Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

7. rész Újév és pizza

Az Író már elment, és éppen pakolok. Ma van az utolsó nap 2013-ban, amikor a hajón vagyok. Már nagyon hiányzik apa és anya, meg persze Hokota (ironikusan közel Oaraihoz), a város, ahol élek. Egy gondolat kavargott bennem: Mivel menjek haza? Oaraiban tesz le a hajó, onnan van busz, vagy választhatom a menő módját is. Bepakolok a 35M-be, és mivel van jogsim rá, ezért nyugodtan hazamehetek. Elindulok a tankkal az Ibaraki prefektúrához induló hajóhoz, amikor összetalálkozok Suzuméval.

-Szia Suzume, hova mész?-kérdeztem.

-Az Oaraiba menő hajóhoz. Minél előbb haza akarok menni-mondja Suzume.

-Hol laksz?-kérdeztem.

-Hokotában-mondja Suzume.

-Micsoda?! Én is ott lakok! Na, tudod mit, hazaviszlek!-örültem.

Suzume behuppant a kisharckocsiba, és elindulunk. Összetalálkozunk Naramóval, aki ellenőrizte a diákokat, hogy hova mennek.

-Jó napot, kormányzó asszony-mondja Naramo.

-Szia Naramo-kukkantottunk ki a tankból.

-Ki az utasa?-kérdezte Naramo.

-Suzume Ibirchi-mondom én.

-Akkor önök ketten utaznak a magánhajón, amit persze a kormányzó asszonynak tartunk fenn, mert ahogy látom, ugyanaz a céljuk-mondja Naramo(az Író kiszólása, innentől gyakori lesz: Naramo mindenkihez, főleg Ayumihoz, egyes szám harmadik személyben beszél, és ő lesz a "mindig komoly vagyok" ember.).

-Magánhajó?-kérdeztük Naramótól.

-A kormányzó asszonynak, meg persze minden pénzesebb suli vezetőjének van egy jachtja, aminek minden japán és észak-koreai kikötőben van kikötési engedélye. Na, mindegy, de kérem, hogy induljanak-mondja Naramo.

Így továbbhajtottunk a jachtom felé. Mikor odaértünk, Suzume kérdzett tőlem valamit.

-Nem gondolod, hogy tizenkét éves létedre túl nagy hatalom összpontosul a két kezed között?-kérdezte.

-Szerintem a magyarok egy kicsit túllőtek a célon, de nekem pont jó, mivel mögöttem áll Naramo, és persze a tanárok-mondom én.

Így mentünk haza. Kikötötünk, és jött egy ötletem.

-Suzume, nem tartunk Oaraiban egy diadalmenetet?-kérdeztem.

-Tartsunk. Hozom a zászlónkat-mondja Suzume.

Indult a menet. Az oaraiak, látván, hogy megjött az a csapat noob, aki szétlőtte a méltóságos sensha-do csapatukat, nem nagyon örültek. Valaki még az Ibaraki Híreket is kihívta, akik élőben közvetítették a diadalmenetet. A végén elhagytuk Oarai-t, miután már eleget lengettük a zászlót, de az Ibaraki Hírek nem akart lehagyni minket.

-Csak egy interjút kérünk!-ordibálták.

Így folyt az üldözés, amíg le kellett raknom Suzumét.

-Most elrejtőzünk, te elmész, én meg hazafelé lerázom őket. Rendben?-mondtam.

-Igenis-mondja Suzume.

Elbújunk egy kuka mögött, Suzume kiszáll, én meg újra rámegyek az útra.

-Ahogy Riko tanította...-gondoltam.

Felgyorsultam maximum sebességre, és össze-vissza mentem az utcák között, de a hírműsorokat nem lehet anya nélkül lerázni. Ő a város polgármestere 12 éve, éppen idén nyert újra, és ő, ha engem kezdett zaklatni a sajtó, mindig kimentett. Így nem volt más választásom, felhívtam anyát.