Reményem utolsó fonala

42.

Erwin:

- Gratulálok nektek. De hol van az ara? - Kérdezte kínosan mosolyogva apám.

- Fogalmam sincs, de azt mondta mindjárt visszajön.

- Akkor, majd neki is gratulálok. Gyönyörű volt, szinte ragyogott melletted. Örülök, hogy találtál magadnak egy igazi angyalt. - Áradozott Leviról.

- Kezdek féltékeny lenni... - Játszottam mű durcát.

- Ugyan miért? - Lepődött meg őszintén.

- Remélem Levinak nem fogsz így bókolni. - Nevettem el magam, mire anyám is megérkezett.

- Mi olyan nevetséges ti majmok? - Bújt apámhoz, aki derekánál fogva átölelte.

- Apa ráhajtott az én szemem fényére. - Árultam be a cinkost.

- Igaz ez Smith? - Kérdezte kimérten anyám.

- Természetesen... Szép vejem van... - Húzta ki magát büszkén.

- Szóval így állunk? Akkor ennek válás lesz a vége. - Hajtotta fejét férje vállára.

- Kötve hiszem. Túlságosan szeretsz te engem ahhoz. - Mosolyogtak össze, majd egy csókban forrtak eggyé.

Örültem, hogy ennyi idő után is erős volt a szeretetük, de mint megtudtam, ez nem volt szerelem. Látszott, hogy tisztelik és óvják egymást. Néha apám hülyeséget csinált, de anyám persze megnevelte, ami hihetetlenül vicces volt mindig. Mindenesetre reméltem, hogy mi is legalább ennyire fogjuk szeretni egymást 25 év után is. Annyira boldog voltam, hogy végre megkaphattam szívem nagy szerelmét. De mikor megfordultam, hogy otthagyjam a két szerelmest, megláttam egyetlenem. Hange hozzám lépett, hogy elvegye Eijit, akitől nehezen, de megváltam. Szerelmem éppen minket keresett acélkék szemeivel és mikor összetalálkozott tekintetünk csak elmosolyodva lépdelt hozzám közelebb.

- Gyönyörű vagy... - Mértem végig vörösbe borult alakját.

- Köszönöm... - Bújt hozzám és az idő közben elindult zenére kezdtünk el ringatózni.

- Hogyhogy máris átöltöztél? - Kérdeztem ajkaira suttogva.

- Mert kényelmetlen volt és ennek az anyaga is puhább. - Karolta át nyakamat.

- Nagyon jól tetted, valósággal ragyogsz... - Nyújtottam neki kezem, hogy felkérhessem egy táncra.

- Sejtettem, hogy tetszeni fog, de vannak még meglepetéseim. - Nyalt végig alsó ajkán.

- Ha így folytatod megőrjítesz. Már így is elszaladnék veled és felfalnálak, de itt kell lennem. - Aranyosan elkuncogta magát, majd fülemhez hajolt.

- Majd este felfalsz, most élvezzük ki, hogy örökké egymáséi leszünk. - Bújt mellkasomhoz.

Vadítóan szexi volt, ahogy a vörös anyag testére simult. A hátán elterülő, szív alakú kivágás pedig csak fokozta a látványt. Ében fekete haja kiemelte szürkéskék szemeit, ahogy füle mögé tűrte tincseit. Egyszerűen nincsenek szavak rá, annyira gyönyörű. Derekára simítottam kezeim és mélyen beszívtam kellemes barackos illatát. Még jobban összesimult testünk, így éreztem hevesen verdeső szívét. Lágyan ringatóztunk a parkett közepén, mégis végtelenül izgatottak voltunk. Most kezdődött el a közös életünk, a csatáink és a mámoros perceink sokasága. Már vártam, hogy minden pillanatát megélhessem ennek a csodának.

- Apám gratulálni szeretett volna neked, de te meglógtál. - Súgtam fülébe mosolyogva.

- Sajnálom, csak egy kicsit ki kellett fújnom magam. Még nem vagyok teljesen jól. - Nézett föl rám fáradt tekintettel.

- Megértem, egy szóval sem mondtam, hogy baj. Csak majd megejtjük a bájcsevejt. - Csókoltam mézédes ajkaira.

- Rendben...

- Csak úgy mellékesen kérdezem. Mikor szeretnél hozzá látni a kis tesó projektnek? - Valóban jó lenne minél hamarabb, hogy kicsi legyen a korkülönbség.

- Most komolyan? Pár hete szültem neked gyereket és te már a következőt tervezgeted? Hihetetlen vagy. - Kuncogta el magát, majd mellkasomba boxolt.

- Természetesen. Kilenc hónap az hosszú idő. Jobb minél hamarabb nekiállni. - Kicsit elhúzódott tőlem és rosszallóan pillantott fel.

- Erwin Smith! Szeretnék nem egy babagyár lenni és örülnék neki, ha nem lennék mindig terhes. Tudod te mennyi rosszal jár? - Mutatta föl ujját dorgálón.

- Jól van kis méregzsák, de igazam van. - Nyújtottam ki rá a nyelvem.

- Így viselkedik egy leendő király? - Tette vállamra kezét apám.

- Jól van, szövetkezzetek csak ellenem. - Húztam magamhoz szerelmem és hajába csókoltam.

- Magad ellen szövetkezel... - Puffogott magában Levi.

- Mi a vita tárgya fiatalok? - Kacagott rajtunk jóízűen.

- A fia máris újabb utódot szeretne.

- Gondolom te nem. - Világított rá a lényegre, mire Levi hevesen bólogatott.

- Szeretnék egy, kicsit élni is. Kikerültem abból a környezetből, ahol felnőttem és szinte azonnal teherbe ejtett ez a mamlasz. - Hajtotta fejét mellkasomra.

- Héé! Nem az én hibám volt! - Csattantam föl és eltoltam magától.

- Való igaz, de akkor is te kellettél hozzá, hogy ez megtörténjen. - Bújt vissza hozzám, amin csak kuncogtam és hátát kezdtem simogatni.

- De most legalább van egy imádnivaló kisfiam! - Szorítottam magamhoz boldogan.

- Na jól van, ti se veszekedtek normálisan, pedig már kezdtem megijedni. - Legyintett, majd szerelmem kezére fogva elhúzta tőlem. - Csak gratulálni szerettem volna, egyszerűen elképesztően néztél ki és most is fantasztikusan festesz. Sok boldogságot kívánok nektek fiatalok. - Ölelte Levit magához, majd intett és elsétált a tömegbe.

- Komolyan kezdek féltékeny lenni az apámra. Túl sokszor ér hozzád és félreérthető dolgokat mond neked. - Néztem gyanakvóan újdonsült férjemre.

- A helyedben félnék is. Nem vagy olyan nagy szám. - Ásított egyet, majd ellépett tőlem és a felénk igyekvő Hangetól átvette Eijit.

- Már elnézést, de az előbb mondtál nekem igent. - Léptem elé és álla alá nyúlva fordítottam magamhoz tekintetét.

- Igen. De neki több hatalma, pénze és sármja van, mint neked. Mellesleg meg mi izgalmas abban, ha csak a férjem ágyába bújok? - Kacsintott rám, majd kacagó kisfiúnkat kezdte még jobban csikizni.

- Levi ez már nem vicces! - Szóltam rá nem kicsit ingerülten. Játszottunk, vicces volt, de már messzire ment.

- Ugye tudod, hogy csak az reagál így, aki fél hogy veszíthet. - Lépett hozzám és mellkasomra simította kezét egy kacér mosoly kíséretében.

- Ez már nem vicces... - Fogtam csuklójára kissé erőszakosan.

- Jó, jó, jó! Csak engedj el, ez fáj! - Szisszent föl a hirtelen, fájdalmas érzésre.

- Én szóltam, de te nem is figyelsz rám.