Reményem utolsó fonala

40.

Erwin:

Október 28-a is eljött. A kettőnk nagy napja. Amikor végre egybekeltünk és Levi hivatalosan is az én csodaszép omegám lett. Hihetetlenül boldog voltam és izgatott. Természetesen fel, s alá járkáltam a szobámban, miközben Hange és Mike nyugtatni próbált. Levi már javában készülődött a régi lakrészében. Kenny, Historia és Ymir társaságában. Persze rengeteg szobalány is megfordult nála és még Hange is néha átnézett. Minden kellő információt tőle tudtam meg. Többek között azt is, hogy Levi már most gyönyörű és csak egyre szebb lesz. Amit nehezen tudok elképzelni, mert ami tökéletes, az tökéletes, már nincs mit javítani rajta.

- Állj már le egy pillanatra! - Szólt rám Hange, mikor fel-alá járkáltam és vállamnál fogva leültetett.

- De nagyon izgulok! És félek is! - Csattantam föl és hátra dőltem a fotelban.

- Mitől tud félni a nagy Erwin Smith? - Forgatta szemeit unottan.

- Mi van, ha nem-et mond? - Abba biztosan belehalok.

- Miért tenné? - Látszott rajta, hogy tényleg hülyének nézett.

- Mi van, ha már nem szeret, vagy talált valaki mást magának? Hónapok óta nem is voltunk együtt, lehet, hogy kiszeretett belőlem. - Érveltem a gondolatmenetem mellett.

- Te teljesen hülye vagy. - Csapott tarkón és felsóhajtott.

- Ezt most miért kaptam? Ne ütögess! - Néztem rá vádlón.

- De, ha egyszer igazam van? Levi jobban szeret téged, mint te azt hiszed. Látom, ahogy csillog a szeme, mikor rád néz. De elég csak a nevedet említeni és már felvidul. Szeret téged, a fiatokat és a cicusát. Ő őszinte, ha nem így lenne, már bevallotta volna. Bízz benne és sose ereszd el őt.

- Remélem igazad van.

- Tudom, hogy igazam van... De ideje indulni, szedd össze magad!

Kissé sietősen elindultunk ceremónia helyszíne felé. Rengeteg ember volt és közülük sok befolyásos. Reméltem semmi hiba nem csúszik be a számításomba, mert akkor nagyon kínos lett volna. De ez megoldódni látszott, mikor elindult a szertartás és felcsendültek a dallamok. Levi lassan lépdelt felém, Kenny oldalán. Róla is sütött, hogy megilletődött a sok szempártól. Tekintetünk azonnal megtalálta a másikét és végigfutottam külsejét. Ruhája habos-babos fehér öltöny volt, barack színű nyakkendővel. Kezei közt egy gyönyörű, szintén barackos csokrot tartott. Csuklójánál apró csipkék futottak végig, amik még kecsesebbé tették őt. Megállt, átölelte Kennyt, majd felém fordulva lépett hozzám. Átadta Hangenak a csokrát, majd kezembe helyezte kacsóit.

- Gyönyörű vagy... - Súgtam fülébe, majd arcára adtam egy apró puszit.

- Te nem vagy olyan nagy szám. - Válaszolt flegmán, majd elkuncogta magát. - Tetszik az öltöny?

- Igen. Főleg, mert te tervezted. - Szorítottam rá kezére és a pap felé fordultunk.

Alig tudtam figyelni, hogy miről van szó. Levi túlságosan gyönyörű volt és káprázatosan hívogató. A mézédes, dús ajkai, amik vörösen csillogtak. Karcsú, bájos alakja, amin kedvemre simítottam volna végig. Mesebelien kék lélektükrei, amik úgy fénylettek, mint a csillagok. Mind elterelték a figyelmem, de csöppet sem bántam. Csak szerettem volna már karjaimba zárni és örökké csókolni.

- Igen, akarom! - Hangzottak fel kedvesem szavai.

- Erwin Smith Terpudos hercege! Ígéred, hogy kiállsz férjed mellett, jóban-rosszban, örömben és bánatban? - Végig Levi arcát fürkésztem, akinek könnyek ültek bagolylesőiben.

- Ígérem...

- Fogod majd a kezét a legnehezebb időkben is és mindig csakis az igazat mondod? - Rászorítottam gyönyörű omegám kezeire, majd válaszoltam.

- Ígérem...

- Örökké szeretni fogod őt és gyermekeiteket? Fogadod, hogy sosem hagyod el a családodat és kiállsz mellettük? - Levi csak mosolygott és könnyeivel küszködve hallgatta a fogadalomtételt.

- Fogadom...

- Akarod-e férjedül az itt jelenlévő Levi Ackermant? - Tette föl a nagy kérdést!

- Mindennél jobban akarom! - Válaszoltam, majd magamhoz húztam derekánál fogva.

- Akkor az Úr színe előtt házastársakká nyilvánítalak titeket. Csókoljátok meg egymást. - Tenyeremet arcára simítottam és összeérintettem ajkainkat.

Hangos tapsvihar zendült föl a palota udvarában. Mindenki ujjongott és üdvözölte Levit a "családunkban". Magamhoz húztam és újra birtokba vettem ajkait, de most már szenvedélyesebben. Viszont kedvesem piros almácskáin sós cseppek folytak végig. Serényen törölgettem patakban folyó boldogságát, de csak hozzám bújva sírt fel.

- Annyira boldog vagyok... - Emelte rám tekintetét és gyűrűjét kezdte vizsgálni.

- Nálam nem jobban az biztos. Most már semmi nem választhat el minket. Ígérem mindentől meg foglak óvni titeket. - Pusziltam hajába és elindultunk a családunk felé.

Kezembe kaptam a nyűgösködő Eijit, majd vissza vonultam a pódiumra kedvesemmel. Átadtam Levinak, mire azonnal megnyugodott a kicsi pólyás, így már teljes csend volt a téren.

- Először is szeretném megköszönni, hogy ennyien eljöttek. Számomra ez egy felejthetetlen pillanat és örülök, hogy ezt önökkel is megoszthattam. Nem húzom sokáig az időt, mert kezd hűvös lenni. - Mosolyodtam el és átöleltem Levi derekát.

- Tudom, hogy most először mutatom be kedvesem, sőt immáron férjemet, úgyhogy szólnék róla néhány szót. Nem ismerem oly' régóta, de tudom, hogy tisztességesebb, őszintébb és figyelmesebb bárkinél. Most bármit mondok is, úgysem fogja senki elhinni, mert csak én ismerhetem igazán. De remélem idővel bebizonyítja, majd mindezt önöknek. Sőt megmutatja igazi báját, mert azzal mindenkit levesz a lábáról. - Arcát mellkasomba temette és próbált elbújni az emberek elől, amin csak kacagni tudtam.

- De legfőképpen azt köszönöm Szerelmem, hogy életet adtál az én gyönyörű kisfiamnak. Ezért mérhetetlenül hálás vagyok és tisztellek mindazért, amin keresztül mentél. - Csókoltam kézfejére, majd átadtam neki a szót. Először ellenkezett, majd beadta a derekát.

- Hol is kezdjem? Ez annyira új még nekem, úgyhogy elnézést kérek mindenkitől. Csupán annyit szeretnék hozzáfűzni Erwin beszédéhez, hogy minden tőlem telhetőt meg fogok tenni a bizalmatok elnyerése érdekében. - Mosolyodott el ő is és apró puszit adott Eiji fejére.

- Sok boldogságot az ifjú párnak! - Kiabálta be valaki a tömegből.

- Éljen! - Kezdtek el ujjongani és mozgolódni.

- Erwin... Kicsit elfáradtam. Leülhetek? - Nézett rám kiskutya szemekkel.

- Persze! - Vettem át tőle Eijit és nyújtottam neki kezemet, hogy kapaszkodjon bele.

- Sajnálom, hogy hamar eljöttünk. - Ült le egy székre a lagzi helyszínén.

- Ne is gondolj erre. Nekem az a legfontosabb, hogy te jól legyél. Csoda, hogy így bírod. - Kisfiam buksijára simítottam, mire nyamnyogott egyet és tovább szunyókált.

- Köszönöm...

- Mit édesem? - Ültem le mellé és átöleltem derekát.

- Hogy vagy nekem... - Hajolt ajkaimra és egy lágy puszit adott.

De a meghitt pillanatot a hangos, becsődülő társaság törte meg. Úgyhogy felpattantam és lassan, egyesével mindenkit üdvözöltem. Levi is csatlakozott hozzám, így őt is bemutathattam sokaknak. A befolyásos nemesi emberek már az agyamra mentek. A többségük pökhendi és nem tudják elfogadni, hogy nem egy csinos, fiatal hercegnőt vettem el. Sőt, már közös gyerekünk is van, aki idő közben a jövőbeli kereszt anyja kezébe került.