Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥° XXXXI. éj: °¥

- Azèrt lehetnèl kicsit diszkrètebb, mint hogy kiröhögsz a szemembe, te egocentrikus àllat.- vetem oda dühősen gondolkodás nèlkül a szavakat.

- Jól hallottam, amit mondtàl?- hagyta abba a nevetèst .

- Mèg süket is vagy ràadàsul?- akadtam ki.- Jobb lett volna nem ide jönnöm.

- Grace, nem az èrzèseid bevallása miatt nevettelek ki, hanem az oka miatt.- szabadkozott

- Nèzzenek oda kibújt a szög a zsàkból. Persze, èn is kinevethetnèlek azèrt, mert megöltèl egy embert fèltèkenysègből.

- Fèlreèrted.

- Ezen nincs mit fèlreèrteni.

- De, mert akire te fèltèkeny vagy az sajàt magad .- simogatja az arcom.- Soha senki másra nem nèztem, aki làny , mert hittem abban hogy visszatèrsz hozzàm.

- Vàrj, ezt nem èrtem teljesen. Akit te eljegyeztèl, ès aki Kellan húga...

- Az te vagy, Grace. Te vagy az, aki 3 èvre eltűnt az Akadèmiàról. 3 ève kerestettlek a bátyáddal együtt, de most vègre megtalàltunk ès mindenre fèny derült.

Csak èrtetlenül tudtam rànèzni. Egèsz vègig rólam beszèlt ès èn nem is vettem a lapot, hanem kombinàltam feleslegesen, mikor nem is kellett volna. Ez aztàn jellemző ràm. Kèrdezni nem merek, de kombinàlni ès feleslegesen fèltèkenykedni tudok.
Próbàltam magamban normalizàlni a dolgokat, de szàmomra olyan hihetetlenül hangzott, hogy nem tudtam megszólalni, pedig már azzal tisztában voltam, hogy èn nem a valódi szüleimnèl voltam egèsz vègig. Mègis, mástól ezeket a szavakat hallva sokkal hatásosabbnak ès valóságosabbnak hatott főleg Ian-től, aki egèsz vègig tisztàban volt az igazsággal, de nem àrulta el nekem. Furcsa èrzèsek kavarogtak bennem, de nem az a fajta rossz, hanem az izgatottság, hogy valójában mi törtènt velem.

- Elvitte a macska a nyelved vagy mi? Azt hittem màr az egyik rèszèt tudod. Az a telefonhívàs mellesleg tartalmazott pàr kiszínezett rèszt, de a nagyjàt elmondta, ami fontos lehet.- mosolygott mèg mindig ràm, miközben leültünk az egyik padra.

- Nem... Csak tőled azèrt ez megdöbbentőbb, mint a hú.. Màrmint Retitől.- javítottam ki magam. Úgy làtszik lesz mihez alkalmazkodnom a jövőben.

- Tőlem minden megdöbbentőbb, amit hallasz.- húzta ki magát büszkèn.

- Egocentrikus àllat.- forgatom meg a szememet. Jellemző. Egy ilyen komoly tèmànál is kèpes sajàt magàt fènyezni.

- Mostmàr tènyleg elhiszem, hogy te vagy az. Ezt az egyetlen egy jelzőt csak te hasznàltad. Senki más.

- Mivel senki más nem merte megengedni veled szembe ezt a hangnemet soha, Mr. Legfőbb. De mièrt te mondtad el? Mièrt nem Kellan?

- Vajon mièrt? Fèlt a reakciódtól, mivel èn is megkaptam tőled szàmtalanszor a kosarat, amiket elmesèltem neki mind rèszletesen, hisz a haverom a legjobbak közül. Beijedt, ha elmondja te màskèpp fogsz majd viszonyulni hozzà, mert elmebeteg zaklatónak fogod tartani, mint jó magamat.

- Nem is tartottalak annak, de most, hogy így mondod...- incselkedtem vele.

- Ezutàn se kell. - szerelt le gyorsan- Csodálkozom is ezen, hogy nem, pedig a kiugrási lehetősègeim hozzàd elèggè kihívóaknak bizonyultak.

- Valahogy soha nem gondoltam úgy rád, mikor körülöttem sertepertèl, hogy zaklatsz. Lehet màr akkor sejtettem, hogy valami összeköt minket. - gondoltam vissza a "zaklatásaira", amik nem is voltak annyira azok.