Reményem utolsó fonala

30.

Erwin:

Mina után én is bementem a palotába. Apámék bent beszélgettek, bár inkább vitatkoztak, Mina pedig az ajtó előtt állt. Arca savanyú volt és megrökönyödve hallgatta a két öregembert. Én viccesnek tartottam a civakodásukat, de tudtam, hogy ennek rossz vége lesz. A hercegnőt kikerülve kitártam az ajtót és beléptem rajta.

- Mi a vita tárgya? - Sétáltam apám mellé, majd Mina is megjelent.

- Éppenséggel a kitörni készülő háború. Remélem már megtárgyaltátok az esküvő időpontját. - Húzta magához lányát.

- Igen, már van időpont. - Válaszoltam, de csak egy értetlen pillantást kaptam Minától.

- Ennek szívből örülök. - Mosolygott átölelve a lányát.

- Apám, tudunk beszélni négyszemközt? - Kérdezte legkedvesebb hangján.

- Persze, de ugye nincs baj? - Pillantott le rá féltőn.

- Nem, nincs...

- Akkor, ha megbocsátanak, mindjárt jövünk. - Léptek be a mellettünk lévő szobába.

- Mondd, hogy nem csináltál semmi hülyeséget. - Fordult felém apám.

- Dehogy. Csak elmondtam neki az igazat. Mégcsak 16 éves, egy gyereket kellett volna elvennem. - Akadtam ki suttogva.

- Levi se sokkal idősebb. - Bökte nekem válaszát.

- Valóban, de ő már nagykorú. Nem lenne szívem ágyba vinni egy kislányt. - Borzongtam meg a gondolatra.

- Jól van. Reméljük elintézik és háború sem lesz.

- Ezt majd máskor folytatjuk. - Csörtetett ki a szóbából a férfi.

- Mit kell ezen még megbeszélni? - Vágott vissza a lány mérgesen.

- Összeházasodtok és erről nem nyitok vitát. - Jelentette ki határozottan.

- Azt mondtad sosem kényszerítesz olyanra, amit nem szeretnék. - Halkul el a felgyülemlett könnyeitől.

- De, ha egyszer muszáj. - Ült le és sajnálattal szemeiben nézett lányára.

- Elnézést, hogy megzavarom a beszélgetésüket, de lenne egy kérdésem. Pontosan miért kellenek tőlünk területek? - Kérdeztem, csak, hogy tisztán lássak.

- Mert országunk kicsi és művelhető területekben szegény. - Válaszolta az asztalra könyökölve.

- Tehát mezőgazdasági területet szeretnének és nem lakottat?

- Pontosan, de ezt már megtárgyaltuk. - Háborodott föl.

- Tudom, tudom. De lenne egy ajánlatom. Ha a lányát megkíméli a házasságtól és beéri kevéssel, akkor fel tudok ajánlani önnek némi területet. - Vettem elő egy térképet és az asztalára helyeztem.

- Hallgatom...

- A határ mentén húzódik a völgy ezen szakasza. - Mutattam a sík területre. - Mi lenne, ha ezt a vonalat inkább a hegyek határoznák meg? Nekünk úgyis nehéz a termény átszállítása a hegyeken, így ez praktikusabb. De ez feltételekkel jár. A kikötőben ugyanúgy horgonyozhatnak a mi hajóink is fosztogatás nélkül. Tudjuk, hogy mi zajlik ott éjszaka. Ezen felül tíz évig nem lehet fegyvert szegeznünk egymásnak. Ezáltal a kereskedelmi utakat is javítva. Az idő lejárta után, januárban újra összeülünk és tanácskozunk a további békéről vagy háborúról. - Vázoltam föl tervemet.

- Tetszik az ötlet, de miért fogadjam el a feltételeket, ha háborúval meg is szerezhetem ingyen. - Megráztam fejem kérdésén.

- Téved. Sajnos nincs ingyen. Az ártatlan emberek életével fizetne, nekünk pedig ez a fizetség nem kell. - Álltam elé komolyan.

- Rendben. Meghoztam a döntésemet. - A hercegnő mellém állt és idegesen tekintett föl rám. - Elfogadom az ajánlatát.

Mikor ezt kimondta hatalmas kő esett le a szívemről. Tudtam, hogy apám ki fog nyírni. De muszáj volt, nem tehettem mást. A hercegnő megkönnyebbülten vont szoros ölésbe és elsírta magát. Örülök, hogy minden jól alakult. Végre hazamehetek Levihoz és újra átölelhetem. Nem kellett többet ott rostokolnom.

- Ennek szívből örülök. - Fogtam vele kezet és boldogan vettem magamhoz táskám.

- Szeretnénk ezt írásba foglalni. Nem probléma, ha estére itt maradunk és csak holnap indulunk útnak? - Kérdezte apám kedvesen mosolyogva.

- Szívesen látjuk önöket éjszakára. Azonnal megmutatják a szobájukat. - Intett két komornyik szerűségnek.

- Köszönjük... - Hamar felértem a szobámba és egy gyors zuhanyzás után le is akartam feküdni, de valaki kopogott. Apám állt az ajtó előtt és azonnal be is trappolt a szobámba.

-Ezt, hogy gondoltad? Csak úgy odaadod neki? Ezekért a területekért az őseid puszta kezükkel küzdöttek meg. Nem azért lettem király, hogy ajándékba osztogassam az országomat. Neked pedig végképp nincsen hozzá jogod. Nem gondod, hogy ezt előbb velem kellett volna megbeszélned? - Kezdett el velem ijesztően, kimérten vitatkozni.

-Én inkább egy kietlen pusztát adok a hegyek mögött, mint több ezer ember életét. És soha nem is fogom megváltoztatni a véleményemet. Ha akarod, akkor tárgyald vele újra, de én ezt látom helyesnek. Mi úgy sem tudnánk mit kezdeni azokkal a területekkel. Így bebiztosítottam a helyzetünket. Ha háború lett volna, akkor csak többet vesztenénk, lehet, hogy erősebbek vagyunk, de ők évek óta erre készülnek. Veszítettünk volna és nekem túl sok veszteni valóm van. - Kifújta a már rég benntartott feszültségét és leült az egyik fotelbe.

-Tudod, hogy úgysem engedtem volna a háborúnak. Előbb vagy utóbb úgyis megegyeztünk volna. Bevallom nem rossz az üzleted, de én kevesebbet adtam volna, többért cserébe. Jó király lesz belőled, jobb, mint amilyen én voltam valaha is. De azt jól jegyezd meg, hogy minden döntésednek következménye van. Meglátjuk ennek mi lesz. - Sóhajtott gondterhelten, majd felállt és elém sétált.

-Tudom, remélem csak jó sülhet ki belőle. - Felém nyújtotta kezét, amit én is viszonoztam.

-Holnap találkozunk, pihend ki magad. - Lépett az ajtóhoz, majd kitárta azt.

-Te is, és köszönöm. - Kilépett az ajtón, majd besétált az enyém mellett elhelyezkedő lakrészébe.

Az utazásban és a sok vitában elfáradtam. De természetesen Levi karcsú, mégis pocakos alakjára gondolva hunytam le szememet. Vártam már, hogy újra karjaimba zárhassam. Ha pedig itt minden a terv szerint halad, akkor hamar sor kerülhet rá.

...

- Jó reggelt! - Léptünk be abba a terembe, ahol alá fogjuk íratni a szerződést.

- Jó reggelt. Már vártuk önöket. - Üdvözölt minket a király még néhány kiöltözött, komoly fickóval maga mellett.

- Akkor kezdjünk is bele. - Tettem le elé a szerződést.

Hosszasan olvasni kezdte, tanulmányozta, forgatta, hogy nincs-e turpisság. Kis idő múlva letette a papírokat és egy tollat vett a kezébe. Aláírta mindkét szerződést, majd felénk tolta. Apám is odafirkantotta a nevét, majd az egyiket elvette, a másikat pedig visszaadta. Kezet fogtak, majd eltették a szerződéseket. Már indultunk volna, mikor a hercegnő mellém állt és megbökte karomat.

- Mindent köszönök. - Ölelt át szorosan, mikor felé fordultam.

- Én köszönöm, hogy puhítottad az öreget. - Súgtam fülébe, majd elengedtem. - Találkozunk az esküvőmön, addig is vigyázz magadra.

- Ott leszek! - Intett nekem vidáman.

Hamar indultunk is. Nem akartam még bájolgással húzni az időt úgyhogy neki is vágtunk a majdnem egy napos útnak. A kocsi zötykölődve és lassan haladt a rossz minőségű földutakon. Csak a várokosban volt jó állapotban lévő kövezett út. Úgyhogy egyre jobban vártam az érkezésünket. Hogy végre az átölelhessem az én drágáimat. Fogadni mernék, hogy Levi a palota előtt fog várni rám és azonnal karjaimba omlik.