Ballada: A beteljesülés alkonya/ Befejezett/

¥ XII. éj: Sorsfordító döntés ¥

Erőt véve magamon visszasétáltam a Nagy Óratoronyba; hogy legalább tisztàba legyek arról miről lesz szó a hátralévő tanévben. Persze; a kedvem a nullafokon volt; hogy nekem ilyennel kell foglalkoznom; mikor ezt az időt alvásra is felhasználhatom. De a szabály kötelez, miszerint mindenkinek muszáj megjelennie; ha jót akar magának. Tudom; hogy úgy határoztam; hogy minden követ megfogok mozgatni, hogy kijussak innen a "pokolból". Ezt érkezèsem előtt gondoltam így; de egy szemèly mindent megváltoztatott.
Igen; Ian- ről van szó...
Csak most nem alakulnak úgy a dolgaink; mint azt hittem vagy elvàrtam.
Rosszul esik persze; de tudok ellene tenni; hogy ne így legyen vége.

Visszaslattyogtam a Nappali Tagozathoz; ahol a szememmel Ashley- t kerestem; de sehol sem láttam. Helyette Valarie karon ragadott és lehúzott maguk közé az asztalnál. Kicsit úgy éreztem magam;.mint egy marionett baba, akit madzagon ráncigálnak. Nincs ezzel semmi bajom addig, míg nem okoznak nekem fájdalmat. Ez pedig pont a határàt súrolta a tűrésemnek.
A Táncakadémiàn ezèrt simàn leordítottam volna az illetőt; de itt barátokat próbálok szerezni, és Valarie pont jó arcnak tűnik.

Kèt srác társaságában ültünk, akik asszem Liam és Nick voltak. Nincs olyan jó névmemóriám na :).

- Te aztán felkavarod az Akadémia életèt pont az első napon.- kezdte el kanalazni a levest a tálból magának.

- Ezt hogy érted?- nèzek rá tányérnagyságú szemekkel.

- Nem rosszból,.nyugi.- mosolyog rám.

- Vale elég rosszul szokta kifejezni magát néha.- mondta Nick.

- Néha???- háborodott fel Liam.- Ezt te se gondolod komolyan. Mindig.

- Jól van, Liam. Tudod hol az ajtó.- röhögött Valarie.

- De most leoltott..- ráncoltam össze a szemöldökém.

- Ès?- von vállat.

- Nem zavar?

- Mindig ezt csinálja. Már megszoktam. De fordítva is szoktam oltani. Ő az oltótársam.-csapott bele Liam tenyerébe.

- Oltótárs.. Hát jó...- vonok vállat.

- Szóval, úgy értettem, hogy pont a két leghelyesebb és legvonzóbb pasijai a két tagozatnak érted hajtanak.- javította ki magát Vale.

- Azt azért nem mondanàm.- gondolok vissza az Iannel töltött kinti időmre.

- Csajszi! Raider nem szokott megcsókolni akárkit. Ezt jól vésd az eszedbe. Ritkaszám nála az ilyesmi Katie óta.

- De hát nem úgy néz ki, mint, aki kanossági fogadalmat tett volna.- tekintek a màsik az asztal irànyàba; ahol néhàny fiú ökörködött.
Köztük volt Raider is. Rajta inkább  valami más mutatkozott. Büszkeség, talán.

- Mondtam én hogy ez a csaj az én új barinőm lesz. Bírlak, Grace.- ölelt meg.

- Öhm... köszönöm. Èn is.-.viszonzom az ölelését.

- Visszatérve a tèmához, régen az volt; de megváltoztatta valaki. Csak a szörnyű nap óta nem nézett egy lányra se. Ezidáig.- mosolygott rám.

- Jaj; Vale! Hagyd már ezt; mert elhányom magamat.- röhögött fel Liam.

- Szóval; igen. Jó neked. Mennyit kuncsorogtam még anno, hogy Raider megcsókoljon.- merengett.

- De mi az a dolog, ami miatt nem csinálja azt, amit régen?- próbálom kihúzni belőle a lényeget az üres locsogás helyett.

- Majd vacsora után elmondom- látta meg az igazgatónő fellépését a pódiumra.