Reményem utolsó fonala

21.

Erwin:

Kihordtam akét lábon egy szívinfarktust, mikor azt mondta, hogy nem. Teljesen lefagytam és mozdulni sem bírtam. Pedig azt hittem, hogy valóban szeret. Arca semleges volt, mint mindig. Semmilyen jelet nem tudtam kiolvasni szemeiből. Majd elmosolyodott és magához húzva mondta ki az igent. Megkönnyebbültem, de mérges is voltam. Ezzel nem illik viccelődni. Egyszer tényleg ki fog nyírni.

Kis idő múlva úgy döntöttünk, néhány pokróc kíséretében kifekszünk a kertbe. Levit természetesen úgy bebugyoláltam, mint egy hernyót. Ősz van, így könnyen megfázhat a hidegben. Azt meg ugye nem akarja senki. Néztük a csillagokat és a repkedő Szentjánosbogarakat. Minden olyan békés volt és meghitt.

- Miért most? - Tette föl kérdését mellettem feküdve.

- Tulajdonképpen nem azért mentem Kennyhez, hogy vigye el az ágyasokat. Azt már régebben leleveleztük. Az áldását kértem, amit meg is adott. Így minél hamarabb szerettem volna. - Válaszoltam fürtjeit birizgálva. Igaz, hogy az omegák sokkal szebbek, de most látom csak igazán.

- De mit csinálunk a kicsivel? - Kérdezte gondterhelten.

- Hogy érted kincsem? - Annyira várom már, hogy megszülessen a kicsi. Babusgathatom végre a tökmagot.

- Házasságon kívüli gyerek lesz. Mit szólnak majd ehhez az emberek? - Kérdezte szomorúan és még jobban hozzám bújt.

- Tehát azt szeretnéd, hogy egy hónapon belül vegyelek el? - Kérdésemre csak kuncogott és értetlenül nézett rám.

- Erwin... Nem ez a lényeg. A kicsi házasságon kívül fogant meg. - Simított arcomra és nyomott egy puszit a nyakamba.

- Attól még jobb, ha elveszlek. Nem? - Nekem annál jobb, minél előbb van az esküvő.

- De... De én... Ahjj... Mindegy... - Valamit nagyon összemakogott, de nem értettem semmit.

- Te mi? - Kérdeztem derekára simítva.

- Nem akarok nagy hassal férjhez menni... - Motyogta úgy, hogy én is alig hallottam.

- Akkor ez eldőlt. Három hét múlva lesz az esküvő. - Jelentettem ki, mire kikerekedtek a szemei.

- De ne... Pont ezt mondtam. - Tiltakozott.

- Szerintem így sokkal-sokkal gyönyörűbb vagy. A tudat, hogy a mi babánkat hordod a szíved alatt, sokkal fényesebbé tesz téged. - Simítottam pocakjára és lágyan megcsókoltam.

- De mások nem így látják. - Lógatta az orrát szomorúan.

- Na! Hova lett a mindig morgós, leszarom Leviom? - Kérdeztem

- A hormonok elüldözték. - Válaszolta mosolyogva.

Beszélgettünk még egy keveset, majd inkább beköltöztünk a meleg szobánkba. Viszonylag hamar a fürdőben kötöttünk ki. Beszálltunk a forró vízzel telt kádba és tovább beszélgettünk. Cirógattam apró kezeit és néha-néha hasára tévedt a mancsom. Fekete tincsein megültek az apró páracseppek. Így lélektükreibe lógtak fürtjei. Kisimítottam szeméből a haját és kékjeit fürkésztem, ahogy hátra sandított.

Ajkaink szinte súrolták egymást, úgy döntöttük össze homlokunkat. Szótlanul ültünk egymás karjaiban és gondolatainkba merültünk. Folyamatosan kérdések záporoztak a fejemben. Milyen férj leszek? Jó apa leszek? Mindent meg tudok majd adni nekik? Szeretni fognak? Alkalmas leszek királynak? És ehhez hasonlók cikáztak gondolataimban.

- Min kattognak a fogaskerekeid? - Kérdezte halkan, szinte suttogva.

- Az élet nagy kérdésein. Hol ezen, hol azon. De leginkább rajtatok. - Pusziltam meg bársonyos bőrét.

- És mit csinálunk a gondolataidban? - Kérdezte bágyadtan.

- Te leginkább velem vagy. Esetleg az ágyamban. A kicsi pedig, ahogy gügyög és játékosan kacag. - Csókoltam nyakába és combjaira simítottam.

- Csak nem bírsz magaddal. - Nézett rám dorgálón. De mit lehet tenni?

- Természetesen, ha meztelenül a kádamban ülsz, akkor nem tudom visszafogni magam. - Válaszomra csak elkuncogta magát és hosszomra fogott.

- Nehh! Ahh! - Nyögtem föl a hirtelen érzésre.

- Miért, nem ezt akarod? - Kérdezte incselkedve és nagy nehezen megfordult a kádban.

- De, de neked nem kell ezt tenned. Ráérünk majd a baba után. - Toltam arrébb kezét és ajkaira hajoltam.

- De én is akarom... - Jelentette ki és lábaimra ülve pumpálni kezdte tagomat.

- De tényleg nem kell! - Toltam el ismét magamtól.

- Elegem volt a sok "de"-ből. A vőlegényed kívánós! - Tapadt ajkaimra, de én csókunkba kacagtam.

- És mit kíván az asszony? - Kérdeztem incselkedve, mire mérges lett.

- Faszt! - Dőlt mellkasomnak durcázva.

- Már hiányzott ez az oldalad. - Nevettem gyerekes viselkedésén.

- Akkor most mi lesz? - Kérdezte türelmetlenül.

- Természetesen lefürdünk, felöltözünk és alszunk egy jót. - Vázoltam föl neki a programtervet.

- Tudod mikor!? - Próbált meg kiszállni a kádból, de sikertelenül.

- Várj! Segítek. - Léptem ki a szőnyegre és karomba véve vettem ki a kádból.

-  Oké, most tegyél le! - Utasított szintén eredménytelenül.

- Nem!

- Most!

- Nem!

- Most!

- Most! - Ültettem le az ágy szélére a duzzogó vadmacskát.

- Utállak! - Dőlt hanyatt az ágyon.

- Nem öltözöl föl? - Kérdeztem a meztelenül fetrengőt.

- Minek? Úgysem nyúlsz hozzám. - Válaszolta sértetten és bebújt az ágyba.

- Értsd meg, hogy a te érdekedben teszem. - Kaptam föl magamra egy alsót és egy nagyobb pólót.

- ... - De válasz nem érkezett, csak halk szipogás.

- Mi a baj? - Térdeltem le az ágy elé és lejjebb húztam róla a takarót.

- Semmi... - Fordult a másik irányba.

- Kérlek Levi... - Feküdtem be mellé és magamhoz húztam.

- Nem lényeges. - Húzódott el tőlem egy kicsit.

- Sajnálom, ha megbántottalak. De nem szeretném, hogy bajotok essen. - Simítottam pocakjára és megpusziltam az arcát.

- Minden Eijiről szól... Mindenkit csak a kicsi érdekel. Neked is csak a baba számít, én már nem vagyok számodra kívánatos. - Szipogta motyogva a hülyeségeit.

- Tévedsz, bár igazad is van. Izgatott vagyok a kicsi miatt, így e-körül forog a világ. De a világom közepe nem ő, hanem ti vagytok. Tudom, hogy te is minimum annyira szereted már Eijit, mint én. Mindig is imádni foglak és ezen semmi nem változtathat. Ha papóka leszel és az unokáidat fogod majd a kezedben, akkor is pont ennyire foglak imádni. - Csókoltam nyakára

- De ettől még mindig nem fekszel le velem...- Suttogta paplanjába bújva.

- Na ebből elég legyen. - Másztam fölé és hátára fordítottam.

- Minek féljek tőled? - Fordította el fejét unottan. Karjaira fogtam és feje fölé szegeztem mancsait.

- Érzed ezt? - Húztam kezét ágyékomra. - Ez miattad van, mert kurvára felizgatsz.

- Szuper és mit kezdjek ezzel? Csak nézzem, ha már nem érhetek hozzá? - Kérdezte pipacs pofival.

- Nem... - Hajoltam ajkaira és elkezdtem levetkőztetni.