Elmerülés

Tizedik fejezet | Ádám

Miután Helga magamra hagyott az autóban, visszakapcsoltam a telefonom, hogy megnézzem, volt-e olyan hívásom, amit sürgősen el kellett volna intéznem. Negyvenhét sikertelen megkeresést kaptam, köztük a kollégáim, újságírók, Verus és Nóri voltak.

Először Marcit hívtam vissza, hogy megkérdezzem, sikerült-e csitítania a kedélyeket az irodában. Megnyugtatott, hogy a lehető legjobban kezelte a helyzetet, és hogy egyelőre nem akar a pártom egyik tagja se leszedni az elnöki székből a mostanság elég viharos közéleti tevékenységem miatt, de azért szeretnének válaszokat kapni tőlem. Persze, a válaszokat már azelőtt megfogalmaztuk, hogy egyáltalán a vádak előkerültek volna, de az a helyes döntés, hogyha a legközelebb álló munkatársaim sem tudnak a Helgával való szövetségünkről. Egyrészt feltűnő lenne a túl nagy nyugalom, másrészt minél többen tudnak egy ilyen összeesküvésről, annál nagyobb az esélye annak, hogy valaki köpni fog róla a sajtónak, a kormánynak, bárkinek.

Marci a legjobb barátom, a legbiztosabb politikai támaszom, így természetes volt, hogy vele megosztom azt a terhet, amit magamra vállaltam. Helga is támogatott ebben. Egyetértett velem, hogy mindenképpen kell a párt részéről is egy ember, aki mellettem áll, ha minden kötél szakad. Mivel rajtam kívül senkit sem ismer személyesen a pártban, ezért rám bízta a döntést, hogy ki lesz az, akit bevonok ebbe a történetbe.

– Ez így nem lesz jó, Ádám – mondja üdvözlés helyett a feleségem, amikor visszahívom.

Sóhajtok egy nagyot, majd lehunyom a szemem egy pillanatra, villámgyorsan elszámolok tízig, és kényszerítem magam arra, hogy nyugodt maradjak, mert tudom, hogy mi jön.

– Nem játszhatsz olyat, hogy hamis hírekkel elárasztod a médiát, és aztán nem veszed fel a telefont, ha szükségem van rád.

– Tudtad, hogy ez fog történni, megbeszéltük tegnap este – felelem feszülten, de próbálok nem vádló hangot megütni, miközben lefékezek egy piros színre váltó lámpánál.

– De nem tudtam, hogy így megvisel majd. Ádám, azzal van tele az internet, hogy édes hármasozni hívtuk a barátnőmet, aki nemet mondott, ezért te meg akartál csalni vele! – kacag fel hisztérikusan, pedig érzékelem a rekedt hangján, hogy sír. – A képünkkel van tele minden hírportál, és azon gúnyolódnak, hogy rám untál. Azt tárgyalják a kommentekben a férfiak, hogy ha neked nem kellek, akkor őket nyugodtan leszophatom, és ők szívesen megbasznak majd engem.

Most már tényleg nagyokat kell lélegeznem, és lassan kell elszámolnom tízig, mert érzem, hogy majd’ kiugrik a szívem a helyéről.

Én ezt nem akartam. Nem akartam fájdalmat okozni neki ezzel, de őszintén szólva, annyira hajtott ez a terv, hogy nem is gondoltam arra, hogyan fogja ez őt érinteni. Engem már nagyon semmi sem renget meg, mert a politikai pályafutásom során mindent a nyakamba zúdítottak, ha lejáratásról, hazugságokról, lekicsinylésről volt szó. De azzal nehéz szembenézni, hogy a saját akcióm legnagyobb károsultja egyértelműen a feleségem lett. Pedig számítanom kellett volna arra, hogy ha ilyen súlyos állításokat fogalmaztatok meg Verussal a házasságunkról, akkor annak a kárvallottja nem én leszek, hanem Nóri. Mert ez így működik. A patriarchális rendszer velejárója, hogy a társadalom azt hiszi, ha tönkremegy egy házasság, az csakis a nő hibája lehet, ha megütnek egy nőt, akkor azt ő provokálta ki, és ha megcsalnak egy nőt, akkor az azért volt, mert ő nem szopott elég jól. Ez ordenáré faszság. 

– Ádám, nem tudok kimenni az irodámból. Én nem bírok belenézni a kollégáim szemébe – suttogja.

– Figyelj rám egy picit – kezdem gyengéd hangon. – Visszamegyek most a pártszékházba, és közzéteszem az álláspontunkat. Neked sem kell többet mondanod annál, mint amit én mondok. Ha most megfutamodsz, azt fogják gondolni, hogy igaz az, amit Verus állít. Te ismered az igazat, és én is ismerem. Mindketten tudjuk, hogy semmi sem történt meg abból, amit Verus mondott. Csak az számít, hogy te és én tudjuk ezt, semmi más, érted? Ez minket nem ingathat meg, nem törhet össze. Erősnek kell lenned, Édes, mert kemény időszak jön. De megígérem, nem hagyom még egyszer, hogy ez történjen. A közösségi médiát pedig hanyagold most pár napig, mert bele fogsz őrülni, ha hagyod, hogy szíven találjanak azok az undorító kommentek.