Elmerülés

Tizenötödik fejezet | Ádám

Csalódottan megtörlöm a szemem, de aztán újra behomályosodik a tekintetem, így tudom, egy ideig még nem indulhatok el, ha biztonságosan akarok közlekedni az úton.

Helga halkan szipog, kifújja az orrát.

Enyhén felé fordítom a fejem, és ő is rám néz. Az ujjaival elmaszatolja a könnyeket az arcomon. Gyengéd hangon megkérem, hogy ne vegye el a kezét, mert bele akarok simulni az érintésébe. Másnak úgysincs semmi értelme. Más úgysem tud megnyugtatni.

Méreg és egyben az ellenszere.

– Nem haragszom rád – suttogom.

– Tudom – bólint, alig észrevehető mozdulattal. – Véget vetek ennek, ha azt szeretnéd.

– Jól érzed magad Marcival, én pedig tudom, hogy vigyáz rád, amikor én nem tudok. Miattam ne legyen vége, ha te nem akarod.

– Nem akarok fájdalmat okozni neked – simogatja meg az arcom. Én szótlan maradok, ezért tovább folytatja: – Ez volt az első csók, semmi sem volt köztünk.

Biztos voltam benne. Adélnak bizonyára nem tűnt fel, de én láttam, mert mindkettejüket ismerem. Szinte bűzlöttek a bűntudattól. Talán, amikor békülésképpen szexeltem egyet Nórival a munkahelyén, akkor Helga sem az ő illatát érezte meg rajtam először, hanem az orrfacsaró, lélekgyötrő érzést, ami belőlem áradt.

– Inkább Marcival légy, mint Gergővel
– motyogom. – Sokkal könnyebben viselem el, ha vele vagy. De Adél veszélyes, vigyázz vele.

– Tudom. Nagyon mérgező a Marcival való kapcsolata. Nekünk is óvatosabbnak kell lennünk. Tudja, hogy nem jó Nórival a házasságotok, és azt is, hogy mi ketten közel állunk egymáshoz. Ezt ma mondta nekem. Semmilyen hibát sem véthetünk, Ádám. Többet nem jöhetsz ide értem. Nem foghatjuk rá a találkozásainkat arra, hogy dolgozunk. Marci ügyes, jól kezeli az anyját, és azt hiszem, én is elég meggyőző vagyok a tekintetben, hogy boldoggá teszem őt. Ezt nem cseszhetjük el. Nekem is jobb így, ha itt vagyok. Gergő még mindig... bizalmatlan, és sokkal veszélyesebbnek tűnik, mint Adél. Szoktak beszélni Nórival, találkoznak is néha. Ő sokkal többet árthat nekünk, mint Adél – magyarázza, és én egyetértek vele. Adél veszélyes, mert a fiát védi, de Gergő... Gergő féltékeny, és az még több kárt okozhat. Sok időbe telt, mire ezt Helga is felismerte, de jobb később, mint soha. Erősen tiltakoztam, amikor Marci bekerült a képbe, de utólag sokkal kedvezőbb számomra, hogy vele tölti az éjszakákat Helga, mintha Gergővel tenné. Még akkor is, ha Marcival egy ágyban alszanak, és mindenki előtt azt játsszák, hogy megőrülnek egymásért.

Tulajdonképpen azért is hálás vagyok, hogy láttam őket csókolózni. Legalább meggyőződtem arról, hogy milyenek ők együtt. Kémia vitathatatlanul van közöttük, ezt mindig is éreztem, és talán bizsereg Helga bőre, amikor hozzáér Marci, de azt is tudom, milyen, amikor én érek hozzá. Az sokkal több, mint bizsergés.

Beindítom az autót, és elindulunk. Szeretnék mihamarabb a vadászházhoz érni, mert a felettünk sorakozó felhők alapján nem tartom kizártnak, hogy egy szupercella közeledik. Egész nap forróság volt, de az időjósok is figyelmeztettek, hogy kora estére óriási viharok vethetnek ennek véget.

Az út alatt Helga a napjáról mesél, de semmilyen meglepetés sem ér abból, amit mond, amit ő sérelmez is, mert szerinte ugyanolyan semmitmondók a válaszaim, mint Marcinak. Szerintem csak nincs mit hozzátennünk. Évekig csináltuk azt, amibe most Helga belekezdett, de tulajdonképpen nem rossz meló. Mármint politikailag teljesen értelmezhetetlen, de így legalább tud koncentrálni a valódi feladatára.

Azt hiszem, Fenyvesi egyébként már feladta. Nem is vár komoly eredményeket a következő választástól, és nem is jelent számunkra valódi kihívót, viszont Helgának és nekem is személyes elszámolnivalónk van vele, és már csak ezért is fontos, hogy süllyesztőbe juttassuk őt és a pártját.