Reményem utolsó fonala

50.

Erwin:

Miután leadtuk Hangenál az alvó csöppséget, a tettek mezejére léptünk. Mikor becsuktuk a szobánk ajtaját, már azonnal nekiestem és falnak szorítva csókoltam. Kezeit nyakamba vezette és hajamba túrt. Felkaptam az ölembe és úgy döntöttem ismét a kemény falapnak. Fejét hátravetve sóhajtott föl, ezzel utat engedve nyakához. Kérdés nélkül kezdtem el nedves csókokkal behinteni nyakát. Szívogattam, néha megharaptam az érintetlen bőrfelületet, ami belőle csak még kéjesebb sóhajokat váltott ki. Mindenhol összeértünk, összesimultunk. Már-már eggyé váltunk és úgy hullámzott testünk. Egyik kezemmel combjába markolva tartottam, míg másikkal vetkőztetni kezdtem. Hasonlóan cselekedett ő is, lábaival átkarolta derekamat és egyik kezével még mindig nyakamat karolta át. Lassan lefejtettük egymás felsőit, így már szabadon simíthattam gyönyörű felsőtestére.

- Annyira kívánlak... - Súgtam fülébe és hirtelen elrántottam a faltól, hogy tovább haladjunk.

- Ha lehetne már most kérném, hogy hatolj belém. - Kuncogott föl, mikor a puha matracra dobtam.

- Csak haladjunk szépen, lassan. - Hajoltam ismét ajkaira és úgy faltam fel őt.

Nyelvemmel felfedeztem szája minden szegletét, de én többet akartam. Szinte már egymás torkának estünk, de ez sem elégítette ki vágyainkat. Nyakát vettem újból célba, de ő sem tétlenkedett. Mellkasomra vezette kezeit és úgy simított végig felsőtestemen. Mikor kulcscsontján kezdtem el foltokat hagyni hajamba túrt és meg is húzta tincseimet. Kéjesen felnyögött tetteimre és ez mégjobban feltüzelt.

- Tégy magadévá alfám... - Ejtette ki szavait váratlanul könnyedén.

- Ne félj, meglesz. - Tértem át mellkasára, ami sokkal hívogatóbb volt, mint gondoltam.

A terhesség és a szoptatás sok előnnyel jár. Például, hogy iszonyatosan szexivé teszi az én Leviomat. Szépen megduzzadtak "mellei", így még kívánatosabbá tették őt. Egyik kezemmel bimbóján munkálkodtam, míg másikkal elkezdtem megszabadítani nadrágjától. De a legnagyobb meglepetés akkor ért, mikor megszívogattam kavicskáját. Mivel furcsa, édeskés ízű valamit éreztem meg számban. Látszott, hogy mindketten meglepődtünk és nem értettük a dolgot. De tetszett a gondolat, hogy az imént megízlelhettem Eiji táplálékát. Már értettem, hogy mit szeret ebben ennyire.

- Neh! Ehz furha... - Tolt el magától és mellkasa elé emelte kezeit.

- Nekem mondod? Mindig így izgattalak fel, de most ilyen izé jön belőled. Meddig lesz ez így? - Húztam el számat mosolyogva.

- Még évekig. - Válaszolta lazán, mire csak felkaptam a fejem.

- Mi!? - Akadtam ki. Az nem lehet.

- Mi a baj? Eijinek ennie kell és két éves koráig alig ehet szilárd ételt. - Nézett rám értetlenül.

- Ez katasztrófa, mi lesz így velem? - Valahol már kezdtem beletörődni, de akkor is fájt.

- Emiatt ne törjön le a lelkesedésed, ennyire rossz volt az íze? - Kérdezte reménykedve.

- Leginkább fura volt. Nem szoktam meg, hogy jön onnan valami.

- Pedig nagyon is jön. És ehhez csak annyit füzök még hozzá, hogy túl sok is jön. Több, mint amit Eiji meg tudna inni. - Nézett rám beharapott ajkakkal.

- Mire akarsz kilyukadni? - Kérdeztem incselkedve.

- Nem is tudom...

Nem hagytam, hogy befejezze, mert ismét mellkasára tapadtam és szívogatni kezdtem mellbimbóját. Furcsa volt, de izgatott is tejének íze. Persze ő csak kéjesen tekergett alattam és egyre inkább markolta hajamat. Lassan lehúztam nadrágját és combjaiba martam. Megőrjített hófehér, bársonyos bőre, ahogy megcsillant rajta a lemenő nap fénye. De egyben boldog is voltam, hogy Levi végre nekem adja magát. Erre vártam már hónapok óta.