Reményem utolsó fonala

4.

Erwin:

Reggel szó szerint hasamra sütött a nap. Szinte már égette szemhéjamat, így kénytelen voltam kikelni az ágyból. De az idegesítő tényezők közé tartozott a reggeli merevedésem is. A falon elhelyezkedő négy zsinór pedig hívogató volt. Végül engedtem a kísértésnek és meghúztam az egyiket. Immáron felöltözve várakoztam az ágyamban. Tíz perc múlva egy kómás fejű Levi lépett be az ajtón. Hatalmas ásítással és karikás szemekkel jelezte, hogy nemrég kelt föl. Pontosabban lehet, hogy én vertem ki az álmot a szeméből. Besétált a szoba közepére, meghajolt és közelebb jött. Amint feltérdelt az ágyamra és hozzám kúszott, rám esett. De nem kapkodott idegesen, mikor ez megtörtént. Rajtam feküdt szétterülve és halkan szuszogott. Kezei oldalamnál lógtak le, egyik lábát átvetette enyéim között, úgy pihegett rajtam. Tincsei szemébe lógtak és eltakarták a fél arcát. Füle mögé tűrtem néhány kósza hajszálat, így már láthattam enyhén elnyílt ajkait is.

A gyönyörű, békés látványt csak egy valami zavarta meg. Hange rontott be az ajtómon, de amint meglátta vendégemet megtorpant. Fejét oldalra döntve elemezte a történéseket. Levi rajtam alszik. Persze nem hagyta ezt szó nélkül, így leült az ágyam melletti székre és suttogva kérdezte.

- Ennyire kidőlt utána? - De válaszul csak megráztam a fejem.

- Amint feljött az ágyamra összecsuklott és azóta meg sem mozdult. - Válaszoltam halkan suttogva.

- Tehát nem kezdett veled semmit? - Motyogta továbbra is.

- Nem, de szerintem nem is nagyon fog. Nincs szívem felkelteni. - Simítottam meg arcát.

- Ezt nem néznéd el más ágyasodnak. - Mondta és kacéran nézett rám.

- Tudom, de nézz rá. Hát nem gyönyörű? - Kijelentésemre megmozdult és még jobban hozzám simult. - És aranyos is...

- Jól van Casanova, álmodozz csak. - Nevette el magát, persze csak halkan, majd felállt.

- Hoznál nekem egy kávét? - Kértem meg, mire bólintott és eliszkolt.

Az ablakon besütő sugarak megvilágították Levi arcát. Szinte hibátlan bőre, hosszú szempillái, ébenfekete haja ragyogott a reggeli fényben. Ő az első férfi ágyasom, mégis elbűvölőbb. A többieket sosem néztem meg ennyire, ők csak elegek egy alkalomra és kész. Volt, hogy hónapokig a nevüket sem tudtam. De Levi más, ő érdekel, kíváncsi vagyok minden mozdulatára és látni akarom minden egyes porcikáját.

Kezemet hátára simítottam, míg másikkal egy takarót terítettem magunkra. Sajnáltam, hogy ma nem adott nekem semmilyen előadást, mert kifejezetten tetszett a mai öltözéke. Egy éjkék ruha volt rajta, hosszú testhezálló nadrág, hátul kivágott feszülős fölső. Mind ugyanaz a szín és anyag, de egy valami nem. Két karján pihent egy halvány kék selyem kendő, ami hátán terült el. Valahogy az egyszerű darabok is érdekesek rajta.

Belépett Hange az ajtón és letette éjjeliszekrényemre a kávét. Néhány másodpercig ő is megfigyelte Levi alvó arcát és elmosolyodott. Szinte kilibegett az ajtón, de mikor kilépett volna, hátrapillantott és rám kacsintott. Becsukta maga mögött a hatalmas, díszített falapot és végleg magunkra hagyott. A testéből áradó hő kellemes bizsergéssel töltött meg, ütemes szívverése bódítóan hatott rám, szuszogása pedig csikizte mellkasomat.

Könyvemért nyúltam és olvasni kezdtem, hogy hasznosan teljen el az idő. De egy fél óra elteltével mocorogni kezdett. Ami két okból sem volt jó. Egy, hogy fel fog kelni és elmegy. A másik pedig, hogy elég rossz helyen fészkelődik. Amint kinyitotta szemét, elfintorodott a bagolylesőibe sütő napfénytól. Majd mikor realizálta a helyzetet, felpattant és megtámaszkodott mellkasomon. Ijedt tekintettel nézett rám és elindult hátrafelé.