Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

59. rész A Horthy végveszélyben

(Vissza Ayumira, az előző rész vége után.)
Igazán érdekelt, mire ment a négy legjobb emberem, amíg távol voltam. És hamarosan meg is tudhattam, hisz a gép leszállt, az ajtó meg kinyílt. Most nem volt semmi fogadtatás, csakis Sándor.

-Kisasszonyok, jöjjenek velem. A tanács várja önöket-nyitotta ki a limuzin ajtaját a sofőröm.

-Mi az a tanács?-kérdezte Naramo.

Válasz nem jött, és mikor az iskolához értünk, az autó megállt.

-A tanács a kormányzói irodában várja önöket-küldött el minket Sándor.

Felsiettünk az irodámba, és tényleg ott volt Hanna, Mei, Nao, és Yor.

-Üdvözlöm, kormányzó. Fontos híreink vannak-mondta Mei.

-Mei, erről már beszéltünk, hívj Ayuminak. És mik azok a hírek?-kérdeztem.

-Távollétedben eldöntöttük, hogy kormányzói cím demokratikus úton évente fog viselőt cserélni. Áldásodat adod rá, Ayumi?-kérdezte Nao.

-Ha nem, kénytelen leszek a Fegyelmi Bizottság nevében letartóztatni téged-tette hozzá Yor.

Hogy micsoda? Ez alattomos egy puccs. De valami nincs rendben, érzem.

-Ezennel lemondok kormányzói titulusomról, ha a nép ezt kívánja-mondtam.

Naramo álla leesett, de többiek egyetértően néztek rám.

-Köszönjük az együttműködést, Ayumi. Addig is, mint a tanárok vezetője, átveszem a hatalmat, és visszaadom az iskolahajó-szövetségnek az iskolát négy nap múlva-mondta Hanna.

Itt tényleg nincs valami rendben. Gondoltam, ezzel nem ma kell foglalkozni, inkább hazamentem.

-Ayumi, végre hazaértél, kedves. Milyen volt otthon?-kérdezte Soma.

-Mióta vagy ilyen nyálas? És hol a tea?-kérdeztem.

-Leszoktam a teáról. Csak felesleges kiadás. És nemrég voltam illentanórán, hogy ne legyek olyan alpári, mint voltam-mondta Soma.

Oké, itt bekattant mindenki. Somának a tea minden, és hogy valaha is ilyen sznobul fejezze ki magát, arra soha nem fogadtam volna. De majd holnap jobban utánanézek mindennek. Szóval nem csináltam semmi különöset egész nap. Jól meghúztam magam, és kerültem minden alkalmat, ami esetlegesen problémás lehet. Kicsit később még aznap este éppen fürödtem, mikor lepattant rólam egy lövedék. Gyorsan lebuktam, és bekapcsoltam a szupererőmet. A szomszéd ház tetején ott gubbasztott valaki.

-Kezelő, itt Vándorsólyom. Második célpont, megvan-beszélt a lány.

Hát újra az életemre tör. Nem hiszem el. De amikor közelebbről megnéztem a töltetet, az igazából egy tű volt, tele valami lila anyaggal. Akkor ez csakis hipnotizálás lehet. De hogy lett itt mindenki ilyen? Hazafele menet láttam, és hallottam, ahogy mindenki olyan formális és sznob mindenkivel. Azért egy néhány ezres várost plusz egy iskolát és egy anyahajó legénységét nem lehet csakúgy meglövöldözni hipnotikus cuccal. Valószínűleg varázslat lehet a háttérben. De ugyanezzel az anyaggal, mivel ahogy megszagoltam a tű végét, hirtelen kedvem lett felvenni egy masnit a nyakamba. Fürdés után gyorsan berohantam a szobámba, kulcsra zártam az ajtót, és elkezdtem kísérletezni. A hat darab aszpirin nem működik, pedig úgy tartja a mondás, hogyha valami üt, aszpirinnel az már tizenegy. Következő ötletem az alkohol volt. De se a kézfertőtlenítő, se az Auréltól kapott rozé nem akart bejönni. Egyszer csak egy kis sokkot adott le magától a testem, és elállt a kotyvalék szagkibocsátása. Ekkor rájöttem, mit kellene csinálni. A leglojálisabb embereimet összeszedni, kirázni a transzból, aztán velük együtt megállítani a hipnóziskórt. Már csak ki kell találni, hogyan csődítsem össze a őket. De aznapra elég volt ennyi, és elmentem aludni. Másnap viszont ahogy felkeltem, jött a terv. DnD partira hívom őket, és mivel mindenki túlzottan "posh", ahogy azt a Gloriana mondaná, biztos elfogadják. Felvettem az alap egyenruhát, tudva, hogy a baronessz-ruha a hatalmam szimbóluma lett, és már hatalmam nincs nagyon.