Elmerülés

Tizennyolcadik fejezet | Ádám

Az utóbbi két nap tiszta káosz volt. Mióta megjöttem az országjárásomról, szusszanásnyi időm sem volt. Interjúkat kellett adnom, tévébeszélgetésekre hívtak, bent a központban is várt több tárgyalás, és Rebussal is sok időt kellett töltenem, mert már nagyon hiányoztam neki. Mindebből a legutolsó volt az egyedül, ami nem okozott fáradságot. Sőt, Rebussal félóra is elég, hogy visszatöltse a lemerült akkumulátorokat bennem. Abból nem engedtem, hogy éjszaka vele aludjak, és reggel én vigyem oviba. Szükségem volt rá, mert Nóra, mint egy kibaszott, durcás kölyök, nem engedett az akaratomnak, és egyetlen hétvégi napon sem jöttek utánam, így tizenkilenc napból egyedül a pesti alkalommal volt lehetőségem otthon aludni, magamhoz ölelni Rebust, és beszívni az illatát. Emiatt nyilván összevesztünk, és most egészen hűvös közöttünk a hangulat, de nem érdekel. Csak azért, mert haragszik rám és büntetni akar, a kislányunkat nem használhatja fel erre, mert azzal Rebus is sérül.

Mindenesetre mostanra úgy tűnik, lesz néhány szabad órám, és Helgával kettesben nézhetjük végig Fenyvesi Gábor bukását. Mára szervezték meg Marcival a mindent felforgató eseménysort, ami azzal kezdődött, hogy a De Facto lehozta azokat a kompromittáló képeket, amelyeket Béla készített Fenyvesiről és Helga édesanyjáról Egerben néhány nappal ezelőtt.

Épp egy podcast beszélgetés felvételről távozom, és még el sem érek az autómig, de már veszem elő a telefonom, hogy megnézzem, felrobbant-e már az internet Helga bombájától, de egyetlen cikk megtekintéséig sem jutok, mert vészjósló üzenet fogad Marcitól.

Hívj, amint tudsz. Nagy gáz van.

Lehunyom a szemem, és elmormolok egy cifraságot, míg a gyomromba szökik a félelem, de azonnal tárcsázom a számát. Három csörgést kell kivárnom, aztán felveszi.

– Az mit jelent, hogy nagy gáz van? – szólok bele a telefonba idegesen, mellőzve az üdvözlést.

– Helga megcsinálta, amit beszéltünk, de nagyon összetört volt, amikor kijött. Nem is mondott semmit arról, hogy mi történt bent, vagy miről beszéltek Fenyvesivel. Csak sírt, és annyit közölt, hogy ma szakítani fog veled – mondja feszült és szomorú hangon, belém meg késként döfnek a szavai. Az autómnak kell támaszkodnom, mert úgy érzem, ha nem teszem meg, összeesek. – Azt kérte, vigyem haza, aztán hagyjam magára. Nem tudtam mit tenni, Ádám, visszajöttem anyámékhoz, és most itt rostokolok. Várom, hogy közzétegye a hangfelvételt, de van egy olyan érzésem, hogy nem fogja megtenni. Fogalmam sincs, mit mondott neki Fenyvesi, lehet, hogy zsarolja, vagy… nem tudom. Olyan üres volt a tekintete, olyan távoli.

– Odamegyek hozzá – suttogom, de nem vagyok biztos abban, hogy Marci hallja-e a hangom, mert én magam úgy érzem, mintha csak levegőt fújtam volna ki a számon. Mintha leforráztak volna, úgy állok vesztesen a fákkal övezett parkolóban az üres autók között, de nem igyekszem tétlen maradni. Valami szörnyűség történt Helgával, lehetséges, hogy lebukott, vagy még rosszabb, és tényleg zsarolás áldozata lett. Akárhogy is, meg fogom őt menteni, elvonszolom a kemény sínekről, mert én löktem őt oda, de nem várhatom meg a vonat érkezését.

Bontom a hívást, aztán beugrom a kocsiba, és már tolatok is ki, hogy mihamarabb Budavárra érjek. Rákospalotáról az út nem épp rövid a forgalom miatt, de ezúttal nem vezetek őrültként, mert a végén még a jogosítványom bánja, vagy ami még sokkal rosszabb, balesetet okozok.

Azért szüntelenül kattog az agyam azon, hogy mit rontottunk el, hol buktunk el, és fejben már arra is felkészítem magam, hogy ha az kell ahhoz, hogy kimentsem Helgát Fenyvesi karmaiból, akkor felvállalom a nyilvánosság előtt a kapcsolatunkat, és visszalépek a miniszterelnök-jelöltségtől. Helga pótolhatatlan személy lett az életemben, Rebus után a második legfontosabb, és gondolkodás nélkül borítanék mindent, ha az ő jóllétéről lenne szó. Márpedig most nagyon úgy tűnik, hogy óriási bajban van, és csak én hozhatom rendbe azt a sok szart, amit rajta keresztül elkövettem.