Elmerülés

Nyolcadik fejezet | Helga

– Már most utálom magam, amiért hagytam, hogy belemenj ebbe. Átkozom a napot, amikor felültem veled arra a kibaszott vonatra – dörmögi mellettem Gergő, de nem is akarok foglalkozni vele, mert sokkal jobban leköti a figyelmem Ádám sajtótájékoztatója, ami ezúttal a pártszékházban került megrendezésre. Elég fontos eseménynek tűnt ahhoz, hogy odahívják a sajtó képviselőit.

Három nap telt el a kamu leleplező videó kikerülése óta. Ádám nevétől forr a sajtó, és ő, mint egy jó szakács, pontosan kiszámította, mikor a legnagyobb a nyomás a kuktában. Félóra sem kellett, hogy megrohamozzák őt az újságírók mindenféle kérdésekkel, és természetesen a párt emberei is azonnal megtalálták, hogy mihamarabb adjon magyarázatot arra, ami történt. Ő nyilvánvaló módon nagyon nyugodtan kezelte a helyzetet, és kért hetvenkét órát, hogy minden bizonyítékot összeszedjen, ami tételesen cáfolja Verus szavait. Persze, egy banki átutalás bizonylatát megszerezni nem kerül hetvenkét órába, de tudatosan húzta az időt, hagyta, hogy dagadjon a botrány, és hogy körülöttem is felkavarodjon az állóvíz.

Az történt, amit sejtettünk. A szerkesztőségemnek is nagyjából félórába telt, míg feldolgozták a látottakat. Még aznap raportra hívtak, ahol közölték, hogy magánakciókra nem vetemedhetek, főleg ha a fő ellenzéki esélyest nyírom vele. Kerek perec választás elé állított a főnököm: vagy visszafogom magam és azt csinálom, amit ők mondanak, és csak olyat adok ki a kezem közül, amit ők is jóváhagytak, vagy nyitva áll az ajtó előttem.

Mivel azt soha be sem csuktam magam után, távoztam rajta. Hazugság volna azt állítanom, hogy nem fájt miatta a szívem, de aznap már sokkal mélyebb pontokat is megjártam. Nem hittem volna, hogy egy férfi miatti érzéseim jobban megrogyasztják a lábam, mint a tény, hogy kirúgtak annak az újságnak a szerkesztőségéből, ami mindig is az újságírói álmom volt. Nem kérdés, hogy a gimnázium óta a De Facto volt az elérhető legmagasabb pontom. Két éve kerültem hozzájuk, ami szinte csodaszámba ment, mert nemigen volt korábban olyan, hogy egyetemistát alkalmazzanak. Nagyon figyelnek arra, hogy tapasztalt, sokat látott vérprofikkal dolgozzanak együtt, akik semmilyen körülmények között sem inganak meg. Persze, az egri ügy elég bizonyíték volt számukra, hogy én sem vagyok kispályás, de mindig is érezhető volt, hogy én mindenkinek csak a kislánya lehetek. Kolléga számba aligha vettek.

Nem tudom, hogy hosszútávon sikerült volna-e ezt levetkőznöm ezt magamról, valószínűleg nem. A nőket ebben a szakmában sem értékelik túl sokra, pláne ha fiatal. Csacsogjon csak sminkelésről, háztartásról, celebek plasztikai beavatkozásairól, a vegán-életmódváltás legfontosabb lépéseiről… Ne üsse az orrát politikába, nagyemberek és főleg férfiak dolgába.

– Marosi Veronika egy sértett fél ebben a történetben. Sértett, de nem olyan értelemben, ahogyan azt előadta. Magánéleti vita alakult ki közte, a feleségem és én közöttem, amit hazugságokkal és a nyilvánosság bevonásával akart megbosszulni – duruzsol Ádám hangja a laptopomon. A pártja élő közvetítésén keresztül követem az eseményeket, és Gergő is itt ül mellettem, mert egyetlen pillanatról sem akar lemaradni. Még mindig teljes erejével ellenzi az egészet, amit csinálunk, de nem szeretne kivonódni belőle. A kötéltáncunk összes mozdulatát árgus szemmel figyeli, de mi, mint egy profi vágó a tévéközvetítésben, a félrelépéseinkből adódó zuhanásainkat gondosan elrejtjük előle. 

– Miről szólt ez a vita? – vág közbe az egyik újságíró.

– Az előbb mondtam el, hogy magánügyről volt szó. Annak semmiféle köze nincs a politikában betöltött szerepemhez – vakkant rá Ádám, mire az újságíró nem kérdez többet.

Ádám tud félelmetesen komoly lenni. Egészen más politikusként, mint magánemberként. Öltönyben és nyakkendőben szigorú és egyenes, de azért sugárzóan intelligens és az új párt értékeit és ideológiáit követve szolidáris, igazságos és semmiképpen sem fölényeskedő. Az én elmémben ő hiányosan gombolt ingben él, citrusos, mégsem fanyar illata van, a tekintete vad, a szivárványhártyája színe pedig, mint nyári zivatar előtt az ég. A közelsége olyan, mint egy ölelés: cserépkályhával felfűtött otthon és forró tea, amely felmelegíti a megfázott tagokat.