Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

42. rész A régi mániám,...

Hol is kezdjem. Mohács kissé kemény volt velem, és mostmár még arra is kell figyelnem, hogy senki se tudja meg Fannin kívül, hogy szupererős vagyok. Így belegondolva mégsem volt túl jó ötlet hagyni az Írónak, hogy adjon nekem egy adag emberfeletti képességet. De térjünk is a lényegre. Már március van, a tavasz megjött. És vészesen közeledett az a dátum. Március 15. Múltkor ilyenkor harcba mentünk, de most ünnepséget kell szerveznem. Szóval végigtelefonálgattam, hátha idén is megúszhatjuk meccsel, de még mindenki a téli bajnokságot pihente ki. Fogtam is a fejem. De akkor pont kapóra jött valami. Egy újságcikk. A Gróf Akadémiáról. Nem másról, mint Észak-Erdély visszacsatolásáról (vagy abból a szemszögből elcsatolásáról), és rólunk, bár egy szó se esett róla, hogy vezérük ex-Horthy diák. És nem véletlen, hogy ez a cikk most jött fel. Mert az a román újságíró lány tudja, hogy jön nemzeti ünnepünk. De ekkor eszembe jutott egy terv. Hadat üzenni a Grófnak, elmegyünk, így nem kell ünnepség. Először is, kell egy casus beli. Egy újságcikk nem lesz elég. Elmegyek meglátogatni Alice bandáját, és szerezni egy háborús okot. Fel is hívtam szeretett volt vezérünket.

-Szia Ayumi, mit szeretnél?-kérdezte Alice.

-Szeretnélek meglátogatni, és megnézni, milyen a Gróf. Holnap jó? Tele van a naptáram, szóval örülnék-mondtam.

-Oké, de mivel nem szóltál korábban, semmi formalitás. Csak a túra. Ja, és itt nem nagyon komálják a fajtádat-válaszolt Alice.

-Rendicsek-tettem le a telefont nagy mosollyal.

Következő nap reggelén már mennék is, de túl hangos voltam, így Soma észrevesz.

-Hova, hova?-áll be a szobám ajtajába Soma.

-A Grófhoz. Megnézem, hogy muzsikál Alice-mondtam.

-Semmi hátsó szándék? Látom az otthoni híreket, és az Origo már kissé felháborodott egy bizonyos cikken a románoktól-mondta Soma.

-Nekem nincs időm, hogy egyáltalán ilyen szennyt észrevegyek. De köszi, hogy szóltál!-mondtam, és elsuhantam a fiúm mellett.

-Várlak haza!-integett utánam Soma.

Felszálltam a repülőre, és két óra múlva már szálltam le.

-Ayumi! Örülök, hogy végre meglátogatsz minket-mondta Alice, ahogy kiszálltam.

-Én is. Érdekel, hogy éltek itt. És persze hallottam egy-két dolgot arról, hogy otthagytad a Grófot a téli bajnokság idejére-kacsintottam.

-Hát, gondolom már rájöttél, miért-mondta Alice. (kulcsszó: kánon)

-Parancsnok, megjött a vendége?-kérdezte egy lány, aki Alice felé tornyosult.

-Marina, megmondtam, hogy ne lépj mögém szó nélkül!-mondta Alice.

-Ahogy látom, megjött. Marina Constantinescu, szolgálatára-hajolt meg előttem Marina.

-Ő az alparancsnokom. Végzős-mondja Alice.

-Hello Marina. Ayumi Hakaga vagyok, a Horthy kormányzó, Alice ex-iskolatársa-mutatkoztam be.

-Ma-ma-magyar...-ragadt a szó Marina szájában, majd elrohant.

-Én szóltam-mondta Alice.

Elindult a túra. Egy kis séta után megláttam egy óriási máglyát a hátsó kertben.

-Miért van ott egy máglya?-mutattam oda.

-A termékenység szellemeinek mutatnak be áldozatot-válaszolt Alice.

-Mi van?-néztem értetlenül.

-Nálunk nagyon divatban van a boszorkányság és a jóslás, a sensha-do csapat legnagyobb szerencstélenségére-sopánkodott Alice.