Elmerülés

Kilencedik fejezet | Helga

Sziasztok!

Ez egy kicsit hosszabb dolog lesz itt az elején, mert három témát szeretnék érinteni.

1. Köszönöm azoknak, akik biztattak, hogy ne hagyjam abba az írást, mert szeretik azt, amit csinálok. Többször is kifejtettem már, hogy nagyon nehezemre esik elhinnem magamról, hogy bármi, amit csinálok az jó, éppen ezért folyamatosan szükségem van arra, hogy a környezetem – jelen esetben ti – megerősítsetek abban, hogy van értelme annak, amit csinálok/írok. Szóval köszönöm nektek, nagyon hálás vagyok. Azt nem ígérem, hogy a jövőben nem lesznek megingásaim és elbizonytalanodásaim, de azt igen, hogy be fogom fejezni ezt a történetet. Nem lenne tisztességes cserben hagynom azokat, akik valóban szeretik azt, amit csinálok.

2. Ez a mai egy nem kifejezetten politikai rész, de szeretnélek biztatni titeket, hogy aki még nem volt, menjen el szavazni. Nem sok demokratikus intézményünk maradt már Magyarországon, de ez még megvan, és felelős állampolgárként jogunk és kötelességünk dönteni a saját sorsunkról.

3. Ez a rész is kimondottan tizennyolc éven felülieknek ajánlott, viszont múltkor elkövettem azt a hibát, hogy ezt a fejezet címénél is közöltem. A legolvasottabb fejezet lett, pedig az ötödik volt az. Szeretném tisztázni, hogy nem pornóregényt írok. Sosem írtam azt, és soha nem is fogok. A szexualitás mindig csak kiegészítője, sohasem alapja a történeteimnek. Akiknek történet nélküli szex kell, keressen ilyen könyvet, vagy szeretettel ajánlom a Pornhubot. Ahhoz képzelőerő sem kell. Mindenki másnak, aki igényli hozzá a történetet, jó szórakozást kívánok a mai részhez is!

––––––––––––––––––––––––––––––––––––

– Szeretkezem veled, de ne hidd, hogy képes leszel elengedni utána – motyogja Ádám, míg a kezét nyújtja felém, hogy kisegítsen az autójából.

– Talán nem ez a legjobb időzítés. Biztosan megint ezer hívásod lesz, ha meglátják a Facebook-bejegyzésem – felelem. Csak kifogást keresek, menekülni akarok. Nem gondoltam át, amikor arra kértem, hogy szeretkezzen velem azért, hogy végleg összetörje a szívem. Zaklatott voltam, felhúzott a hozzáállása, amiért azt hitte, hogy bármit megtehet és bármire kényszeríthet, ha ahhoz van kedve.

– Miután felhívtalak, kikapcsoltam. Nem érdekelnek a hívások. Ha veled vagyok, nincs külvilág, nincs politika és nincsenek problémák. – A tenyerembe csúsztatja a kezét, és kinyitja a faház ajtaját. Kedvesen betessékel, majd az autóból behozza a levest és a másodikat is. Sejtésem szerint ebédelni egyelőre nem fogunk, és ezt Ádám is megerősíti, amikor a műanyag dobozok asztalra való lehelyezése után a hátam mögé jön, a mellem alatt átölel, és a nyakamba süllyeszti az arcát.

– Imádom az illatod. Teljesen elveszi az eszem – csókolja szavait a vékony és érzékeny bőrömbe. A borostája meghorzsolja a felső hámréteget, s ettől érzem, teljesen elönti a nyakamat a melegség. Szaporább lesz a légzésem és szabálytalanabbul ver a szívem. – Mit szeretnél, Kicsim? – érdeklődik, és ezzel egy időben jobb kezével a combom belső felébe mar.

Halkan felszisszenek, de nem válaszolok a kérdésére. Provokálni szeretném, kihozni belőle a legférfiasabb énjét.

Megnyalja a fülem porcos részét, majd a fülbevalómmal együtt a szájába veszi a cimpámat. Nyöszörgök, ahogy a szemfogával karcolja a puha, pici részt, s hogy érezzem, nemcsak ő van ilyen elképesztő hatással rám, hátrébb húzza a csípőm, hogy a farpofáim közé feszüljön a keménnyé duzzadt farka.

– Látod, mit művelsz velem, Kicsim? – suttogja mély hangon a fülembe. – Látod, én mit teszek veled? – kérdezi, s hogy értsem, mire gondol, megérinti a már a közelségétől is nedves bugyimat.