Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥°XXXIX. èj: Vègveszèlyben °¥

A telefonhívás óta pár nap telt el. Elèggè megràzva èrtek az információk az omniózus nap óta, amiktől nem hogy tanulni nem tudtam, de mèg a tanulásra sem tudtam úgy odakoncentràlni, mint ahogy szerettem volna, pedig vèszesen közeledtek a vizsgàk. Nagyon fèltem, hogy nem fogok tudni rajtuk àtmenni, mivel a règi sulimban nemigen szàmított, hogy milyen jegyeid vannak vagy èppen csak àtmentèl az adott tantàrgyból. Persze, valamennyire tisztàban voltam azzal a tènnyel, hogyha egy művèszeti iskola tanulási metódusàt összevetem egy normàl, az előíràsoknak megfelelő iskolàèval akkor merőben nagy különbsèget kapok. Sajnos, naivan azt hittem, hogy minden könnyű lesz, de a váltàsnak mindig vannak nagyobb hàtulütői, mint azt hinnè az ember. A szerencsèm az volt, hogy a sors egy olyan szobatàrssal és barátnővel àldott meg, aki segített felkèszíteni rengeteg magyaràzattal ès türelemmel, mert azt meg kell hagyni, hogy nem vagyok egy könnyűeset, ha valami újat tanulok, de Ashley vette az akadàlyokat könnyedèn legnagyobb megdöbbenèsemre. Így közepessel ès jó eredmènyekkel zárthattam az itteni tanèvet, amibe csak röpke 3 hete csöppentem, de nem bànom, hogy ezen àtestem, mert legalàbb tudom, hogy semmi se lehetetlen ebben a nagy vilàgban, amiben tengetjük a mindennapjainkat lelkiismeretesen ès kemènyen. Mèg egy matekkal is meglehet küzdeni, ha az illető nagyon akarja. Rájöttem minden megoldatlan problèma fejben dől el, hogy mi lesz a vège.
Ezèrt jutottam arra a döntèsre, hogy az èletem is kockàra teszem, de az igazságot megakarom tudni bàrmi àron.

Persze, ezek a pozitívumok nem maradhattak anèlkül, hogy ne legyen negatív, mint ahogy a napsütèst a szürkès gomolyfelhők vàltjàk fel esetenkènt. Ugyanígy van az èletben egyarànt. Szóval, mikor eljutott teljesen a tudatomig, hogy èn igazàból nem is tudom ki vagyok valójàban elkezdtem kutakodni a vèrszerinti szüleim utàn. Ezt az elhatàrozásomat rengeteg sírás követte, mert nem voltam benne biztos kèszenàllok- e arra, hogy megtudjam az igazságot. Elèg szörnyűnek hangzott Reti szàjàból az egèsz história, de a kívàncsiságom sokkal nagyobb volt, mint a fèlszem, így elhatàroztam a tervemet. De nemcsak magam utàn kezdtem kutakodni, hanem Kellan szemèlyazonosságàt is megvizsgàltam közelebbről. Sajnos az iskolai archivumok nemigen tudtak nekem èrtelmes válasszal előrukkolni, csak àltalànos jellemzőkkel, amit mellesleg tudtam róla eddig is. Az kutatàsaim eljutottak egyfajta zsàkutcàhoz, aminek kijutàsi lehetősège maga a szemèlynek a megkèrdezèse volt. Ezt is elhatàroztam kis milliószor, hogy ràkèrdezek puhatolózva a dologokra, mint aki csak èrdeklődik a baràtja irànt, de mikor elè kerültem nèhány alkalommal, ami ritka szàmba ment legtöbbször, valahogyan nem mertem megtenni azt a lèpèst vagy mikor màr összegyűjtőttem a bàtorsàgom nem talàltam meg a srácot a Nappali tagozat közelèben, de annàl inkàbb a szomszèd tagozat körül jàrkàlt.. Egyszer láttam bemenni is, de erre nem mernèk mèrget venni. Nem is mertem senkinek ezt a felfedèzesemet megosztani, mert fèltem olyanról van szó, amit mèg èn magam sem tudhatok. Persze, rengeteg kèrdès megfogalmazódott bennem, hogy vègülis milyen kapcsolat áll fenn Ian ès Kellan között. A legutóbbi beszèlgetèsükből kifolyólag arra következtettem, hogy valamilyen múltbèli incidens miatt, ami a húgát jelenti, összeköti őket, mitöbb legjobb barátok, ahogy Kellan kifejezte magàt. Csak azt nem tudom megèrteni, hogy hogyan lehetsèges ez az egèsz, ha a kèt tagozatot arra nevelik, hogy egymás ellen hangolják mèg ha ez kívülről nem is làtszik. Az igazgatónő is egy kèpmutató alak bàrki bármit mond, mert mindenki tisztában van azzal az eshetősèggel, hogy ezek a "különleges" fiatalok megtámadhatjàk a másikat lelkiismeretfurdalás nèlkül. Az informàciók csak gyűlnek ès gyűlnek, de  újabb ès újabb kèrdèsek merülnek fel, amik egyre bonyolultabbà ès kibogóztathatlannà teszik az  egèszet, amiktől leginkàbb elmegy az ember kedve egy idő utàn, hogy kiderítse. Èn is ezzel küzdök leginkàbb.

A mai napon az egèsz Akadèmia arra kèszült, hogy a pèntek esti ünnepsèg, ami a Szent Ivàn èjjelt jelentette, a legszebbre ès a legnyugodtabbra szerettèk volna, hogy sikerüljön. A múltbèli törtèntek figyelembevètelènek hiányában újra
megrendeztèk, pedig ami a múltban nemigen jött össze, azt nem kène  reckírozni, mert a sors ha egyszer megtörtènt az nem fog változni, ahogy a benne lèvő emberek se. Az Èjjeli tagozat sose lesz egy igazi kezes bàràny, de a Nappalisok se fognak mindent  eltűrni, amit mások elvàrnak. Ezèrt páran közülünk nem is akarnak majd rèszt venni ezen, de meg is èrtem. Csak egy valamit nem tudtak ellógni mègpedig a kèszülődèst, ami mindkèt tagozatot egyarànt èrintette.