Elmerülés

Harmadik fejezet | Helga

Telefoncsörgésre ébredek, még a szememet is fáj kinyitni. Éjjel sokáig dolgoztam, ezért valamikor hajnal három közül aludtam el. Most sem tudom, hány óra lehet, viszont a függönyön átszűrődő minimális fényt azt jelzi, már reggel van.

Kába fejjel tapogatom ki magam mellett a telefonomat, és egy ideig csak nézem a fehéren világító számokat, mert nevet nem társít az eszközöm a hívóhoz.

– Haló? – morgom álmos hangon a telefonba.

– Szóval felébresztettelek – vonja le a következtetést derűs hangon a vonal túloldalán lévő férfi. Lévén, hogy egészen szép és különleges orgánuma van, azonnal felismerem a telefonálót, és épp ezért nem esik nehezemre azonnal neki is támadni.

– Nos, igen, sikerült felébresztened! Mi az a nagyon fontos dolog, ami nem várhatott még legalább három órát, amíg kialszom magam? És hogy került hozzád a számom?

– Tehát morgós vagy, ha nem aludtál eleget, ezt megjegyzem – szórakozik tovább.

– Ádám! – kiáltok rá.

– Jól van, befejeztem a szekálást. Nóra telefonjából van meg a számod, és azért hívlak, mert nemcsak te dolgoztál sokáig éjjel, hanem én is, ezért vannak fejlemények, amiket megosztanék veled. Személyesen akarok ezekről beszámolni, viszont ma csak kilencig érek rá, utána ülésezünk. Érted megyek félóra múlva, ha el tudsz addig készülni.

– Alig várom, Pártelnök Úr. Nem kérdezem meg, hogy tudod-e, hol szállok meg, mert biztosan tudod. Tehetséges nyomozó vagy, vagy legalábbis tehetséges nyomozóid vannak, ezt hamar a tudomásomra hoztad – gúnyolódom vele, és amilyen mérges voltam rá, amiért felébresztett, olyan jó kedvre derített pillanatok alatt.

– Jól van, ma már volt egy szóváltásom Rebussal, amiért szemtelenkedett, úgyhogy nem megyek bele még egy vitába egy morcos kislány miatt – pirít rám. Nagyon vissza kell fognom magam, hogy ne nevessek fel hangosan, de nem adnám meg neki azt az örömöt, hogy megtudja, sikerült felvidítania.

– Félóra múlva várlak, Pártelnök Úr, téged és a csipkelődéseidet is – válaszolom vigyorogva, majd megszakítom a vonalat.

Egy percet még fetrengek az ágyon, aztán ráveszem magam, hogy felkeljek. Megdörzsölöm a szemem, míg kimegyek a szobából, hogy a fürdőben ember varázsoljak magamból. Ahogy becsukom magam után az ajtót, vele szinkronban lép be Gergő is. Egész éjszakára kimaradt, de ez nem lepett meg, valamikor éjfél körül küldött egy üzenetet arról, hogy egy lány lakásán maradt, és csak reggel jön.

– Hű, de szarul nézel ki! – mondja szemeit összehúzva rögtön, ahogy meglát. – Nem aludtál sokat, mi? Szomorú voltál?

– Nem, miért lettem volna szomorú? – kérdezek vissza.

– Amiért lefújták a könyvedet. De eszerint nem fújták le.

– Valóban nem. Sokáig dolgoztam éjjel, ezért nézek ki szarul. Egyáltalán nem vagyok szomorú. Jobban alakult a tegnapi megbeszélés, mint gondoltam. De látom, nemcsak nekem volt sikeres napom, hanem neked is. Mesélsz róla?

– Egy bárban találkoztunk, a barátnőjével volt ott, de azonnal kiszúrtuk egymást. Beszélgetni kezdtünk, sokat táncoltunk, aztán felhívott magához. Egy barna hajú, nagymellű, széles csípőjű csaj, olyasmi kaliberű, mint te...

– Ó, hálásan köszönöm a jellemzésed! – nevetek fel gúnyosan. – Tudod mit, inkább nem is akarok tudni mást, mert nem érdekel, hogyan pattogott a nagy melle, miközben rajtad lovagolt. Különben is, sietnem kell, úgyhogy nem érek rá kivesézni veled a nemi életed.