Reményem utolsó fonala

44.

Erwin:

Borzasztóan ideges voltam, mi az, hogy az apám mindenben jobb? Pont az esküvőnk napján kellett ezt kijelentenie? Nagyon jól tudja, hogy ezzel fel tud húzni. Szívem szerint csak fognám és bezárnám a szobánkba, hogy soha senki, még csak rá se nézhessen. Persze még el is szaladt, hogy kellemetlen helyzetbe hozzon. Már többen is érdeklődtek felőle, amire csak azt tudtam mondani, hogy elrohant megetetni Eijit. Természetesen az anyámnak is feltűnk, aki utána küldött, de most nincs kedvem hajkurászni egy duzzogó kisgyereket.

- Erwin! - Hallottam meg Hange mérges hangját.

- Mi a nagy harci helyzet? - Fordultam felé mosolyogva.

- Hol van a férjed? - Tette föl számonkérőn.

- Nem tudom. Valahova elkóricált. Biztos magányra vágyott. - Rántottam vállat és kortyoltam egyet pezsgőmből.

- Mi a franc ütött beléd? Nemrég még mindennél jobban vártad ezt a napot. Most meg összevesztek egy kis semmin és rögtön besértődsz? Mi lesz veletek egy komolyabb veszekedésnél? - Vágta nekem a dolgokat felháborodottan.

- Nem érdekel! - Szóltam vissza a kelleténél hangosabban.

- Halkabban! - Ragadott karon és elráncigált a kert végébe.

- Ne avatkozz bele, nem a te dolgod!

- Most komolyan mondod? Ennyire hülye te sem lehetsz. Nem teheted ezt senkivel, főleg nem Levial. - Vágott pofon visszakézből.

- Közölte, hogy jobb az apám és inkább az ő ágyában hempereg! - Kiabáltam vele még mindig.

- És szerinted komolyan gondolta? Tényleg kinézed belőle, hogy a kisfia és a férje mellett más ágyába bújna? - Kérdezte szigorú tekintettel.

- Igen, képzeld, kinézem belőle! - Válaszoltam keserédes mosollyal. Végülis egy szajha volt.

- Akkor miért mondtál igent? Ennyit jelent neked a nagy szerelem? - Esett nekem újból a kérdéseivel.

- Talán nem ismertem meg eléggé. Alig egy éve került ide. Ha nem esett volna teherbe, lehet még mindig csak egy szajha lenne a palotában. - Válaszoltam ingerülten. Miért nem gondoltam át ezt a házasságot?

- Hallod te, hogy miket mondasz? És ha ő hallaná ezt? Ha emiatt elhagyna? Te összetörnél és szerintem még bele is halnál. - Boxolt mellkasomba és egyre hangosabban beszélt.

- Ugyan már... Lenne új ágyasom és születne új gyerekem. - Rántottam vállat.

- Neked komolyan baj van a fejeddel. - Sóhajtott lemondóan.

- Már miért lenne? Csak most nyílt fel a szemem. Látom, hogy ő csak a pénzre megy és a biztos életre. - Ha apámnak nagyobb a vagyona, akkor nagyot fog esni, mert én leszek a király.

- Esküszöm neked elmentek otthonról. Valótlan és lehetetlen dolgokat állítasz.

- Eddig én is lehetetlennek gondoltam, de pont az imént hallottam a drága házastársam szájából. - Köptem neki gúnyosan és megpróbáltam elsétálni.

- Óh, te nagyot tévedsz, ha azt hiszed, hogy most elmehetsz. - Állított meg, de én csak lefejtettem magamról kezeit.

- Te még mindig nem parancsolsz nekem, úgyhogy azt csinálok amit akarok. - Fenyegettem könnyű szerrel, túl gyenge ebben is.

- Rendben, akkor intézzük el felnőttek módjára. Biztosan tudom, hogy Levi mit gondol és mit miért tett, így arra kérlek menj föl hozzá. Hallgassátok meg egymást és beszéljétek meg normálisan. Ha ezután is azt állítod, hogy fel akarod bontani a házasságot, ám legyen. De addig egy szót sem akarok erről hallani. - Mutatott a palota felé mérgesen.