Második fejezet | Ádám

326 26 9
                                    

– Helga! Helga! – szólongatom az eszméletlen nőt, miközben gyengéden pofozom az arcát. A szívem nyugtalanul dübörög a mellkasomban, de ez érdekel most legkevésbé. – Helga! – motyogom még egyszer a nevét, mire végre kinyitja a szemét. Zavarta körbepillant, nekem meg nagy kő esik le a szívemről. – Hála Istennek! – fújok ki egy régóta visszatartott lélegzetet. – Jól van?

– Nem – suttogja. Könnyek szöknek ki a szeméből, de gyorsan letörli az arcáról, és felkel a kanapéról, ahová lefektettem, miután sikerült elkapnom az ájulása pillanatában. Szerencséje volt, hogy jó reflexeim vannak, különben nagyon eshetett volna. – Bocsánatot kérek, amiért eltörtem a csuprot – szabadkozik, miközben a szétszóródott fényképekhez megy, és összeszedi őket a földről.

– Nem számít – rázom meg a fejem.

– Megértettem, mi miatt hiszi rólam, hogy rosszat akarnék önnek. De én erről nem tudtam. Az apámról igen, de arról fogalmam sem volt, hogy az anyám mai napig tartja a kapcsolatot Fenyvesivel.

Fenyvesi Gábor a Magyarország Jövőjéért Párt egykori miniszterelnöke és pártelnöke. Valaha az én pártelnököm is volt. Az MJP-ben kezdtem a pályafutásom, az ő listájukon jutottam be az országgyűlésbe, és voltam a párt szóvivője is. Azonban évek óta visszásnak gondolom a belső működésüket, és egyre inkább érzékeltem az értékrendszerük megbomlását. Éppen ezért hónapokkal az elnökségi választások előtt elkezdtem szaglászni azzal kapcsolatban, hogy mekkora támogatottsága lenne párton belül egy újfajta iránynak. Kiderült, hogy nagyon is sok, főleg a fiatalabb képviselők és küldöttgyűlési tagok között, ezért elindultam az elnöki tisztségéért.

A váratlan győzelmem olyan felháborodást keltett a harminc éve a hájukat sütögető párttársakban, hogy kibékíthetetlen ellentétek robbantak ki közöttünk, amelyek végül párszakadás keretében csúcsosodtak ki. Fenyvesi és társai megalapították az Egymásért, Magyarországért Pártot, én pedig maradtam az MJP-ben, hogy radikális reformokat, és egészen új pártstruktúrát vezessek be.

Ugyan az elnöki széket megkaparintottam, és a pártunk rég nem látott támogatottsági szintre ugrott, újfajta nehezítést jelent, hogy a kormánypárton túl immár Fenyvesiék is mindent megtesznek azért, hogy elpusztítsanak minket.

Amikor felfedeztem tegnap este a Béla által átküldött anyagokban, hogy Helga szüleinek közeli kapcsolata volt és van Fenyvesivel, egyértelműen levontam a következtetést, hogy Helga is csak és kizárólag Fenyvesi embere lehet, akinek az a feladata, hogy a feleségemen keresztül közel férkőzhessen hozzám, és olyan információkat szerezzen rólam és a pártomról, ami megrengetheti a választók bizalmát. Arra azonban nem számítottam, hogy el fog ájulni, ha szembesítem mindezzel.

– Elmondja, miért kereste meg a feleségemet? – kérdezem nyugodtabb hangon. Közelebb megyek Helgához, és nyújtom a kezem, hogy felsegítsem a földről, ő azonban megrázza a fejét. Nem akar felállni.

Hát, jó, nem erőszak a disznótor…

Jobb híján én is mellé telepszem, és türelmesen várok a válaszára, míg alaposan átnézi újra a kompromittáló képeket.

– Megölték az apámat. Egy éves voltam akkor, nem is emlékszem rá – mondja, de nem néz a szemembe, csak a fényképét bámulja.

– Láttam az aktájában – jegyzem meg. – Börtönben volt akkor. Állam elleni bűncselekmény miatt ítélték el.

– Hazaárulásért. Rendőrnyomozó volt, de túl sokat tudott a kilencvenes évek maffia-leszámolásairól és a kormánytagok kapcsalatairól az alvilággal. Ön is tudja, hogy az akkori politikai elit erősen benne volt ebben, az apámnak pedig kézzel fogható bizonyítékai voltak erről. Együttműködött Fenyvesiékkel, mert világéletében baloldali beállítottságú ember volt. Segíteni akarta a hatalomra jutásukat, akár úgy, hogy leleplezi a kormánypárti politikusok alvilági kapcsolódását. Valószínűleg lebukhatott, ezért koholt vádakkal börtönbe zárták. De ez sem volt elég, valószínűleg még így is veszélyes volt, ezért kivégeztették. Próbáltam kideríteni, hogy mit tudhatott, hogy kinek árthatott volna, kinek a megrendelésére ölték meg, vagy ki volt az elkövető, de semmit sem találtam. Az anyám is titkolózik. Azt hittem, ő sem tud többet, de most, hogy itt vannak ezek a képek, amik bizonyítják, hogy mai napig kapcsolatban van Fenyvesiékkel…

ElmerülésWhere stories live. Discover now