Reményem utolsó fonala

25.

Levi:

Mikor visszaértem reggeli után a szobánkba, Erwin nem volt ott. Gondoltam még mindig az étkezőben van, így arrafelé mentem, de nem hallottam hangokat. Úgyhogy a dolgozószobája felé vettem az irányt. Kopogtam az ajtón, majd beléptem egy "gyere" után. Erwin az asztalánál ült és papírokat olvasott.

- Miért dolgozol? Ne dolgozz! Gyere velem. - Mentem hozzá nyavalyogva.

- Néha nekem is kell. Tudod, hogy próbálom akkor, mikor alszol, vagy máshol vagy, de most kicsit feltorlódott. - Simított derekamra.

- Nem tudlak meggyőzni semmivel? - Ültem be ölébe.

- Nem, de utána nagyon szívesen veled megyek. - Csókolt meg játékosan és fenekemre fogott.

- Mikor van az utána? - Fontam karjaimat nyaka köré.

- Az a helyzet, hogy nem most. Tulajdonképpen el kéne mennem néhány napra. Csak egészen kevés időre. - Válaszolta tarkóját vakarva.

- Tehát azt mondod, hogy terhességem utolsó heteiben te elmész itthonról. - Vontam kérdőre vőlegényemet.

- Hát... Így elég rosszul hangzik. - Nézett rám szomorkásan. Ilyenkor annyira aranyos.

- Nem baj. Menj csak, addig szervezem majd az esküvőnket. - Pusziltam arcára és mellkasára döntöttem fejemet.

- Tényleg nem probléma? - Érezni rajta, hogy aggódik. Mindig ezt csinálja.

- Ez a feladatod, ha király leszel, akkor többet leszek egyedül. - Morfondíroztam a jövőnkön.

- De én veled akarok lenni. - Puszilt nyakamba és tovább ölelgetett.

- Az a baj, hogy ez lehetetlen. Mint "királyné" nem tudom megállni a helyem, mert én nem vagyok ehhez iskolázott. - Magyaráztam neki mosolyogva.

- Majd én megtanítalak mindenre és akkor velem jöhetsz. - Vidult föl hirtelen.

- És Eijivel mi lesz? - Kérdeztem nevetve.

- Hange vigyáz majd rá. - Vágta rá azonnal.

- Jól van. Most jegeljük ezt a témát. Elmész, elintézed amit kell és hazajössz. - Simítottam hajába.

- De, ha visszajöttem, akkor elmegyünk együtt fürdeni. Kitárgyaljuk a külön töltött időnket, megmosdatlak és szanaszét ölelgetlek. Utána bebújunk az ágyba és téged ölelgetve fogunk beszélgetni, aztán úgy alszunk el. - Vázolta föl terveit.

- Rendben, nekem tetszik az ötlet. - Csókoltam kirepedezett ajkaira.

- De most dolgoznom kell, úgyhogy kérlek távozz. - Parancsolt rám, mire értetlenül néztem.

- Oké... - Hajtottam le fejemet és elkezdtem kimászni az öléből.

- Komolyan!? Ennyire szót fogadsz nekem? Hol van a lázadó éned? - Húzott vissza magához.

- Tehát nem küldesz el? - Kérdeztem meglepetten.

- Dehogyis. Örülök, hogy itt vagy. - Puszilt homlokomra és mellkasára hajtotta fejemet.

- Nem zavarlak? - Helyezkedtem el ölében, hogy ne legyen útban a hasam.

- Az zavarna, ha nem lennél itt, akkor folyton rád gondolnék. - Kezdte el simogatni a hátam és újra a papírokba mélyedt.