Reményem utolsó fonala

14.

Levi:

Beereszkedtem a forró vízzel telt kádba és elnyújtóztam benne. Persze nem maradhatott el a mosakodás sem. Mivel nem kicsit izzadtam meg és Erwin nedvei is csorogtak rólam vagy inkább belőlem. Bár mindent kárpótol az amit átéltem. Pedig a mi szakmánkban elég sok esettel találkozunk. De valóban más, ha az ember szerelemből van együtt valakivel. Ha nem csak az élvezeteket hajszolja.

- Bejöhetek? - Kopogott Erwin az ajtón.

- Persze... Mellesleg ez a te fürdőd. - Mondtam neki, mikor már belépett.

- Tudom. De illik megkérdezni. - Válaszolta és leült a kád szélére.

- Nem ülsz be? - Kérdeztem tőle, mire kissé felvidult.

- De, már azt hittem meg sem kérdezed. - Sóhajtott nagyot.

- Hogy érzed magad? - Kérdezte, mikor már beült mögém.

- Furán... Egyik pillanatban mindenkit utálok, a másikban sírva rohanok egy ölelésért. De én nem vagyok ilyen és ez kikészít. - Hisztiztem egy kicsit.

- Hozzám bármikor jöhetsz bújni. - Simított hasamra és hajamat kezdte birizgálni.

- Tudom... És köszönöm. - Kulcsoltam össze ujjainkat.

- De? - Hajolt nyakhajlatomba.

- Nincs semmilyen de. - Minek akarom magamat becsapni, még jó, hogy van de.

- Tudom, hogy agyalsz valamin. Úgyhogy ki vele. Mi a baj? - Puszilt fedetlen bőrömre

- Nekem... Nekem sosem volt igazi családom. Sose kaptam igazi nevelést. Nem voltak szüleim. Egy bordélyházban nőttem fel, hogy fogok én egy gyereket felnevelni? - Válaszoltam mellkasához bújva.

- Elsőre semmi nem lehet tökéletes. Valószínűleg rengeteg dolgot el fogunk szúrni és veszekedni is fogunk. De megoldjuk, mert itt vagyunk egymásnak és a szüleim is segítenek. Én túl fogom félteni és minden lépését lesni fogom. Te pedig majd apai szigorral neveled és anyai szeretettel árasztod majd el. Csodálatos szülő leszel és bármi történjék, rám mindig számíthatsz. - Szavai hallatán csak folytak a könnyeim. Megállíthatatlanul jelentek meg előttem a képek, ahogy Erwint látom babázni.

- Most erre mit lehet mondani? - Kérdeztem könnyeimet törölgetve.

- Nem tudom... Nem is kell...

- Szeretlek te nagy mamlasz. - Fordultam meg és csókoltam ajkaira.

- Én is téged gyönyörűm. - Fogott derekamra és falta tovább párnácskáim.

- Mihez kezdünk most? - Kérdeztem gondterhelten.

- Most momentán lefekszünk aludni, mert pihenned kell és én is fáradt vagyok. - Nevetve dőltem mellkasának.

- Rendben... De nem így értettem. - Kezdtem el vállát cirógatni.

- Tudom, de ráérünk még ezen agyalni. Most csak sodródjunk az árral és élvezzük ki a békés perceket. - Ölelt szorosan magához.

- De tájékoztatlak, hogy én még mindig csak egy ágyas vagyok. - Néztem rá komolyan.

- Akkor ezek szerint meg kell osztanom a hosszútávú terveimet is. - Beszélt határozottan, mégis bohókásan. - Nem vagy már egyszerű ágyas, sőt szándékozom összeházasodni veled, de még várom a megfelelő alkalmat.