Reményem utolsó fonala

2.

Erwin:

Becsukódott az ajtó és ismét egyedül maradtam a szobámban. Lihegve feküdtem a sok díszpárna között. Ennyi Erwin? Kétszer is elmentél ennyi idő alatt. Hát nem bírtad sokáig, de tud valamit az is biztos. Nem tudom ki ez a srác, de eddig ő az első, ahol úgy élveztem el, hogy szinte nem is csináltam semmit. Az pedig csak hab a tortán, hogy ez kétszer történt meg. Elképesztő érzés volt, soha senki nem vett még a szájába. Az pedig extrán fura volt, hogy le is nyelte. Vajon milyen íze lehet? Fújj Erwin, nem!

Nagy nehezen kikecmeregtem az ágyamból és felöltöztem, majd elindultam az étkező felé. Amint beléptem az ajtón, hangos kacagás ütötte meg a fülemet. Hange nevettette meg a szüleimet. Felém pillantottak és intettek, hogy üljek le az asztalhoz. Amint helyet foglaltam, Hange a fülemhez hajolt és megkérdezte.

- Na jó volt? - Suttogta nekem.

- Túlságosan is... - Válaszoltam visszaemlékezve.

- Akkor majd mesélsz. - Zárta le a témát és visszafordultunk az asztalhoz.

Gyors reggeli után már indultunk is a dolgozószobámba. Mikor befordultunk az ajtón, Hange már el is fordította a kulcsot a zárban. Lepattant a székemre és onnan figyelt. Kitöltöttem magamnak egy pohárnyi bort és azzal a kezemben dőltem az asztalomnak.

- Szóval? - Kérdezte türelmetlenül.

- Te tudod, hogy ki ő? - Kérdeztem vissza, mire elmosolyodott.

- Igen, de nem tudom, hogy hogy végzi a munkáját. - Válaszolta sejtelmes mosollyal.

- Ennyire szexi ágyassal még sosem találkoztam. Mikor belépett a szobámba már álltam, mint a cövek. - Mikor kimondtam ezeket az annyira nem nyilvános mondatokat, rá kaptam a fejem.

Kezében egy jegyzettömb volt és serényen körmölte válaszomat, mire kikaptam a kezéből és letettem az asztal túloldalára. Szúrós tekintetemet pedig sokáig rajta tartottam.

- Uncsi vagy... - Bökte ki végül. - Lenne valami izgi is az életedben, erre megfosztasz ettől a lehetőségtől.

- De miért kell leírni? - Csattantam föl.

- Hogy megmaradjon az utókornak. - Hülye válaszán már nem segíthet semmi, így folytattam tovább.

- Nem is csináltam semmit, csak alatta feküdtem. - Hirtelen felkapta a fejét.

- Te voltál alul?

- Dehogy! Olyan sosem lesz! - Válaszoltam sértetten.

- Oké, szóval mit csinált? - Kérdezte izgatottan.

- Nem fogom kifejteni. - Azt lesheti. Ennyi erővel végig is nézhetné.

- De neeeeee már~ - Hisztizett tovább.

- A bőre hihetetlenül fehér volt, mintha még nem látott volna napot. Ujjai lágyan érintettek mindenhol, de a puha ajkai mindent felülmúltak. - Gondolkoztam el.

- Hogy előjött belőled a költő. - Nevette el magát.

- De igaz... Egyszerűen gyönyörű, szexi és erotikus. - Ábrándoztam tovább.

- Régóta nevelhetik így, ez normális. - Oktatott ki.

- Mindegy, nekem ő maga a tökély. - Jelentettem ki boldogan.

- Te belezúgtál? - Kérdezte ámulva.

- Nem! Nem vagyunk egy szinten, amúgy is csak plátói lehetne. - Vontam vállat és ellöktem magam az asztaltól.