Reményem utolsó fonala

33.

Levi:

Mikor felébredtem azt sem tudtam hol vagyok. Hange hangját hallottam, de szemeim ködösek voltak, sőt fájdalmas volt nyitva tartanom kékjeimet. Csak azt éreztem, hogy két erős kar benyúl hátam és lábam alá, majd megemel. Mellkasához húzott és elindult velem karjaiban. Mellkasához döntöttem fejem és már tudtam is, hogy ki a hercegem. Erwin ismerős, férfias illata kúszott tüdőmbe. Újra itt volt velem.

- Tedd le ide. Vedd le a ruháit és tedd be a vízbe. - Utasította Erwint a pápaszemes.

- Neh... - Pattantak ki szemeim Hange szavain. - Nagyon hideg... - Nyöszörögtem karjaiban.

- Sajnálom, de muszáj, hogy jobban legyél. - Válaszolta a nőszemély és arcomra simított.

- Erwin... Kérlek ne... - Nyitottam ki ismét szemeim, de ekkor már vetkőztetett.

- Tudom, hogy hideg, de ezen kívül tudok valamit segíteni, hogy jobb legyen? - Kérdezte rekedtes hangján. Biztos fáradt, le kell feküdnie.

- Kérlek, menj és pihend ki magad. - Toltam el magamtól és levettem pólómat.

- Nem hagylak magadra. - Vett kezébe újra és a kád felé igyekezett.

- Ezért mondtam Hangenak, hogy ne szóljon neked. - Hajtottam le fejemet.

- Azt hiszed tudnék így nyugodtan aludni? Majd, ha veled bújok be az ágyba. - Simított arcomra, mikor már bent álltam a kádban. Majd óvatosan beleereszkedtem.

- Ha ilyen közel vagy és ilyen sokáig, akkor te is elkapod. - Toltam el magamtól ismét.

- Nem baj. Inkább, minthogy nélküled létezzek. - Csókolt homlokomra és segített alámerülnöm a vízben.

Reszkettem, sőt vacogtam a fagyos víztől. Persze Erwin még a fejemre rakott egy szintén hideg vizes kendőt, amitől sokkal hidegebb lett. Próbáltam lenyugodni, de még mindig sikertelenül. Meleg kezét vállamra rakta és simogatni kezdett. Kellemes bizsergés járta át egész testemet. Keze melegébe bújtam és óvatosan feljebb ültem a kádban.

- Milyen volt az út? - Kérdeztem akadozott hangon.

- Fárasztó és hosszú, de nagyon szép. Kár, hogy te nem jöttél velem. - Meggyötörten ejtette ki a szavakat.

- Erwin... Be tudnád hívni Hanget? - Kérdeztem reménykedve, mire felállt és kisétált.

- Hange! Levi hív! - Kiabált ki, mire meg is jelent a nőszemély.

- Mi a baj? - Ült le mellém aggódva.

- Nem tudnál adni valami erős lázcsillapítót? Erwin nagyon fáradt, de amíg nem leszek jobban, addig nem fekszik le. - Suttogtam neki, hogy az említett személy ne hallja.

- Nem szabad. Akkor jó, ha magától megy le a lázad. Különben több ideig tart. - Rázta fejét és levette rólam a borogatást.

- Kérlek...

- Nem tehetem. Most kicsit lejjebb ment a lázad, úgyhogy nem lesz baj. Itt hagylak kettesben titeket éjszakára, de távolról és se puszi, se csók. - Magyarázta komolyan és felállt mellőlem.

- Köszönöm... - Kezdtem el kimászni a kádból.

- Szólok Erwinnek. - Viharzott ki, majd megjelent Erwin az ajtóban.

- Segítek kiszállni. - Nyúlt be hónom alá és megemelt kicsit, hogy ki tudjak mászni a kádból.

- Azt mondta Hange, hogy már jobban vagyok és estére itt hagy minket. Nyugodtan aludhatsz, nem kell aggódnod. Megmaradok... - Mosolyogtam rá, mire elnevette magát.