Reményem utolsó fonala

27.

Levi:

- Micsoda fess fiatalember lett az én pici fiamból. - Szipogott mellettem a királynő.

- Nem tudom, szerintem még mindig nem nőtt be a feje lágya. - Morfondírozott mellettem Hange, mire egy akkora nyaklevest kapott, hogy előre bukott a feje.

- Ezt pont te mondod? - Kérdezte az idősebbik és büszkén kihúzta magát. Azért az a pofon tényleg szép volt.

- Ugyan már. Én komoly, érett nő vagyok. - Jelentette ki, majd lépett egyet és azzal a lendülettel bukott orra.

- Hiszem, ha látom. - Emelte meg a szoknyáját Mrs. Smith és átlépett Hangen.

- Asszonyom, ön tényleg nem bírja őt? - Futottam utána, mire nevetve megfordult.

- Néha annyira gyerekes tud lenni, főleg, ha a fiammal van, akkor az már büntetendő. De olyan, mintha a saját lányom lenne. - Mosolygott kedvesen és a szalon felé sétált.

- Tudom, mint két tojás. - Mosolyogtam meg én is a gondolatot.

- Nincs kedved meginni velem egy teát? Olyan rég beszélgettünk. - Fogta meg kezemet és a terem felé húzott.

- De, nagyon szívesen. Erwin úgyis a lelkemre kötötte, hogy ne legyek egyedül. - Ültem le a vele szemben lévő kanapéra.

- Tényleg, mi van most kettőtökkel? Minden úgy halad, ahogy szeretnétek? - Szólt az egyik szolgálónak, hogy hozzon nekünk teát és egy kis sütit.

- Igazából nem tudom. Egy éve még a süllyesztőben éltem, talán még most sem hiszem el, hogy ez velem történik meg. Mikor Hange elújságolta, hogy a baba kisfiú, Erwin nagyon örült. Én is természetesen, de nekem nem számít a neme. A lényeg, hogy egészséges legyen. Még bele kell szoknom a nemesi világba, ahol mindennek következménye van. Sosem gondoltam volna, hogy baj, ha nem fiút szülök. - Még most sem tudok ezzel megbarátkozni, hogy itt nem mindegy, hogy kivel vagy, hol, mikor és miért.

- Habár én mindig is úrihölgynek voltam nevelve, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok nekem nem csak az számított, hogy fiú legyen. Mindenki más meg csak ezt kérdezte, így sok ideig tudni sem akartam. Egy anya nem csak akkor anya, ha fia születik. Miután Erwin nagyobb lett, szerettünk volna még egy babát, de sok évnyi próbálkozás után sem jött össze. A férjem annak tudta be, hogy ez egy jel. Hogy elégedjünk meg azzal amink van. De nekem nem ment. Szerettem volna még egyszer átélni ezt a felemelő érzést. - Hullott le néhány könnycseppje, úgyhogy mellé ültem és szorosan átöleltem. - Mikor megtudtam, hogy terhes vagy, csak arra tudtam gondolni, hogy most újra kezemben foghatok egy csecsemőt. Hogy megint átélhetem azt amit régen akartam.

- Ígérem, hogy mindent megteszek ezért. Szeretném, ha mindenben részt tudna venni, ami Eijivel történik majd. - Fogtam meg kezét és hasamra tettem.

- Nehogy azt érezd, hogy ezt neked meg kell tenned. Csak szeretnék néha én vigyázni rá. - Mosolygott kedvesen és elvette a teákat az asztalról.

- Őszintén szólva örülnék, ha segítene. Férfi vagyok, de omega is. Nem olyan az állóképességem, mint Erwinnek. Ő nem látja, de hamar legyengülök, főleg, ha a kicsihez éjszaka kelni kell. - Kortyoltam bele a teámba és tovább beszélgettünk.

- A fiam annyira vak, néha csak egy dologra koncentrál. Mikor téged megismert hetekig járt hozzám, hogy rólad beszélgessünk. Bevallotta, hogy tőle vársz gyereket, de utána sem tudott megbékélni ezzel. Azt érezte, hogy ő nem lesz jó apa, se férj. Próbáltam nyugtatni, de csak egyre több kérdése lett. Titokban járt le hozzám éjszaka, mikor te már aludtál. Odaadtam neki egy régi, élethű játékbabámat, hogy azon gyakoroljon. Gyorsan tanul és titokban, úgyhogy baj nem lehet. Az anyáknál és az omegáknál ez ösztönös, de a férfiak nagy része képtelen egy gyereket helyesen megfogni. - Nevette el magát és harapott egy falat kekszet.

- Bárcsak én is tanulhattam volna anyámtól. De a baj az, hogy nem csak a halála miatt nem tudtam. Nála én egy becsúszott, nemvárt gyerek voltam. Sok ideig úgy kezelt, mint egy idegent, ami fájt. Mikor meghalt szomorú voltam, mert hirtelen nincstelen lettem. Szerettem az anyámat, bármit tett vagy mondott. Ragaszkodtam hozzá és szép emlékeket szereztem vele. De mikor a nagybátyámhoz kerültem, megnyílt előttem a világ. Barátaim és családom lett. - Mosolyogtam, az emlékek elöntöttek.

- Miért választottad ezt a munkát? - Kérdése nem volt tolakodó, sokkal inkább kíváncsi.

- Kenny felnevelt, ételt és tetőt adott a fejem fölé. Olyan tudást kaptam tőle, amit kevesek tapasztalhattak meg. De az a szeretet, amit adott nekem, az mindennél többet ért. Úgyhogy fizetni akartam neki ezekért. Nem jártam sosem iskolába, így normális munkám nem lehetett. Fiatal voltam és sok férfi volt, aki erre vágyott. A testem és az elszántságom megvolt hozzá, így erre vetemedtem. Kenny próbált távoltartani tőle és győzködött, hogy nem kell fizetnem semmiért, de hajthatatlan voltam. - Adtam választ a kérdésére, mire megrökönyödve nézett. Tudtam, mindenkinek undorító vagyok.

- Senki nem gondolta, hogy ez nem normális? - Kérdezte még mindig lefagyva.

- Rajtam kívül csak egy fiú volt, aki gyerek volt, de őt óvtam mindentől. Egy évvel fiatalabb nálam viszont ugyanakkor kezdtük. Ő is győzködte nagybátyámat. A családjának sürgősen sok pénz kellett, úgyhogy dolgozni ment. A családja nem tudta mivel keresi a pénzt, sosem árulta el nekik. - Meséltem neki, mire még jobban elszörnyedt. - Néhány megrendelőm még ki is mondta, hogy jobban szereti a friss húst. Nem érezték undorítónak magukat. Csak nekem hagyták meg ezt a lehetőséget.

- Sajnálom ami veletek történt. Nem tudom átérezni, de a jót látom benne. Így találkoztál a fiammal. - Mosolygott kedvesen, de látszott, hogy még mindig a mondataim hatása alatt van.

- Szerintem mindennek úgy kell történnie, ahogyan az meg van írva a nagy könyvben. Most már én is látom. - Akkor valahogy nem vettem észre, mikor mások nedvétől mocskosan az öngyilkosságon gondolkoztam.

- Na de váltsunk egy kellemesebb témára, nem szeretném még jobban felnyitni a sebeket. - Tette le kiürült csészéjét és felém fordult.

Órákig beszélgettünk Erwin és Hange kiskoráról. Hogyan ismerkedtek meg Erwin szülei és hogy volt az eljegyzés. Megtudtam, hogy Sasha, Nicolo menyasszonya. Az ő kapcsolatuk nagyon vicces. Nicolo imád főzni és imádja Sashát. Sasha pedig imád enni és imádja Nicolot. Úgyhogy szerelem volt első látásra. Valamint azt is megtudtam, hogy akit múltkor útba igazítottam ő a királyi család postása és egyben Erwin jó barátja.

Úgy érzem egy új és sokkal színesebb családba csöppentem, ahol sok dolgot kell még tanulnom, de nincs mitől félnem. Majd akkor jön a fekete leves, ha a király átadja a trónt, de addig nincs gond. Ha pedig ez bekövetkezne, akkor mindenben segít majd nekem a királyné.