Elmerülés

Ötödik fejezet | Ádám

Volt félórám, hogy gondolkodjak azon, ami Helga lakásán történt. Tizenöt percet vártam a taxira, és még tizenöt volt, mire haza döcögtünk.

Egyáltalán nem sikerült válaszokat találnom. Semmit. Egy kurva ötletem sincs, hogy mindez hogyan történhetett meg. Ez nem sajnálat volt, nem is csábítás. Még csak kiéhezett, elhanyagolt férj sem vagyok. Jó Nórival a szex, még tizennyolc év után sem untam meg. Tizenhat évesen feküdtünk le először, azóta nem voltam másik nővel. Ő volt nekem az első, és mindeddig azt hittem, hogy az utolsó is. Nem dugtam meg Helgát, de némiképp sokkal rosszabbat tettem: tele voltam érzelemmel, amikor hozzáértem. Élveztem a csókját, és beleremegtem az érintésébe.

Gratulálok neked, te hülye fasz, tíz nap kellett, hogy elvegye az eszed egy huszonkét éves lány!

Óvatosan lépek be a bejárati ajtónkon, senkit sem szeretnék felébreszteni.

Először a fürdőszobába megyek, hogy lemossam a kezemről mindazt, ami Helgából maradt nekem. Szétnyitom a mellkasomon az ingemet, hogy megnézzem, mit művelt a karmaival. A csípő fájdalomból is sejtettem, hogy bűnjelet hagyott maga után, de a tükörkép megerősíti a gyanút, hogy pirosló karmolásnyom maradt rajtam.

Nóri ezt nem láthatja meg.

Nagy sóhajjal gombolom vissza az ingemet, és a hálószoba felé veszem az irányt.

Óvatosan nyitok be, mert arra számítok, hogy a feleségem már alszik, de szó sincs erről. Az este viselt ruhájában van, talpig sminkben, és a tévét nézi.

– Szia, Édes! – derül fel az arca, ahogy meglát engem.

– Szia – köszöntöm én is. – Miért nem alszol? Baj van?

– Nem. Rebus csak nemrég aludt el, mert nem hatott egyből a lázcsillapító. De jól van, szerintem nincs komolyabb baja, csak összeszedett valami vírust. Szerettelek volna megvárni. Bocsánatot akartam kérni, amiért olyan hevesen reagáltam délután. Csak féltelek, de ettől még nem foglak lebeszélni arról, hogy együttműködj Helgával. Tudom, hogy jó a kapcsolatotok, ezért bízom benne, hogy sikeres lesz a tervetek – mondja mosolyogva. Feláll az ágyról, hogy az ölelésével is köszönthessen, de engem ez foglalkoztat legkevésbé.

Elkapom a tarkóját, és szorosan az ajkára tapasztom az ajkam. Erősen csókolom, keményen szívom az ajkát. A fogamat is a húsos részbe vájom.

Nóri felnyög, de elmosolyodik.

– Békülős szex? – kérdezi kacéran.

– Térdelj le! – morgom a fülébe.

Az ajkába harapva ereszkedik le elém. Tudom, nyomja a kemény padló a térdét, de semmit sem teszek azért, hogy enyhítsek a kellemetlenségén. Ha folt marad utána, majd nadrágban jár pár napig, kibírja.

Lassú, erotikus mozdulatokkal oldja a nadrágszíjam, de én ennél sokkal türelmetlenebb vagyok, így amint kibogozza, én magam bontom a gombot, és az alsógatyával együtt lerugdosom magamról.

Nem kell győzködnie, hogy álljon a farkam. Mióta Helga rámarkolt, nemigen állt vissza a normális állapotába.

Nóri a kezébe veszi, húzogatja rajta a bőrt, és végignyalja a makkom csúcsát.

– Vedd a szádba! – utasítom.

Engedelmeskedik, de még mindig csak játszadozik. Szopkodja és csókolgatja. Nem érzi a felajzottságom pontos fokát.

Ösztönzésképpen belemarkolok az eddig tökéletes hajába, és megállítom a fejét, hogy a csípőm mozgatásával csakis én irányítsak. Megkefélem a száját. Mocskosul és érzelmek nélkül.