Reményem utolsó fonala

35.

Levi:

- Levi! Várj egy kicsit! - Hallottam meg egy távolról jövő kiáltást.

- Mi a baj Hange? - Fordultam felé, mikor ideért.

- Semmi, csak beszélni szerettem volna veled. - Fújta ki magát a rohanás után.

- És mégis miről? Nemrég megtárgyaltunk mindent. - Mosolyogtam a lányra. Tényleg nem értem.

- Áhhh, csak annyit szerettem volna, hogy jól vagy-e? - Kérdezte tőlem menet közben.

- Persze. De tudod, hogy szólnék, ha bármi lenne. - Fordultam be egy másik folyosóra.

- Igen, tudom. De fontos, hogy a legkisebb változásnál is riassz. - Simította hátamra kezét.

Néhány napja lementem a szabóhoz, hogy varrjon nekem egy nadrágot, ami olyan, mint a többi csak elől gumis az anyaga. Hamar el is készült, úgyhogy most van miben kóricálnom a palotában. Mindenem megnőtt és ez a ruhatáramra is kihatott. Nagyobb nadrág és póló, a cipőim már rám se jöttek. Ilyenkor a nők és az omega férfiak egyszerűen egy apró gombóccá válnak. Én sem voltam ezzel másként, de ez Erwinnek kifejezetten tetszett. Kerekebb fenék és mellkas járt ezzel, csak éppen nem tudta kihasználni. Úgyhogy tudtam mivel húzni az agyát.

- Minden nap meg fogod kérdezni, hogy, hogy vagyok? - Mosolyodtam el gondoskodásán.

- Nem. Minden nap kétszer! Minimum! - Hangsúlyozta ki szavait.

- Rendben...

- De tényleg szólj, ha valami van. Ha akár egy kicsit is fáj valamid. - Álltunk meg és maga felé fordított.

- Most hogy mondod. Kicsit fáj a hátam. - Fogtam az említett testrészre.

- Várj meg itt, egy pillanat és jövök. - Futott el, gondolom a szobája felé.

Leültem a folyosón elhelyezkedő padra és megvártam míg visszaér. Kezdett már kissé hűvös lenni, így Erwin pulóvereit is igénybe vettem. A probléma csak az volt, hogy hasban voltam csak nagy. Hosszú volt maga az egész és hosszú volt az ujja is. Visszahajtottam amennyire csak tudtam, de még így is hatalmasok voltak. Ezekből nem akartam varratni magamnak erre a kis időre. Lehet addigra már meg is születik a kicsi, mire elkészülnek vele. Úgyhogy inkább a szenvedős megoldást választottam. De plusz pontnak számított, hogy Erwin illata volt.

- Már itt is vagyok! - Fordult be a sarkon és kezembe nyomott egy tégelyt.

- Ez micsoda? - Kérdeztem nevetve.

- Kenőcs a hátadra. Nem mondom, hogy elmúlik tőle a fájdalom, de jobb lesz vele. Ezt akkor is használhatod, ha majd a kicsit kell emelgetned. - Mosolygott rám, majd intett és elsétált.

Feltápászkodtam és szobám fele vettem az irányt. Mostanában sokszor vagyok egyedül, mert Erwin dolgozik, a királyné is elfoglalt a maga ügyeivel és Hange is ide-oda rohangál egész nap. Bár az igazat megvallva még ez is jobb mint a bordélyházban. Ott csak kurvaként voltam kezelve, csak ők élvezték igazán. Átmentek rajtunk, majd nem is láttuk őket többé, bár volt aki rendszeresen látogatott minket. Még mindig fájt a gondolat, hogy én önszántamból tettem ezt. De mentségemre szóljon, hogy a jó érdekében.

- Erwin? Te hogyhogy itt? - Kérdeztem meglepődve, az ágyon ült és olvasott valamit.

- Mára már nincs dolgom, úgyhogy veled leszek egész délután, mint valami pióca. - Tette le a könyvét mosolyogva.

- Rendben... Ennek én csak örülni tudok. - Vigyorogtam gondolataimon. Ez a fránya terhesség, legyen már vége.

- Hogy érzed magad szerelmem? - Kérdezte mikor befeküdtem mellé és szorosan hozzábújtam.

- Fáradtan és fáj a hátam is, de Hangetól kaptam rá krémet. - Mutattam föl a kezemben lévő gyógyírt.

- Kenjem be a hátad? - Kérdezte homlokomra puszilva.

- Azt megköszönném, én nehezen tudnám megoldani. - Nyöszörögtem, mire csak elnevette magát.

- Gyere, feküdj le. - Simított arcomra.

Megkereste hernyó alakú párnámat és egy akkora kört csinált belőle, amibe belefér a hasam. Levette felsőmet és segített lefeküdnöm. Teljesen kitámasztott a párna, így nem nyomtam meg a hasamat sem és még kényelmes is volt. Hozott egy takarót, amit rámterített, majd fogta a krémet és felém magasodott. Fölöttem támaszkodott és úgy húzta lejjebb egy kicsit a pihe-puha leplet. Vállamra kent egy kis kenőcsöt és azzal kezdte masszírozni a befeszült izmaimat. Annyi stresszel jár az esküvő, hogy teljesen befásultam.

- Szólj, ha valami nem jó. Rendben? - Nyomott egy puszit arcomra, majd bólintásom után folytatta.

Mikor már bőröm beszívta a hidratáló és gyógyító keveréket, tovább haladt. Még lejjebb húzta a takarót és most lapockáim vonalára kente föl a csúszós krémet. Először csak simogatta bőröm, majd itt is lazítani kezdte izmaimat. Hihetetlenül jó érzés volt, majdnem el is aludtam, de hirtelen abbahagyta, így kipattantak szemeim. Most már fenekemig húzta a leplet, így felsőtestem teljesen kint volt. Lejjebb hajtotta nadrágom korcát, így derekamhoz is hozzáfért. Újabb adag krémet kent bőrömre, majd masszírozni kezdte fedetlen testemet. Mikor ezzel a résszel is végzett, abbahagyta kicsit. Kezére még egy kis adagot vett és azzal folytatta műveletét, de most már a teljes, szabad bőrfelületet. Nem csak vállamig ment el, de felkaromat is meggyurmázta. De keze nem csak felfele, hanem lefele is feszegette határait, így néha fenekemre simított és bele is markolt az anyag alatt.

- Erwin! - Szóltam rá, mikor már sokadjára tért gömbjeimre.

- De olyan kerek. - Mondta elbűvölten és biztos vagyok benne, hogy nyálát csorgatta dombjaim miatt.

- Maradj a megadott részen. - Motyogtam neki, majd visszaejtettem fejem a párnákra.

- Jól van na. - Gyömöszölte ismét hátamat.

A kellemes bizsergető érzés és a meleg tenyerek miatt viszont kezdtek le-le csukódni szemem. Teljesen elnehezedtek tagjaim, majd lehunytam pilláimat és hagytam, hogy elnyomjon az álom.

...

- Erwin! - Ébredtem meg hangosan kiáltva.

- Mi az, mi történt!? - Ült föl az ágyban és vállamra simította kezét.

- Fáj a hasam! - Válaszoltam neki pánikolva.

- Maradj itt, szólok Hangenak. - Pattant ki az ágyból és magára kapott egy köntöst.

- Ne! Ne hagyj itt! - Kaptam utána és keservesen sírni kezdtem.

- Nyugodj meg egy kicsit, nincs semmi baj. Elszaladok Hangeért és már itt is vagyok, csak egy perc. - Simította arcomra kezeit, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.

Kisietett a szobából, így egyedül hagyva engem a hatalmas ürességben. Nem csak a hasam, de mindenem görcsbe rándult. Éles, nyilalló fájdalom hasított belém, mire visszahanyatlottam és szenvedve kezdtem vergődni az ágyban. Nagyon fájt és ezt semmi nem tudta csillapítani. Újabb, az előzőnél erősebb fájdalom nyilallt belém, mire felsikítottam. Én ezt nem fogom kibírni. Most, hogy ezt megtapasztaltam elismerésem az összes anyának, akinek meg kellett szülnie a gyerekét. Ez pokoli.

- Itt vagyunk Levi! Mondd el, hogy mit érzel! - Ért ágyam mellé Hange.

- Nagyhon... Áááh! - Szakadt ki belőlem egy újabb sikoly. - Fháj...

- Hol és hogyan? Tudom, hogy nagyon rossz, de muszáj tudnom. Értesítettük a Doktor Urat, nemsokára itt lesz. - Szorította meg kezemet Hange.

- Szúr... nyilall... nagyon éles... - Válaszoltam neki, mikor kissé alábbhagyott a fájdalom.

- Értem és pontosan hol? - Kérdezte, mire nagy nehezen alhasamra mutattam.

- Köszönöm... - Mosolygott rám, de mosolya baljós volt és fájdalmas.

- Hozzanak melegvizet és törülközőket! - Szólt Hange az ideözönlött szobalányoknak.

- Jól figyelj rám Levi. - Hangja nyugodt volt és határozott.

- Ááh! - Újabb borzasztó nyilallás. Hogy fogom én ezt kibírni?