Elmerülés

Tizedik fejezet | Helga

Sziasztok!

Ma csak egy fél fejezettel tudok szolgálni, mert nem lettem kész Ádám részével, szóval, ha egyben szeretnétek olvasni a fejezetet, akkor tegyétek ezt félre holnapra. Ha nem, akkor jó szórakozást kívánok hozzá!

---------------------------------------------------------

Ez biztosan csak egy álom. Olyan fajta, amit élvez az ember, de azért felébredve érez magán némi nyugtalanságot, és legfőképp fáradtságot a túl éber alvás miatt. Az éber alvás legkevésbé sem pihentető. Persze, akit drogként pörget a szerelem, az nem is vágyik aludni.

– Előre fáj a gondolat, hogy vissza kell mennünk a valóságba – motyogom Ádám vizes nyakába.

Miután egyelőre minden vágyunkat kielégítettük, pihentünk egy kicsit egymásba gabalyodva, és megettük az ebédünket, felvetettem az ötletet, hogy mártózzunk meg a holtág vizében. A szeretkezésünk okozta sós izzadság csípte a bőröm, és különben is nagyon vágytam arra, hogy végre együtt is fürödjünk a kellemesen meleg, mégis hűsítő vízben. Nem kellett kétszer kérnem Ádámot, de meghagyta, hogy csak meztelenül hajlandó csobbanni velem. Nem tudtam ez ellen felhozni egyetlen érvet sem, azt hiszem, minden értelemben levetkőztem előtte az összes gátlásomat, így természetesen teljesítettem a kérését.

Már vagy egy órája incselkedünk egymással a vízben, de nem akarunk visszatérni a fojtó valóságba. Újra és újra csókba kezdünk, megsimogatjuk egymást, szerelmet vallunk.

Nekem csak most kezd leesni, mi is történt pontosan. Elindultunk egy úton, amin már nem lehet visszafordulni. Ádám végérvényesen hűtlen lett, én pedig semmit sem tettem azért, hogy ezt megakadályozzam. Nem tudom, hogy végül is én voltam-e az, aki elcsábította, azt hiszem, ez nem is számít. Ehhez mindig két ember kell. A szerelem nem egy racionális dolog. Persze, egy pszichológus nyilvánvalóan azt mondaná, hogy sémakémia az, ami közöttünk van, nem szerelem. Ádámban az apámat keresem. Szerintem ez nem igaz. Nem ismertem az apámat, semmit sem tudok róla, csak azt, amit anyám mesélt. De miután az utóbbi időben egyre több terhelő bizonyítékot szerez Béla anyámról, már abban sem lehetek biztos, hogy bármi is igaz volt abból, amit az apámról állított. Talán ő sem volt jó ember, csak én annak akartam hinni. A gyerekek mindig jónak akarják látni a szüleiket, és a végsőkig védelmezik őket, akkor is, ha erre a felnőttek nem adnak okot. Lehetséges, hogy az egész karrierem, amit apám igazságának szenteltem, és amit végül apám igazságáért húztam keresztbe, az teljesen felesleges volt. Minél többet tudok anyám megkérdőjelezhető tetteiről, annál inkább félek az apám halálának igazságától. Lehetséges, hogy el fog jönni az a pont, amikor megkérem Bélát, hogy ne nyomozzon tovább. Nem kizárt, hogy meg fogok futamodni, mert nem bírná el a szívem a tudatot, hogy apám nem volt olyan jó ember, mint amilyennek én gondoltam. Éppen ezért, ha a pszichológia szerint apámba “kell” beleszeretnem, akkor olyan férfit akarok választani, aki olyan, mint apám a fejemben, és nem olyat, aki olyan, mint apám az életében.

– Nehéz időszak jön, Kicsim. Minden nappal nehezebb lesz jövő tavaszig – puszilja meg a homlokom.

– Tudom, hogy nem fog működni a szerelmünk. Tudom, hogy felőrlődünk majd. De megígérem, hogy ki fogok lépni az életedből, ha már csak rombolni tudok, építeni nem – fogadom meg, s bár a szívem szakad ebbe bele, tudom, hogy ez a helyes.

– Sss… – rázza meg Ádám a fejét, és szorosan átölel. Azt hiszi, hogy ha nem foglalkozunk vele, nincs ott a probléma valósága.

– Nem érted, Ádám? Nekünk ez sosem sikerülhet. Te nem hagyhatod el a családod, és nem is fogod megtenni. És ha meg is tennéd, annak én nem lehetnék az oka. Sosem derülhet ki az összeesküvésünk. Mindent tönkretenne, ha megtudnák, hogy szövetségesek vagyunk. Nem zúzhatod szét a szeretteidet és a pártodat egy szerelem miatt. Az emberek szeretnek téged, bíznak benned és abban, hogy elhozhatod a változást. Jó jelöltjeitek vannak, fiatal, ambiciózus és jól képzett szakemberek, akiket nincs mivel támadni. Ne te légy az, aki cserben hagyja őket. Én magam felmértem a helyzetemet, tudom, hogy mikor kell hátrébb lépnem. Nem foglak téged arra biztatni, hogy bármit is tégy értem. Ellenben én mindig azt fogom csinálni, amit te kérsz tőlem. Mindent a kezedbe adtam, minden döntést rád bízok.