Elmerülés

Tizenegyedik fejezet | Ádám

– Azért azt hittem, Helga okosabb lány annál, hogy veled kezdjen – pirít oda Nóri Marcinak, míg a salátához darabolja a paradicsomot.

– Jobb ízlése van, mint a te férjednek – kontráz rá Marci, én meg csak szórakozva hallgatom ezt a párbeszéded.

Tizennyolc éves koruk óta ismerik egymást, de nem volt olyan pillanat, amikor sikerült volna normális viszonyt kialakítaniuk.

Marci a csoporttársam volt az egyetemen, és szinte már az első napon barátok lettünk, így gyakran összefutottak Nórival, amikor mi is találkoztunk. Azóta ilyen feszült a kapcsolatuk, és szerintem ez sohasem fog megváltozni.

A feleségem nem tudott túllépni Marci nőcsábász, a legyet is röptében alkatán, a barátom meg nem szereti Nóri meghunyászkodó jellemét.

A feleséged egy fapina, mindig ezt mondja. Szerinte Nóriból hiányzik a tökösség, a kraft, a spiritusz, a kurázsi, ami többé tenné őt egy szép nőnél. Én magam mindig azt gondoltam, hogy ez jól van így. Erős személyiség vagyok, aki mellett nem férne meg egy hozzám hasonló habitusú személy, de miután megismertem Helgát, megértettem, hogy de, valójában mindig is olyan nőre lett volna szükségem, aki velem egy ligában játszik, ha merészségről van szó.

– Csodás esténk lesz… – motyogom, de nem feltétlenül nekik szánom a szavaimat, inkább csak hangos megállapítást teszek magamnak.

A vadászházba szerveztem a vacsorát, mert továbbra is ez tűnik a legbiztonságosabb és legrejtettebb közegnek, ahol nem keltünk feltűnést senki számára.

Befejezem a terítést, majd tétován leülök az egyik székre. Nem sűrűn szoktam idegeskedni, de most határozottan nem vagyok jól. Mintha a csontjaimban érezném, hogy baj fog történni. Gergő is kiborít, de a gondolat, hogy Marci hozzá fog érni Helgához a szemem láttára, egyenesen az őrület határáig kerget. Értem én, hogy hihetőnek kell tűnniük, de az alapján, amit délután láttam, túlzásba fogják vinni.

Amíg ismerkedtek egymással, és részletesen átbeszéltük, mit kell majd tennie Helgának, ha találkozni fog Fenyvesivel, végig flörtöltek. Marci szerint a gyakorlás szükségszerű, hogy profimód elő tudják adni a kialakuló párkapcsolatuk látszatát, Helga pedig arra hivatkozott, amit az autóban is mondott, vagyishogy a féltékenység szenvedélyt szül.

A szenvedélyességgel nekünk eddig sem volt baj, de tény, hogy egész délután tüzelték a hangulatom. Amikor aztán már a levegőben is érezni lehetett a fülledt erotika szagát, Marci közölte, hogy van egy kis dolga, és engedelmemmel elvinné a kocsimat. Majd szóljak, ha lerendeztük egymással a megbaszélni valónkat.

Tegnap este Nóri megpróbált közeledni hozzám. Szerette volna, ha megvigasztalom őt, amiért sok kellemetlenség érte a nap folyamán, de nem ment. Próbált ösztökélni, de a farkam kókadt maradt. Ezen persze nem segített az sem, hogy folyamatosan Helga hangja visszhangzott a fülemben: Majd te is mondd meg a feleségednek, hogy rám gondolsz, miközben őt baszod.

Sejtettem, hogy nem szervi probléma állt a tétlenségem hátterében, és tulajdonképpen örültem is, hogy nem kell Nórival szexelnem, de tudom, nagyon nagy bajban leszek, ha a testem tartósan stopot kiált majd mellette. Most még kimagyarázhattam fáradtsággal és stresszel, de ez nem lehet kifogás a jövőben.

Szóval amennyire nem jött össze tegnap este a feleségemmel a dolog, olyan csodás volt ma délután Helgával. Lángolt köztünk a szenvedély; mocskosul és vadul dugtam meg őt. Aztán lassan és gyengéden, tele szerelemmel szeretkeztünk. Imádom, hogy mindkettő megy, és mindkettő ugyanolyan örömet okoz számunkra. Egyre jobban szeretem, és minden nappal biztosabb vagyok abban, hogy vele akarom folytatni az életem. Azt, hogy mindezt hogyan fogom kivitelezni úgy, hogy minél kevesebb kárt okozzak, még nem tudom.