Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

• XXXXIV. éj: Egy új kezdet•

-Köszönöm, hogy vagy nekem.- hajolt oda a nyakamhoz és éreztem a lehelletét a nyakamon, amire kicsit megborzongtam, de bátornak mutattam magam előtte.- Ha ma nem jössz el, akkor többet nem tudtam volna rád emlékezni. Mia teljesen kitörölt volna az emlékezetemből, ahogy már egyszer próbálta. Ez volt az utolsó mentsváram. Köszönöm, hogy ismét megbíztál bennem. Ígérem, hogy a legszebb életed lesz mellettem.

- 3,2,1... ÉJFÉÉÉÉÉL!!!- viszhangzott a bemondón, amire egy éles fájdalmat éreztem a nyakamon, ami az egész testembe azonnal belényílalt.

- Ian...-nyögtem fájdalmasan, mielőtt teljesen elvesztettem volna az eszméletemet, mert azután a teljes sötétség telepedett rám.
******************************

- Azt hiszed,  hagyni fogom, hogy tönkretedd mindazt a tervet, amit már jó előre kigondoltam?- mondja nekem egy 50-es éveiben járó, jól öltözött férfi, aki elég mérgesen tekint rám az Éjjeli tagozat erkélyén. Tudtam jól, hogy nem fogok tudni innen kijutni élve, ha ezt az utat választom, de nem volt más kiút. Mindenki azon volt a tagozaton, hogy elkapjanak ennek a vámpírnak, de az okát még mindig nem értettem, pedig jó esetben tudom, hogy mit vétettem  mások ellen legtöbbször.
Farkasszemet néztem a vámpírral, aki egyre jobban közelített felém vészjóslóan. Az egyetlen kiút a kiugrás lehetősége volt, de az a halál volt egyenlő a 10 méter magasról tekintve.

- Nem tettem én semmit tönkre.- mondtam ellenvetésként.- Azt sem tudom, hogy ön kicsoda, de azt még inkább nem, hogy mégis mit vétettem maga ellen. Nem is ismerem magát. Soha életemben nem láttam.

- Annyira érdekes lány vagy te Grace Whitefeeld. Teszed itt előttem a tudatlant, de igazából mindent tudsz. Az ezzel a baj, hogy én nem szeretek játszadozni, főleg ha az az illető a vacsorámat is képezheti, már pedig az étellel nem szokás játszani.- fonta össze maga előtt a karjait. Nagyot nyeltem a szavai hallatán, mert Ian azt mondta, hogy ezen az Akadémiám arra nevelnek, hogy ne öljék meg az embereket, hanem békésen próbáljanak meg együtt élni. Ehhez képest ez a fickó nagyon arra hajaz, hogy megöljön.- Hmm...- szippantott a levegőbe, amire kajánul el is mosolyodott.- Egész testedben remegsz, kis madárka, amitől még jobban felcsigázod az ösztöneimet. Ínycsiklandó ízed lehet, amivel ingerelsz. Ha direkt csinálod, akkor jó úton haladsz, hogy kapj egy szép kis marást a nyakadra, bár abban nem lesz köszöneted, azt garantálom. Nem is értem, hogy Ian mégis miképp bírta ki a közeledben ilyen hosszú ideig marás nélkül. Úgy látszik ebben valaki másra üt nem az apjára.