Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥ III. éj: Különös viselkedések¥

- Ian!!! Mit keresel a Nappali tagozat területén?!!!- szólt  kemènyen egy srác hang a semmiből....

Azonnal tudtam, hogy itt baj lesz, mikor megjelent a srác. Csak azt nem gondoltam volna; hogy ennyire elfajult dolgokról van szó.
A srác szeme csak úgy árasztotta magàból a gyűlőletet. A legszìvesebben jól kidobta volna Ian- t a " területről" ,.amit csak úgy mellékesen megjegyzek, hogy közterület, ami azt jelenti a nagy " èrtelmiséggel" rendelkező embernek, hogy SZABADON jàrkàlhat bàrki ott. Úgy látszik sokan nincsenek tisztában a szó jelentésével...

Èreztem a kezeimen, hogy erősödik Ian szorítása, ami nagyon valószínű, hogy kék- lila foltokat fog takarni a csuklómon. Nem baj... Legalàbb fogja a kezem :)
Ennyi pozítivuma van az egésznek.

- Raider, kérlek! Jelenet nélkül is meg tudjuk oldani a dolgot.- sóhajtott Ian.

- Nem! Te nem jöhetsz ide azok után, ami történt Katie- vel...- tűzelt a szeme.

- Ne hozd fel Katie- t, mikor annak semmi köze ehhez.- harag gyúlt a szemében. Akkor megértettem valamit.

Az a làny, Katie vagy ki, valamelyik pasinak a csaja volt, csak a csaj időközben félre lèpekedett hol itt hol ott. Semelyik srác  se sejtett semmit, míg valami úton- módon lebukott. Aztán történt vele valami megmagyarázhatatlan dolog; gondolom elköltözött, mert nem bírta tovább. A srácok itt maradtak, és egymàst hibáztatva kergetik egymást őrületbe.
Ennyi az egyszerű törtènet. csak egy balettos élet kell hozzá, ahol mindennapos a megcsalás, àrmánykodás. :D

- Óh.. Dehogynem.- röhögött fel fagyosan.

- Fejezd ezt be; Raider, mert ez gyerekes!- szólt rá.- Inkább hagyd, hogy a dolgomat vègezzem.

- Ki hatalmzott fel rá,.hogy a kis szőkét kísérgesd?!- gúnyolódott.

- Nem kísérek én semmilyen szőkèt. Grace-t kísérem.- próbált elrejteni, de Raider azonnal kiszúrt.
A kezdeti dühe kezdett elapadni, helyette egy kis fél mosoly jelent meg az arcàn.- Ès az igazgatónő.

- Nem, nem barátocskám. Ez a " tárlatvezetés " itt és most befejeződött. Egy Èjjeli tagozatos menjen a saját tagozatához. Egy Nappalis a nappalishoz szerencsésen.- szabadított volna ki Ian karjai közül; de ő nem engedte.

- Azt már nem!!!- farkasszemezett vele.

- Majd meglátjuk.- pimaszkodott.

- Ne húzd ki a gyufát, Williams! Fogalmad sincs mire vagyok kèpes.- fenyegette halkan, de félelmetesen.

Igazából,.semmelyikőjüket nem zavartatta, hogy ott vannak a szüleim ès, hogy engem, mint valami tàrgyként kezeltek.Semmi baj.

- Fiúk! Hàt milyen viselkedést mutattok a szülőknek?!- dördült ki egy hang a csete- paté közepébe. Hála Istennek!

- De ; igazgatónő, Ian- nek semmi joga itt tartózkodnia.- mondta Raider.

- Èn rendeltem el, hogy kísérgesse Grace- t bàrhol, ami közé beletartozik a Nappali tagozat. - magyarázta.

- De...

- Mindig ezek a de-k. -csóválta a fejét rosszalóan.- Azért jàrtok ide, hogy elsajàtítsátok a tudást. Ehhez képest a szókincsetek egy öt éves szintjéhez hasonlítható, vagy...- gondolkodott el.- Nem, mert még egy öt éves jobban beszél, mint ti. Nemhiába mondják azt; hogy a majmoktól származunk. Néha elgondolkodom rajta; hogy diákokkal vagy állatokkal van- e dolgom.

-Ez hogy jön ide??- szólalt meg mély hallgatás utàn Anyu. Oh.. Szóval; még mindig itt vannak.

- Úgy, kedves Anyuka, hogy ebben az intézménybe értelmes, életre képes gyerekeket nevelünk. Az ön lányát is erre fogjuk szoktatni, bár; aki tàncos múlttal rendelkezik az tudja mi a strapabírás; főleg, ha az a valaki Richmondból jött egyenesen.- sandított Ian- re, aki ledöbbenve hallgatta a történetem.
Mi ezen meglepő?

- De...- értett egyet Apu.

- Mármost.. Úgy döntöttem, hogy nincs szüksèg Ian- re..- Raider elègedetten elmosolyodott, de én valahogyan elszomorodtam a hallottaktól. - de Raider rád sincs.

- Igazgatónő!- höbörgött Raider, ismét.

- Nem! A vitát berekesztem. Grace saját magától is rá fog jönni az  igazságra, igaz Ian?

- Ha ön mondja..- azzal elindult a kapun kifele, amitől tettem felè egy lépést bátortalanul.

Most egyszer éreztem azt, hogy egy olyan valaki hiányzik nekem, akit nem is ismerek.
Az arcomon csalódottság tükröződött.

- Mi a baj, Grace?- kérdezte aggódóan a nő; de a mondata mögött mosolyt véltem felfedezni.

- Nem lehetne esetleg, hogy... Ian..- kerestem a szavakat.

- De, ha Ian is akarja, Ian?

- Nagyon szívesen elvállalom, de előtte el kell intéznèm valamit. Úgy jó lesz?- mosolygott rám vidáman. A tekintetével rabul ejtett.

-Nekem megfelel.- vörösödtem el.

- Akkor ezt megbeszéltük. Önöknek kellemes utat haza, mert mi már nem találkozunk. Talàn egyszer a közel jövőben. -köszönt el a nő a társaságtól.- Te pedig körültekintően nézz körbe az Akadémiàn. Néhány megfejthetetlen rejtély vár rád; de ha találsz egy olyan személyt, aki segít neked tisztestávolsàgból, akkor hamar rájöjehetsz egysmás dologra.- mondta nekem bizalmasan.- Fogadd meg a tanàcsom, jó?

- Igenis.- kènyszerületesen rámosolyogtam, mert ezt hozta ki belőlem.

Raider egy halk nem egyetértést nyögött, amint elment. Nem sok mindenkit hatott meg a viselkedése kivève Retit.
Az igazgatónő Ian- hez indult, akinek susmogott valamit, amit mi természetesen nem hallottunk.

- Ugye tudod mi a dolgod?- kérdezte halkan, hogy senki ne hallja.

- Igen... Erre a pillanatra vàrok 3 éve...