Reményem utolsó fonala

29.

Levi:

- Beszéltél már a szabóval? - Kérdezte Hange az asztalánál ülve.

- Még nem, de ma akartam menni, most talán jó is, hogy Erwin nincs itt. - Elnyúltam Hange ágyán és tovább tervezgettem az esküvőt.

- Tehát, a virágok és a díszítés kitalálva. A ruhákat majd te megbeszéled a szabóval én pedig helyszínt és embert kerítek. Azt tudjuk, hogy a palota előtt lesz, de a lagzi? Az hol legyen? - Kérdezte felém fordulva.

- A lagzi mindenki előtt nyitott legyen, vagy zártkörű? - Kérdésemre csak elhúzta a száját.

- Tulajdonképpen elég kockázat az, hogy kiállsz magán a szertartáson a nyilvánosság elé. Sokan vannak, akik istenítik Erwint és te nem férsz nekik a képbe. - Ez a válasz több volt, mint elég, úgyhogy megint szomorú lettem. Ma már sokadjára.

- Tehát engem nem fogadnak majd el soha? - Kérdeztem a hasamon lévő dudorra simítva. Virgonc egy kisfiú, biztos, hogy alfa lesz.

- De, a többség igen. Bár lesz, aki magát akarja majd a helyedbe. Viszont összességében örülnek majd nektek. - Mosolygott rám kedvesen és tovább bújta a listát.

- Szeretném, ha semmibe se tudnának belekötni, de ez lehetetlen. Férfi omega vagyok, akiket elítélnek, sőt egy hímkurva. Nincs mit szépíteni, utálni fognak. - Mi maradt nekünk Eiji? Ha apa emiatt elhagy minket?

- Ne beszélj sületlenségeket. Igen, biztos lesz, aki rájön erre. Ki fog tudódni és egy ideig rágódnak is rajta. De te nem hódolsz be ennek a ténynek. Te így nőttél fel, undorítónak és mocskosnak érezted magad, hát itt az ideje abbahagyni a siránkozást. Megmutatod nekik, hogy nem ez határoz meg. Hogy csodás apuka leszel, még jobb férj és tökéletes vezető. Megvan hozzá mindened. - Tartott nekem határozottan szentbeszédet. Ilyenkor kicsit ijesztő, de igaza van.

- Rendben... megpróbálom... - Ezek szerint sokat kell még tanulnom.

- Én is így gondoltam. - Nézett rám morcosan és kitolt az ajtón.

- Miért küldesz el? - Néztem rá értetlenül.

- Beszélnem kell néhány emberrel, addig te menj a szabóhoz. - Siettetett és becsapta maga mögött az ajtót.

Végigkullogtam az emberekkel teli folyosókon, majd eljutottam a kis félreeső szobáig. Bekopogtam és egy "szabad" után be is léptem. Kellemes kis varrósaroknak tűnt. Mindenhol anyagok, cérnák és gombostűpárnák hevertek. Varrógép és néhány lámpa volt még az asztalokon, de viszonylag rendezett volt. A szabó kedvesen elém állt és kezét nyújtotta.

- Jó napot, Pixis vagyok. Állok rendelkezésére. - Fogott velem kezet és egy szék felé terelgetett.

- Kérem tegezzen és hívjon Levinak. - Simítottam hasamra és leültem a bársony borítású ülőalkalmatosságra.

- Rendben... Miben segíthetek? - Ült le velem szemben és elővett egy jegyzetfüzetet.

- Bizonyára hallotta, hogy a herceg és én egybekelünk. Úgyhogy a ruhákat szeretném megbeszélni önnel. - Firkantott valamit a lapra, majd újra rám figyelt.

- Van már elképzelés vagy segítsek? - Kérdezte kedvesen és megpödörte bajszát.

- Van már ötletem, meglátjuk mennyire megoldható.

- Mikor lesz az esküvő?

- Október 28-án. - Válaszoltam boldogan.

- Rendben, meglátom mit tehetek, de halljuk az ötletet.