Reményem utolsó fonala

28.

Erwin:

- Nemsokára ott leszünk úgyhogy jobb lesz, ha beavatlak egy-két dologba. - Fordult felém apám komoly tekintettel.

- Kevésbé ijesztően nem lehet tálalni? - Kérdeztem egy enyhe szívrohammal.

- Egy fontos szerződést kell kötnünk, aminek van egy komoly feltétele. Az országunk jelenleg békében él, de nem sokáig. Ezt próbáljuk stabilan tartani, de ehhez neked el kéne venned a király lányát. A hercegnő nem akarja majd aláírni a papírokat, ezzel viszont neked kell kezdened valamit, mert rám már nem hallgat a vén tragacs. - Közölte velem az elég kusza tényeket.

- Miért nem mondtad hamarabb, hogy már van menyasszonyom? - Háborodtam föl kijelentésén.

- Tulajdonképpen nincs. Sosem akartam, hogy elvedd feleségül. - Veregetett vállon, majd megállt a kocsi és kikászálódtunk belőle.

- Üdvözlöm Önöket, a lányom és én már vártuk Magukat. Kérem kövessenek. - Fogott velünk kezet az ősz szakállú király.

- Apám, nem tetszik ez nekem. - Súgtam neki, mire enyhén meglökött, hogy induljak.

- Nem akarunk ideköltözni, csak ügyet intézni vagyunk itt.

- Remélem is...

- Mina most a kertben van. Erwin nincs kedved kimenni hozzá? - Kérdezte kedvesen mosolyogva. Ijesztő volt az a vigyor.

- Természetesen beszélni szeretnék vele, de előbb térjünk a tárgyra. - Tereltem el a témát.

- Ugyan, neked nincs dolgod vele. Majd mi megvitatjuk Apáddal. - Veregetett vállon, ami nagyon taszító volt.

- Szeretnék én is részt venni az ügyekben, így én is csatlakozom, ha nem gond. - Válaszoltam mosolyogva az utalására.

- Ne húzd ki a gyufát nála. - Súgta nekem az intő szavakat apám.

- Nem látod, hogy próbálkozom. - Böktem oldalba és a mufurc öregember után siettünk.

Szeretek eljönni apámmal utazgatni, mert itt valahogy olyan, mint egy kisgyerek. Poénkodik, piszkálódik és komolytalanul viselkedik. Persze csak velem, a külvilág felé ugyan olyan. Sőt van, hogy szigorúbb fejet vág, mikor idegenek előtt vagyunk, mint amilyet szokott. Ilyenkor kifejezetten sokat beszélgetünk és persze ezt komolytalanul is.

- Szóval Önök békét szeretnének, mi meg területeket. De erre nincs semmi biztosíték, úgyhogy a lányom házassága lenne az. - Vágott komoly és követelőző fejet.

- És, ha ebbe nem mennénk bele? - Kérdeztem én is hasonló hangsúlyban.

- Arra nincs lehetőség. Illetve van, a háború. - Elég fura érvei vannak.

- Tehát, ha jól értem, akkor területeket szeretne tőlünk, de csak úgy mond le erről, ha elveszem a lányát. Ellenkező esetben megtámadja az országunkat. - Foglaltam össze a dolgokat röviden.

- Pontosan. - Válaszolta fölényesen.

- A törvény előírja, hogy királyi ágon a már megköttetett házasságot üzlet miatt nem lehet megbontani. Ugye? - Fordultam apám felé.

- Ha ez kiderül, akkor megtámadnak. - Súgta vissza, ami igaz, úgyhogy más megoldás kell.

- A lánya, hogy vélekedik erről? - Kérdeztem utolsó mentsvárként.

- Nyílván örül, nem vagy rossz bőr. Nem adnám oda akaratán kívül senkihez. De ő is beleegyezett, úgyhogy áldásom a frigyre. - Bingó. Megvan a gyenge láncszem.

- Rendben, köszönöm a tájékoztatást. Nem is zavarom az ítélethozást. Megyek meglátogatom a lányát. - Hajoltam meg az ismét vigyorgó úr előtt, majd kiléptem az ajtón.

Ha meggyőzöm a hercegnőt, hogy ne akarjon hozzám jönni, akkor nyert ügyem van. Már csak meg kell találnom és rábeszélni. Talán van szíve és megesik rajtam. De, ha nincs akkor is alkut kötök vele. Talán nem egy makacs hárpia.

- Szia. - Léptem a hintában ülő omega lány mellé.

- Ohh! Szia. - Ijedt meg hirtelen megjelenésemtől.

- Te biztosan Mina vagy. Én Erwin vagyok. Nemrég érkeztünk. - Néztem le, a még szinte kislányra.

Valóban szép teremtés, de nem vinne rá a lélek, hogy egy ilyen aprócska teremtést akár az ágyam közelébe engedjek. Ha nem ismertem volna meg Levit akkor sem. Valahogy nincs gusztusom az efféle perverziókhoz. Mit gondolt az apja, hány éves vagyok? Felháborító, hogy mit meg nem tesznek a hatalomért.

- Igaza volt apámnak... - Vizslatott végig. - Nem vagy kis ember. - Nevetett kínjában.

- Nem kerülgetem a forró kását, inkább elmondom miért jöttem. Eszem ágában sincs összeházasodni veled. Túl fiatal vagy hozzám és érdekből sem szeretnék házasságot. - Mikor kimondtam a szavakat hatalmasat sóhajtott.

- Már azt hittem tényleg hozzád kell mennem. - Csuklott összébb egy kicsit és kezeit arca elé helyezte.

- Üljünk le arra a padra. Beszéljünk kérlek. - Fogtam meg csuklóját, mire elém tárultak zokogó szemei.

- Sajnálom. Én csak... annyira megnyugodtam. - Sétált el velem a fa árnyékában lévő kő padhoz.

- Gyere ide. - Húztam magamhoz és szorosan átöleltem.

- Mikor apám bejelentette, hogy 16 évesen férjhez kel mennem, megijedtem. Nem tudtam mást mondani, úgyhogy beleegyeztem. Nem mertem ellent mondani. Nem érzem magam elég érettnek, hogy esküvő után gyerekeket szüljek. - Kezdett el belőle ömleni a szó.

- Nekem könnyebb dolgom volt, én csak nemrég tudtam meg, hogy most házasodni jöttem. - Dőltem hátra, karjaimban a kislánnyal.

- Én már hónapok óta rettegtem, hogy eljön a találkozásunk napja. - Kezdett el lenyugodni kicsit és jobban hozzámbújt.

- Nem irigyellek. Sőt, boldog vagyok, hogy ma reggelig nem volt gondom. - Mosolyodtam el szipogása hallatán.

- Erwin, te hány éves vagy? - Kérdezte felnézve rám.

- 21, de nemsokára 22 leszek. - Újra végigmért, majd visszaejtette mellkasomra fejét.

- Nem semmi egy ilyen test, ilyen fiatalon. - Kacagta el magát, mire belőlem is kitört a nevetés.

- Köszönöm a bókot...

- Mi lesz veletek, ha nem kelünk egybe? - Kérdezte szomorkásan egy kis csönd után.

- Még nem tudom, de majd megoldjuk. - Simítottam hajába.

- Van otthon valaki, aki vár téged? - Kérdezte elhúzódva tőlem, majd kíváncsian kémlelt.

- Igen, a várandós vőlegényem. - Mosolyodtam el, ma már sokadjára Levi gondolatára.

- Wow! - Dőlt hanyatt a padon. - Mesélsz róla?

- Persze, egész nap tudnék róla beszélni. - Álmodoztam és hamar belekezdtem. - Nagyjából akkora lehet, mint te, talán kicsit magasabb, két évvel öregebb is, mint te. Ében fekete haja és tengerkék szemei vannak. Izmos, de mégis karcsú a testalkata. Mindig morog és durcázik, sokszor hozzá se lehet szólni. De figyelmes, hihetetlenül okos és jó lelkű fiú. Amikor megismertem az ágyasom volt, de hamar több lett a szememben. Elég gyorsan kiderült, hogy összecserélte a fogamzásgátlós és a vitaminos dobozt, így nemsokára egy kis krapek fog szaladgálni a palotában. Természetesen megkértem a kezét és a kisfiúnk születése után lesz az esküvő, október 28-án. Úgyhogy most jelenleg ő vár haza engem.

- Azta. Nagyon szívesen megismerném, szerintem jól kijönnénk. - Mosolygott hófehér fogaival.

- Ha van kedved eljöhetsz hozzánk és az esküvőre is hivatalos vagy, ha már a miénk elmaradt. - Mosolyodtam el és felálltam a helyemről.

- Megyek és beszélek apámmal. - Pattant föl ő is és elindult befelé.

- Határozott egy jellem, pont mint te, drága Leviom. Várom már, hogy újra karjaimban tarthassalak titeket. - Suttogtam az őszi fuvallatba.