Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

56. rész A "Függönyt le" hadművelet

Való igaz, még mindig nem éreztem jól magam azután, ami Hokotában történt, de a Horthy tengeri levegője sok dolgot elfeledtet. Sokaknak csak ez a világ az igazi, és kint van az az óriási álomvilág, ahova egyszer-egyszer elmennek, hogy találkozzanak azokkal, akik ott élnek. De minek is vagyok ennyire poetikus?  Azt én se tudom, de menjünk tovább a sztoriban. Soma éppen vacsorát készít magának.

-Kaphatok én is?-kérdeztem játékosan.

-Ayumi? Nem számítottam rád, de ha akarod, a melegszendvics nem egy akorra ördönsősség. De kifejezetten megkönnyebültnek tűnsz, már amennyire egy gyászoló lehet-kérdezte meglepődve Soma.

-Maradjunk annyiba, belenyúltam egy kicsit az élet körforgásába-néztem másfelé.

-Valaki végre rájött, milyen előnyei vannak annak, hogy az ember egyszer itt, egyszer ott tojik az emberi élet szabályaira?-Soma kacsintott.

-Lehet. Akkor viszont nekem is csinálj vacsorát! Ja, és remélem, hogy nem etted meg az onigirit!-kértem, mire Soma nagyott nyelt.

Igen, Suzume ajándékosdoboza üresen tátongott, mellette az eperdzsemmel. De én voltam az, aki nem szögezte le, hogy hagyjon. Másnap visszatértem az iskolába, fehér szalaggal a karomon. Mindenki meglepődött.

-Tegnap hallottuk mi történt, és részvétünk. De hogy ilyen korán visszatérni, azért gyorsan átmentél a gyászon-mondta Takako.

-Hatalmamban állt elején venni az egésznek...-kacsintottam.

-Ohh...-Suzume azonnal megértette a lényeget.

-Gondolom vissza...-Riku száját befogta Riko-Mindenki tudja, Ayumi mire gondolt, nem kell felvilágosítani, főleg nem ekkora tömegben.

A napom maradék része is így telt, mind tanárok, mind diákok odajöttek hozzám, és részvétüket fejezték ki. A másodikosok odáig mentek, hogy fehér sálakat vettek fel, és az iskolában sem vették őket le. Délután, mikor már mentem haza, Naramo odajött hozzám.

-Kormányzó asszony, kérem, menjen az irodájába. Körbement a hír, és vagy 25 levél várja önt a lehető legkülönbözőbb helyekről, és nem készültem válaszokkal-mondta másodkormányzóm.

-Akkor nézzük azokat a leveleket-indultam a felső emeletekre.

És tényleg, ott tornyosultak egymás hegyén-hátán a borítékok az asztalomon. Kinyitottam az elsőt, Renta Tsuji küldte, a hajóminisztérum alatt. Nem győzte leplezni azt a negédességet, amivel ez át lett itatva. Az oktatási minisztérium levele se volt más, de az legalább nem egy rejtett odaszúrás akart lenni, hanem egy tizenkettő egy tucat részvétlevél. Aztán érdekesebb levelek is jöttek. Régi barátok, Miho, Maho, Kay, Katyusa, Alina, Erika, Mikka, Darjeeling, Alice, és a többiek. Mind a maguk stílusában írt, mert még Maho tiszteletteljesen írt a Vörös Baronessznek címezve, huga inkább őszinte és szívből jövő szavakat írt a papírra. Nagy meglepetésemre Shiho is üzent, és még kiskönyvet is küldött sensha-do taktikákról. Jött még néhány levél rajongóktól, és egy Panka nevű lánytól, akinek a nevét már valahol hallottam. Úgy hivatkozott magára, hogy Soma legjobb barátjának a testvére. Valószínűleg az Ír... akarom mondani, Ervin testvére. De ami igazán meglepett, azt a Grófból hozták.

-Kedves Ayumi! Hallottam a hírt, és részvétem a nagyszüleidért. Ilyenkor az a legjobb, amikor néhány napot elmész szabadságra, csakhát neked azt nem nagyon lehet, vagy a hajó elsüllyeszti önmagát. Legszivesebben visszatérnék segíteni, de nálam még nem is csak vicc, hogy elsüllyed a hajó nélkülem. Sok boldogságot, Mei-olvastam.

Ez felvágott egy varratott nálam. Mei hiánya ténylegesen már hónapok óta tátong, mint valaki, aki képes lenne vezetni az iskolát, ha nem leszek. Még Naramo is csak ímmel-ámmal tartja a vízen a sulit. De nem ez most a prioritás, most válaszolni kell mindenkinek, aki levelet küldött. És nem is volt prioritás egész februárban. A hónap alatt lassan elfelejtettem minden búmat, anya is rendbejött, és semmi sem történt igazán. A Valentin-nap ilyen intézményekben nem kivitelezhető, a farsangot meg ráhagytam Naramóra, mivel ha nem kell, nem kockáztatom meg a berúgást. De eljött a március, és mint valami boxütés, úgy vágódott a képembe március 15. Már megint nem szeretnék ünnepséget szervezni, senshameccset meg kicsit késő játszani. Hacsak nem csinálunk egy A vs B csapatot. Ígyhát behívtam az irodámba Hayát.