ne másszak rá. - Vallottam be kínosan mosolyogva.

- Tetszik amikor így hívsz. - Bújt még jobban mellkasomhoz.

- Miért, hogy hívlak? - Kérdeztem meglepetten.

- "Szerelmem" - Suttogta a fagyos fuvallatba.

- A mindig mogorva Levi nyálas lett? - Kérdeztem megemelt szemöldökkel.

- Nem is igaz, csak... tetszik és kész. - Jelentette ki határozatlanul.

- Rendben szerelmem. - Csókoltam meg és kezemben vittem be a szobába.

A rajta lévő pokrócot csak ledobtam az ágy végébe a köntösömmel együtt és mellé feküdtem. Most már kényelembe helyezte magát a párnájával, amit az ős ellenségemnek tekintettem. Mivel az utóbbi néhány napban szinte nem is bújhattam hozzá csak messziről karolhattam át. Az a párna tulajdonképpen kitúrt a nászi ágyból és ezt zokon vettem.

- Muszáj ezzel aludnod? - Mutattam a világoskék hernyóra.

- Igen, mert különben fáj a hátam. - Fordult felém és magához ölelte a párnát, majd két lába közé téve a végét vizslatott engem.

- Jobban szereted azt az izét, mint engem. - Duzzogtam a helyemen feküdve.

- Tudod Erwin, azért van a franciaágy, hogy elférjünk rajta. Te mégis szeretsz úgy aludni, mint egy koala. Örülnék neki, ha megértenéd, hogy nekem csak ezzel kényelmes aludni. - Magyarázta nekem unott tekintettel.

- De nekem te vagy a párnám és én csak a saját párnámmal tudok aludni. - Tudom én, hogy lecserélt egy ilyen izére.

- Ezt örömmel hallom, de gondolj rá úgy, mintha mosásban lenne a párnád. Majd, ha újra tiszta, akkor megkapod. - Fogta meg kezemet óvatosan.

- De az mikor lesz? - Kérdeztem nyafogva.

- Kevesebb, mint egy hónap múlva. - Tette pocakjára a kezemet, ahol éppen boxmeccs zajlott.

- Virgonc egy kicsike. - Mosolyogtam az ében hajú szerelmemre.

- Az biztos. Egész éjszaka kirándul, egy percre nem áll meg. - Kuncogott aprót az emlékre.

- Várom már, hogy a kezemben foghassam. - Ábrándoztam az apró Eijiről.

- Én is. De most inkább kiélvezem, hogy tudok aludni. Ha megszületik, akkor nem alszunk egy percet sem. - Csókolt mosolyogva ajkaimra és lehunyta szemeit.

- Jó éjt szerelmem... - Fontam össze ujjainkat és én is álomba merültem.